Címke: ifjúsági_irodalom

by - Itt lehet hozzászólni!

Ellyne: Fagyos december

 

covers_640409.jpg

Szerző: Ellyne
Cím: Fagyos december
Kiadó: PublishDrive
Kiadás éve: 2021.
Műfaj: ifjúsági romantikus
Oldalak száma: 546.

Vannak pillanatok, amikor újrakezdjük. Vannak pillanatok, amiket sosem felejtünk. És vannak pillanatok, amiket örökre kitörölnénk az életünkből.
Mila és Reed sosem voltak barátok. Sőt, az érzés, ami leginkább jellemezte a kapcsolatukat, az az utálat. De miért vagyunk képesek annyira gyűlölni valakit, amikor visszatükrözi minden létező hibánkat? Erre a kérdésre keresi a választ Mila és Reed, amikor a lány egy késő éjszakai baleset után felébred. Azt viszont nem érti, hogy mi történt Reed-el. Ő már nem az az ember, akit azelőtt megismert.
Már semmi nem olyan, mint azelőtt…

 

 

„A család számunkra jelenthet bármit. Mindenkinek mást. Lehet egy állat, egy partner, egy szülő. Vagy mindenből kettő. Lehet csonka család, mint az enyém. De egy biztos, hogy a család, az mindig család marad, még akkor is, ha mások az ellenkezőjét állítják.”

Először is szeretném megköszönni az Írónőnek, hogy elküldte nekem a könyvét. Bevallom őszintén, amíg Evelin meg nem keresett, addig nem is hallottam a Fagyos decemberről. Elolvastam a címkéket, hogy milyen történetről van szó, ifjúsági, romantikus, és nekem ennyi elég is volt, naná, hogy szívesen fogadtam a könyvet. 🙂 Kicsit aggódtam, hogy sokáig fog tartani az olvasás, mert csak korlátozott időm van erre a szenvedélyemre, de meglepően gyorsan a végére értem, ami annak köszönhető, hogy imádtam. 🙂 Alíg bírtam letenni, babakocsiban altatásnál, állva, simán olvastam akár másfél órát is. 😀

A történet röviden:

A főszereplőnk Mila középiskolás, a nagybátyjával él együtt. Az anyja pici korában elhagyta, az apja pedig szolgálat teljesítés közben meghalt. Egy baleset miatt kórházba kerül, ahol egy hétig kómában fekszik. Amikor magához tér, az emlékei homályosak, és fura módon mindenki hallgat a balesetről. 

Ez a baleset azonban a sarkaiból fordította ki Mila világát. A legfurább az volt a számára, hogy Reed, az ősellensége, elkezd hozzá közeledni, feltűnően kedves, figyelmes, és a védelmébe veszi, amikor az iskolatársak rajta köszörülik a nyelvüket. Na de vajon mi változhatott meg a baleset óta, hiszen ők egy családi viszály miatt soha nem jöttek ki egymással? Mi történt Reed-del, hogy hírtelen ilyen gondoskodó lett? 

A történet során a középiskolások mindennapjaiba tekintünk bele, hétről hétre követjük az eseményeket. Megismerjük a baleset körülményeit, megtudjuk, hogy mi is vezetett oda, hogy 2 jó barát, történetesen Mason, Mila nagybátja, és Lucas, Reed apja szóba sem állnak egymással, a közös cégüket is felszámolták, és ez miként hatott ki a fiatalokra.

Gondolatok:

Nagyon tetszett a váltott szemszög, mert így Mila és Reed fejében is „jelen voltunk”. Külön külön is megismerjük az érzéseiket, a vívódásaikat. Mindkét karaktert nagyon szerettem, bár Reednek néha kiosztottam volna egy baráti nyaklevest. 🙂  Mila bizonytalanságát a jövőjével kapcsolatban kompenzálta az elszántsága és a határozottsága, hogy képes volt kiállni magáért, és az első elutasítás után nem adta fel, ment tovább.

Nagyon szerettem Mason és Lucas karakterét, jókat röhögtem néhány beszólásukon. Mason különösen elképesztő karakter. A semmiből felépíti a saját, jól menő vállalkozását, és felneveli a testvére lányát. Teljesen új volt a helyzet, mégis szerintem példaértékűen helyt állt.

Az iskolapszichológus pedig… Zseniális az a nő. 🙂 Most komolyan, az én időmben miért nem voltak ilyen személyek az iskolában? 🙂

Ebben a történetben megvan minden, amit én szeretek, és ami számomra pozitív egy kötetben. Tudtam nevetni rajta, tudtam sírni, reméltem, szurkoltam, néha dühöngtem.

Nem volt összecsapva a történet, a meghatározó részek jól kidolgozottak voltak, az pedig külön tetszett, hogy bár szinte egy egész iskolai évet ölel fel a könyv, mégsem unalmas. Pontosan leírja, milyen kegyetlenek tudnak lenni egymással a diákok egy iskolában, a saját frusztrációjukat hogyan vezetik le a másikon, és mennyire nem törődnek azzal, hogy ez hogyan hat a másik emberre.

Hosszú-hosszú oldalakat tudnék még írni erről a történetről, de sajnos véges a karakterszám. 🙁

Összegezve: imádtam! Számomra ez egy abszolút 5 csillagos történet volt. 🙂 Egy mély érzelmekkel teli történet, amiben nincs felesleges szócséplés, megvan benne a megfelelő mennyiségű dráma, még sincs eltúlozva. Már alig várom a következő könyvet. 🙂

Borító: 

Csodaszép! A színvilága nagyon közel áll a szívemhez.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

by - Itt lehet hozzászólni!

Trish Cook: Éjjeli napfény

covers_485934.jpgSzerző: Trish Cook
Cím: Éjjeli napfény
Kiadó: Maxim
Kiadás éve: 2018
Műfaj: ifjúsági
Oldalak száma: 222. 

A ​17 éves Katie Price egy ritka betegséggel él együtt: minimális mennyiségű napfény is halálos fenyegetés a számára. Mivel napközben muszáj a házban maradnia, társaságul csupán megözvegyült apja és legjobb (na jó, igazból az egyetlen) barátja szolgál. Katie világa csak azután teljesedik ki, hogy lement a nap: ilyenkor fogja a gitárját, és a helyi pályaudvaron játszik a jövő-menő utasoknak.
Charlie Reed valaha sztáratléta volt, és az életében most épp nagy változások vannak készülőben – ő az a fiú, akiért Katie a távolból titokban már évek óta rajong. Miután egy este meglátja a gitározó lányt, a sorsaik összeforrnak, és egy csillagokon átívelő szerelem veszi kezdetét.
Miközben támogatják egymást céljaik elérésében, és egymásba szeretnek a nyári éjszakák leple alatt, Katie és Charlie között olyan szoros összeköttetés alakul ki, ami elég erős ahhoz, hogy megváltoztassa őket – és mindenki mást is körülöttük –, örökre.

„Ahol van szándék, ott van megoldás is”

Az Éjjeli napfény még 2018-ban jelent meg a Maxim kiadó gondozásában, és rendhagyó módon én sokkal hamarabb láttam a filmet, mint ahogy a könyvet a kezembe vettem volna. Ennek okát nem is keresem, de úgy érzem most volt itt az ideje elolvasni. 

A történet röviden:

A főszereplőnk Katie Price, a 17 éves kamasz, aki egy olyan ritka genetikai betegségben szenved, aminek következtében a legapróbb napsütés is halálos lehet a számára. A nappalokat a szobájában tölti, csupán két, hozzá közel álló személy van (az orvosát leszámítva) akivel a mindennapjait tölti. Az egyik az apja, a másik pedig a legjobb barátnője, Morgan. Egyetlen szórakozása, hogy éjszakánként a vasútállomáson gitározik. Mivel napközben nem hagyhatja el a házat, ezért magántanulóként végezte el a középiskolát, az osztálytársaival hosszú évek óta nem találkozott. Így nem ismerheti Charlie Reed sem. Katie viszont mindent tud a fiúról. Az ablakban ülve figyeli ahogy minden nap elhalad a házuk előtt.

Egyik éjszaka váratlanul összefutnak a vasútállomáson, és bár Katie gyakorlatilag hazáig menekül tőle, Charliet nem olyan egyszerű lerázni. Itt kezdődik az ő történetük.

Gondolatok:

Katievel nagyon együtt tudok érezni, ugyanis gyerekkoromban szinte az egész nyarat a házban töltöttem. Kora reggel és este, amikor már nem tűzött a nap, akkor kimehettem. Nagyon fehér bőrű vagyok, a legerősebb naptej sem képes megakadályozni, hogy akár az árnyékban is rákvörösre égjek. A tavasz első napsugaraitól is képes vagyok olyan pirosra égni, mint az érett paradicsom.

Talán emiatt is állt hozzám olyan közel ez a történet. Charlie kreativitása, és kitartása nagyon tetszett. Az unalmas hétköznapokat képes volt feldobni jobbnál jobb programokkal, hogy Katie érezze, hogy nem marad ki semmiből. Ő és Morgan, aki Katie egyetlen barátja, és aki elfogadja a betegségével együtt, voltak a kedvenc karaktereim. De itt megemlíteném Katie apját, aki miután egy balesetben elvesztette a feleségét egyszerre volt apa és anya, Katie barátja, támasza, és maga mögött hagyta a munkáját, a szenvedélyét, hogy a lánya mellett legyen.

Katieben viszont csalódtam, mert a felelőtlenségével megpecsételte a saját sorsát. Azt várta, hogy felnőttként kezeljék, mégis gyerekként viselkedett.

A könyv vége nagyon megviselt, egészen konkrétan zokogtam rajta. Mondjuk a filmen is.

Borító:

Nem igazán rajongok a filmes borítókért, mert nekem nem adnak semmi pluszt, így ennek a borítónak sem tulajdonítottam nagy jelentőséget.

 

Aki szereti a megható történeteket, annak csak ajánlani tudom ezt a kötetet. Csak azt sajnálom, hogy nagyon rövidke volt. 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

by - Itt lehet hozzászólni!

Kody Keplinger – The ​DUFF – A pótkerék

covers_328286.jpg

Szerző: Kody Keplinger
Cím: The DUFF – A pótkerék
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2017 (a legutolsó kiadása)
Műfaj: ifjúsági romantikus
Oldalak száma: 304 oldal

DUFF ​= Designated Ugly Fat Friend, magyarul kb. Ügyeletes Ronda Dagi Barátnő

A tizenhét éves Bianca Piper cinikus, hűséges, és még véletlenül sem gondolja azt, hogy ő lenne a legszebb a barátnői között. Arról nem is beszélve, hogy okosabb annál, mint hogy elkábítsák az iskolai nőcsábász, Wesley Rush szavai.
Ami azt illeti, Bianca kifejezetten gyűlöli ezt a srácot.
Amikor pedig Wesley Duffnak nevezi őt, egyszerűen ráborítja a kóláját.

Ám Bianca élete otthon sem éppen tökéletes, így figyelemelterelésre van szüksége. Azon kapja magát, hogy megcsókolja Wesleyt. És ami a legrosszabb, még élvezi is. Hogy elszabaduljon a mindennapok poklából, beleveti magát a fiúval egy titkos „ellenségek extrákkal” kapcsolatba.

És ez egészen addig működik is, amíg ki nem csúsznak a dolgok az irányítása alól: kiderül, hogy Wesley nem is olyan rossz hallgatóság, ráadásul az ő élete is elég kiábrándító. Bianca elborzadva veszi észre, hogy kezd beleszeretni abba a srácba, akiről úgy gondolta, mindenkinél jobban utálja.

 

Mostanában tudatosan keresem a rövidebb könyveket, nem merek belekezdeni 4-500 oldalas kötetekbe, mert ki tudja be tudom-e fejezni a kisfiam érkezése előtt. A The DUFF nem egy mostani könyv, én mégis csak most jutottam el oda, hogy elolvassam. 304 oldal, vörös pöttyös, mondom akkor jöhet. 🙂

Állítólag van belőle film is, amit meg is akartam nézni, de mint kiderült borzalmas. Szóval lehet hanyagolom. 🙂

A történet röviden:

A főszereplőnk Bianca, a makacs, szókimondó, 17 éves lány, aki a két barátnőjét kíséri el bulizni. Mivel ez nem az ő világa, ezért elvállalja a sofőr szerepét. A szórakozóhelyen összefut a Wesley-vel, aki az iskola ügyeletes szépfiúja, és aki után ‘nyálcsorgatva’ rohannak a csajok. Kivéve Biancát, ugyanis neki nem a szíve csücske a fiú. Az sem javít a kapcsolatukon, hogy Wesley közli Biancával, hogy a lányos triójukban ő a DUFF, vagyis az ügyeletes ronda dagi barátnő. Egy ilyen mondatért ki ne utálná szívből a másikat?

A sors furcsa fintora, hogy egy iskolai feladatnak köszönhetően Bianca kénytelen együtt dolgozni Wesley-vel. Igyekszik minél hamarabb teljesíteni a feladatát, azonban nem könnyű arra koncentrálni, tekintve, hogy az apja, Bianca anyjának köszönhetően ismét mélypontra zuhant, és az alkoholhoz nyúlt. Bianca menekül az otthoni problémák elől, és a felejtéshez Wesley pont ideális jelöltnek bizonyul. A megszokott hétköznapok már a feledés homályába vesznek, Bianca titkai éket vernek közé és a barátnői közé, és az sem könnyíti meg az életét, hogy a fiú, akiért már régóta epekedik, elkezdett érdeklődést mutatni iránta, csak lehet hogy nem a legjobb időben.

Gondolataim:

Nem ez volt az idei évem legjobb olvasmánya, de ennek ellenére jól esett egy kis ifjúsági, vörös pöttyös regénybe belevetni magam. Nem is értem miért hanyagoltam mostanában. Évekkel ezelőtt szinte csak ilyeneket olvastam. Lehet hamarosan újra fel kell lapoznom a kiadó kínálatát, és ismét belevetni magam a vörös pöttyös történetekbe. Természetesen a többi sem elhanyagolva. 🙂 A rubin pöttyösök örök kedvencek maradnak azért 😀

Na de térjünk vissza a történetre. Biancát nem tudom hova tenni. Megértem, hogy menekül a problémák elől, azt is, hogy 17 évesen az ember csinál olyan dolgokat, amiket nem ver nagy dobra, sőt esetenként nem is büszke rá, de a titkolózás és a hazudozás végtelenjével nem értettem egyet. Wesleyben pozitívan csalódtam. Már a könyv elején nyilvánvaló volt, hogy ő is cipeli a saját keresztjét, nem véletlenül viselkedik úgy ahogy.

Amikor szembe került Bianca apjával, az meg abszolút kedvenc részem volt vele kapcsolatban. A lány barátnőinek is adok 1-1 piros pontot, mert rendelkeznek a megbocsájtás erényével, ami lássuk be nem könnyű, amikor az arcodba hazudnak.

Borító:

Nem a kedvencem. Na jó, egyáltalán nem tetszik. Nem látom benne a történetet, a karaktereket. Számomra olyan semmilyen lett ehhez a könyvhöz.

 

Örülök, hogy ezt a könyvet elolvastam, még ha nem is jelölöm kedvencnek. Ebben az időszakban pont egy olyan történetre volt szükségem, ami olvastatja magát, és nem kell rajta gondolkodni. Aki hasonló ifjúsági történetre vágyik, annak ajánlom elolvasásra a könyvet.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

by - Itt lehet hozzászólni!

Rainbow Rowell – Fangirl

covers_369807.jpgSzerző: Rainbow Rowell
Cím: Fangirl
Kiadó: Scolar
Kiadás éve: 2015
Műfaj: ifjúsági
Oldalak száma: 448.

 

Cath imádja Simon Snow-t.

Oké, Simon Snow-t mindenki imádja…

Ám Cathnek az egész élete abból áll, hogy rajong – amihez nagyon ért. Cath és Wren, az ikrek kisiskolás korukban menekültek a Simon Snow-sorozathoz, miután anyjuk kilépett az életükből. Elolvasták a Simon Show-könyveket. Újraolvasták őket. Beköltöztek a Simon Snow-fórumokra, továbbírták Simon Snow történeteit.

Cath testvére nagyjából kinőtt a rajongásból, de Cath nem bír túllépni rajta. Nem is akar.

Most, hogy felvették őket a fősulira, Wren közli Cathtel, hogy nem akar együtt lakni vele… Az a nagy kérdés: kibírja-e Cath úgy, hogy Wren nem fogja a kezét? Elég nagy már ahhoz, hogy a saját életét élje? Egyáltalán fel akar-e nőni…?

 

Miután végignéztem az idei évben elolvasott könyveimet, azután 100%-ban tudom állítani, hogy az idei évben az egyik legborzalmasabb olvasásélményem volt ez a könyv. Csak azért vettem meg, mert rengeteg pozitív értékelést hallottam és olvastam róla, de én nagyot csalódtam benne.

Untam, a főszereplő csaj idegesített. Főiskolás létére ennyire életképtelen fiatal felnőttet én még nem láttam. Most komolyan, képes hetekig műzliszeletet enni, mert nem tudja hol a kolimenza, és nem meri megkérdezni?? Na ne már! Én ugyan úgy 18 évesen mentem kollégiumba (250 km-re otthontól), ráadásul nekem még ismerősöm sem volt a városban, mégsem voltam elveszve.

A történet röviden:

Egy ikerpár Cath és Wren egész életükben elválaszthatatlanok voltak, ezért nem volt kérdés, hogy ugyan arra a főiskolára fognak menni. Cath visszahúzódó, Wren viszont nyitni szeretne az emberek, és a külvilág felé, ezért beleveti magát a bulikba. Egyre többet iszik, eltávolodik Cath-től is, és a testvéreknek emiatt kezd egyre inkább megromlani a kapcsolata.

Cath nem sokat mozdul ki a kollégiumi szobájából. Ha éppen nem egy csoporttársával ír a könyvtárban, akkor egy Simon Snow fanfictet ír. Már több éve szerkeszti, és óriási az olvasottsága. A kollégiumi szobatársa nem a kedvességéről híres, az apja mentálisan nincs rendben, az ikertestvére sokszor ájulásig issza magát, szóval nincs könnyű helyzetben. 

Gondolataim:

Mint ahogy említettem, hatalmas csalódás volt ez a könyv. Párhuzamosan olvastuk mi történik a szereplőinkkel, és mellé megkaptuk Simon Snow történetét is. Megjegyzem, ez utóbbit  a könyv felétől már el sem olvastam, annyira untatott.

Cath karaktere nagyon idegesített, életképtelen, döntésképtelen, határozatlan, és komolyan irritált, hogy mindent lezárt azzal, hogy ” te ezt nem értheted”. Oké, de mi lenne, ha elmagyarázná a saját szemszögéből?

A másik „kedvencem” a könyvben lévő kifejezések. Attól, hogy „kúl” (igen, pontosan így van leírva..) szabályosan fájt a szemem… 
Vagy hogy teljes mondatot is említsek: „Pedig amikor igazából csókolózunk valakivel, nehéz csukva tartani a szájunk.” Szájunk… Nem mondok semmit. 😀

Na de összegezve: nem tudom ajánlani ezt a könyvet, mert vontatott, unalmas, idegesítő.

Egy kegyelem 2 csillagot adtam neki, az egyiket a borítója miatt,mert van hangulata, és ott még reméltem, hogy tetszeni fog a történet, a másik csillag meg csakis Levi érdeme. Ha ő nem lett volna benne a történetben, vagy nem olyan karakter lett volna, amilyen, akkor lehet nagyon gyorsan félre is teszem a könyvet.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

by - Itt lehet hozzászólni!

Jay Asher – What light – Micsoda fény

covers_518637.jpg

Szerző: Jay Asher
Cím: What light – Micsoda fény!
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2018.
Műfaj: romantikus – ifjúsági
Oldalak száma: 262.

A ​szerelem mindent legyőz?

Sierra szeretné megérteni. Caleb szeretné jóvátenni.

Együtt rátalálhatnának az igaz szerelemre – ha elég bátrak ahhoz, hogy elfogadják, ami történt.

Keserédes történet az első szerelemről, a megbocsátás erejéről és a második esélyekről. Arról, hogyan lásd meg a másik valódi személyiségét. Sierra csak átmenetileg lakik a városban: a családjával minden évben eltöltenek itt egy rövid időszakot. Ez idő alatt a lány megpróbál érzelmileg távol maradni a fiúktól – Caleb pedig épp azon dolgozik, hogy megbocsásson önmagának, miután egy szörnyű tettet vitt véghez. A fiú szerint: mindenkinek lehet néha rossz napja. De csak akkor kezd el hinni ebben igazán, miután megismerte Sierrát.

„Nevettem, tapsikoltam, sírtam és hát igen, teljesen beleestem Sierrába, Calebbe és ebbe a tökéletesen megírt, bájos történetbe.”

– Jennifer Niven, bestsellerszerző

Előbb összetöri a szíved, majd segít abban, hogy újra hinni tudj a szerelemben.

Add át magad a lebegésnek!

 

Ezt a könyvet a kihívásom 12. pontjához választottam. Egy olyan könyvet kellett elolvasni, amiben egy ünnepnek van szerepe. És mivel ez a könyv a karácsony köré épült, így nem is volt kérdés, hogy ehhez a ponthoz tökéletes lesz. 

A szerzőtől én is olvastam a Tizenhárom okom volt című kötetet, mint oly sokan előttem, de az nem hagyott bennem ilyen mély nyomot, mint ez a könyv. Magával ragadó, hangulatos kis történetről van szó.

A történet röviden:

Sierra egy családi vállalkozásba születik bele, ahol fenyőfákat nevelnek, és karácsony előtt egy hónapig Kaliforniában árulják. Emiatt minden évben egy hónapra elutazik a szüleivel, besegít a fenyőfák kivágásában, elszállításában, és árulásában. Új barátságok is kialakulnak, és amire Sierra egyáltalán nincs felkészülve, az a szerelem. Nem akar komolyabb kapcsolatot, mert úgyis csak egy hónapig tartana. Karácsonykor hazautaznak, és csak egy év múlva térnek vissza. Ha visszatérnek egyáltalán. De arra egyáltalán nincs felkészülve, hogy Caleb személyében nemcsak egy visszatérő vásárlója lesz. 

Calebbel együtt megérkeznek az őt övező pletykák, előítéletek, és a titkok is. Sierra talán az egyedüli, aki nem ítélkezik szóbeszédek alapján, és szeretne esélyt adni Calebnek, hogy elmagyarázza mi is történt valójában.

Gondolataim:

Könnyed, romantikus történet a szerelemről, elfogadásról, megbocsájtásról és természetesen a Karácsonyról. Nagyon szerettem minden sorát. Abszolút magával ragadott a történet, Caleb személyisége különösen. A végén éreztem egy kis hiányosságot, mintha nem lett volna teljesen lezárva ez a történet. Egy második részt szívesen olvasnék arról, hogy a távolságot hogy viselték a főhőseink, hogyan alakult a kapcsolatuk, és mi lett a családi üzlettel.

Azt már nem is említem, hogy szerintem ahogy olvastam a könyvet, híztam vagy 2 kilót a sok édességtől 😀 Kedvem lett volna már november közepén fát díszíteni, mézeskalácsot sütni, gyorsan összedobni egy kandallót, és előtte ülve habos, pillecukros forró csokit iszogatni. 

A cuki romantikus történet mögött komoly téma is olvasható. Fontos szerepet kap Caleb titka, a baráti és szerelmi kapcsolatok, és a szülői hozzáállás. Egy jó nagy adag valóságot is kapunk arról, hogy mennyire befolyásolhatók a felnőttek. Sierrán kívül mindenki előítéletekkel fordult Caleb felé, és el tőle. Senki nem adott esélyt neki, hogy tisztázza a dolgokat, csak egy kamasz. 

Nagyon szerettem a két főszereplő karakterét, önzetlenségét, és segíteni akarását. Tökéletes „kiegészítői” voltak a történetnek a mellékszereplők is, illetve Sierra szülei, bár az apja nem volt egy könnyű eset. De a legfontosabb, hogy bizalmat szavaztak a lányuknak. 

Szerelemben, barátságban mindig voltak, és lesznek is hullámvölgyek, de szerintem a főszereplőink a korukhoz képest jól vették az akadályokat.

Borító:

Tényleg karácsonyi hangulata van. 🙂 Nekem nagyon tetszik, sőt ez volt az a könyv annak idején, amit kifejezetten a borító miatt vettem meg. Nem tudtam hogy miről szól, nem olvastam a fülszöveget. Viszont a könyvajánlós csoportban karácsonyi könyvként ajánlotta valaki. Akkor világosodtam meg 😀

Szívből ajánlom ezt a kötetet azoknak, akik szeretik az ünnepek köré épült romantikus történeteket, és akik már a Karácsonyra szeretnének hangolódni.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

by - Itt lehet hozzászólni!

Kasie West – Szerelem karnyújtásnyira

covers_613223.jpgSzerző: Kasie West
Cím: Szerelem karnyújtásnyira
Kiadó: Menő Könyvek
Kiadás éve: 2020
Műfaj: ifjúsági, romantikus
Oldalak száma: 288

 

Charlotte Reynolds három bátyjával és rendőr apjukkal nő fel. A fiús kiképzésnek is vannak előnyei: Charlie mindenkinél klasszabb futó, jobb kosaras és focijátékos, a baseballról sem sokan tudnak nála többet. Amikor kénytelen megkeresni a gyorshajtásért kiszabott pénzbüntetését, egy butikban kap munkát, és hirtelen a ruhák, sminkek és egyéb lányos dolgok ismeretlen világában találja magát. És ami még ennél is furcsább, egy olyan fiúval tölti az idejét, aki még sohasem látta, mire képes a focipályán.
A sok hazugság, amit annak érdekében eszel ki, hogy meg tudjon birkózni ezzel a nyomasztó, új világgal, nagyon megviseli, ezért éjszakánként kijár a kertbe, ahol (az őket elválasztó kerítés két oldalán ülve) a negyedik bátyként működő baráttal, Bradennel osztja meg a gondjait.
Vajon ezek a beszélgetések tudnak segíteni abban, hogy megküzdjön a rémálmaival, a múlttal, és mostani életével, ami nem olyan egyértelmű, mint a sportok játékszabályai?

 

Ha Kasie West, akkor borítékolható, hogy egy letehetetlen romantikus könyvről van szó, ami könnyeket csal az olvasó szemébe. Jelentem, így is történt. A történet első feléig gyorsan haladtam, utána úgy sírtam, hogy alíg láttam mit olvasok. Kb a könyv második felét végigbőgtem. 😀 Érzékeny lelkű vagyok, na 😀

Mikor kézbevettem a könyvet, fogalmam sem volt, hogy miről fog szólni. Elég volt a szerzőre vetnem egy pillantást, és a fülszöveg valahol el is szállt az éterben. Minek elolvasni, ha egy név bőven elég ahhoz, hogy tudjam, imádni fogom. 🙂

A történet röviden:

A főszereplőnk Charlie az apjával, és a három bátyjával él együtt. Rajong a sportokért, focizik, kosarazik, és nagyon távol áll tőle minden csajos dolog. Nem érdekli a divat, a smink, a frizura. Érdekli viszont a száguldás, ugyanis nem először kapják el és büntetik meg gyorshajtásért. Ami azért is irónikus, mert történetesen az apja rendőr. De mindez nem számít, amikor a büntetést ki kell fizetnie. Mivel az apja sem hajlandó szemethúnyni a dolog felett, ezért Charlie kénytelen munkát vállalni, hogy a büntetését vissza tudja fizetni.

A munkával nemcsak pénzt szerez, hanem új barátokat, és új élményeket is. Amikor asszisztál egy sminkesnek, akkor ráébred, hogy mégiscsak nőnek született.

Gondolataim:

Jaj de nagyon szerettem ezt a történetet. Volt benne romantika, amivel engem most meg lehet venni kilóra. Sírtam, szurkoltam, nevettem. Nekem ez a könyv tökéletes volt, pontosan a megfelelő időben találkoztunk. 🙂

Kifejezetten tetszett Charlie jellemfejlődése, és ahogy szépen lassan felfedezi maga körül a világot, nyit az újdonságok felé. Imádtam, ahogy a 3 bátyja óvja, és ahogy messziről ordít, mennyire szeretik a kishúgukat. Ilyenkor mindig eszembe jutott, hogy remélem az én kisfiamnak is lesz majd egy kishúga, akivel ilyen közel állnak majd egymáshoz. 

Mint már említettem, a romantikus száltól elolvadtam. Az éjszakai beszélgetések a kerítésnél, a szerelembe esés, és ennek a felismerése.. Órákig tudnék olvadozni róla. 🙂 Jól van na, most ilyen korszakomat élem. 😀

A történet elején kicsit nehezen vettem fel a fonalat, elvesztem a sok név között. Már nem tudtam ki a testvér, és ki a szomszéd srác. 😀 Ilyen esetekben én szoktam egy rövidke jegyzetet készíteni, mielőtt saját magamat fogom tévútra csalni. 😀 

Charlie apjának nagy tisztelet jár, mert 3 fiút és egy lányt nevel teljesen egyedül. Még a fiúkkal szót is ért, de egy lánnyal beszélgetni lányos témákról nem egyszerű, viszont szerintem a lehetőségekhez képest egészen jól vette az akadályokat. 🙂

Borító:

Röviden: tucat. Semmi egyedi nincs benne, ami a könyv történetéhez köthető. Ezer ilyet láttam már, és valószínűleg még fogok is. Nekem ehhez a történethez nem tetszik ez a borító, egyáltalán nem illik hozzá.

Az ifjúsági, romantikus könyvek kedvelőinek szívből ajánlom ezt a történetet. 🙂 Kasie Westben nem fogtok csalódni. 🙂

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

by - Itt lehet hozzászólni!

Mia Sheridan – Megtalálni Edent

covers_622196.jpgSzerző: Mia Sheridan
Cím: Finding Eden – Megtalálni Edent
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2020
Műfaj: rubin pöttyös – romantikus
Oldalak száma: 328.


A Megtalálni Edent a Calder útja folytatása és befejezése.

Miből merítesz erőt, ha vége annak a világnak, amit ismertél, és a szeretteidet elmosta az özönvíz? Ha az új világban, amibe belecsöppentél, pont olyan magányos vagy? Hol találod meg a reményt, ha összetört a szíved, és bizonytalan a jövőd?

A Megtalálni Edent az erőről, a felfedezésről, a megbocsátásról és a halhatatlan szerelemről szól. Arról, hogy a sorsnak engedelmeskedve követni kell a békéhez vezető utat.

 

Az értékelés az előző részre nézve szpoileres lehet!!

Két éjszaka alatt elolvastam a könyvet. Már több, mint két éve vártam ezt a kötetet, és amikor végre megszereztem, le sem tudtam tenni. Eredetileg úgy terveztem, hogy majd a cukorterhelésre várva olvasom, ott úgyis lesz laza 2,5 órám 😀 Viszont arra nem készültem, hogy az első oldalakon a könnyeimet fogom nyelni, és mielőtt a nővérekre a frászt hozom, inkább eltettem a könyvet. 🙂

A történet röviden:

Egy gyönyörű szerelem történetét tartja a kezében az olvasó. 3 évvel az Acadiában történt tragédia után vagyunk. 3 év kellett ahhoz, hogy a 3 túlélő, Eden, Calder és Xander útja ismét keresztezze egymást. Eden akkor szembesül vele, hogy Caldernek barátnője van, azonban az a szál nekem valahogy nem illett a történetbe. Amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan le is lett zárva. Ahogy az várható volt, Eden és Calder attól a pillanattól kezdve elválaszthatatlanok lesznek. Együtt keresik a választ a miértekre, támogatják egymást, amikor a sajtó minden lépésüket árgus szemmel figyeli.
Ráadásul Caldernek még Eden anyukájával is „meg kell küzdenie”, aki nehezen viseli, hogy miután visszakapta a lányát, osztoznia kell Calderrel.

Eden tudásvágyának, és kíváncsiságának köszönhetően közösen nyomoznak Calder családja, és Hector után. Tudni szeretnék, hogy mi vitte rá Hectort arra, hogy megteremtse Acadiát, hazugsággal láncolja magához az embereket, majd tömeggyilkosságot kövessen el.

Észrevételek:

Mint ahogy említettem a bejegyzés elején, Calder barátnőjének a szála nagyon gyorsan le lett zárva, arról még olvastam volna egy kicsit. A főhőseink nyomozása viszont nekem nagy kedvencem lett még akkor is, ha velük együtt törtem össze én is. Imádtam, ahogy támogatták egymást, szó szerint, jóban, rosszban együtt voltak, és kézenfogva vették az akadályokat. A romantikus szál mellé keveredik egy kis 18-as tartalom is, amit én néha soknak éreztem. Nem a testiségről szólt a kapcsolatuk, azonban mintha ezt néha elfelejtette volna az írónő.

Több negatívat nem is igen tudok mondani erről a könyvről. 🙂

A szereplők szerethetőek voltak, még Eden anyukáját is sikerült megkedvelni a végére 🙂

A romantikus könyvek kedvelőinek mindenképpen ajánlom ezt a történetet, illetve természetesen az előző részt is. 🙂 Azonban azt mindenképp szem előtt kell tartani, hogy a Calder útjában gyakorlatilag egy szektában éltek a fiatalok, az ottani közeghez kellett alkalmazkodniuk, nem ismerték a technológiát, nem tudtak semmit a külvilágról, addig ebben a részben több éves lemaradást próbálnak behozni, és alkalmazkodni a való világhoz.

A történet vége gyönyörű. Imádtam, és megkönnyeztem. 

Borító:

Egyszerű, letisztult, nem hivalkodó. Nekem tetszik. 🙂 Illik Eden személyiségéhez, illetve az előző rész borítójával is összhangban van.

 

A romantikus lelkű olvasóknak ajánlom nemcsak ezt a kötetet, hanem az előző részt is. Illetve ha már itt járunk, akkor az írónő eddig megjelent összes könyvét. 🙂

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

by - Itt lehet hozzászólni!

Kelly Oram – Örökkön-örökké

covers_455417.jpgSzerző: Kelly Oram
Cím: Örökkön-örökké
Kiadó: Móra
Kiadás éve: 2017.
Műfaj: ifjúsági (LOL)
Oldalak száma: 456.


A mesében minden olyan könnyű: a szerelmesek egymásra találnak, és már lubickolnak is a boldogságban. Cinder és Ella is pontosan erre vágyik, a sok nehézség után igazán megérdemelnék, hogy legyen egy kis nyugtuk.

A sajtó viszont folyton a nyakukban liheg – mindenki Hollywood legújabb álompárjára kíváncsi –, és a szüleik sem könnyítik meg az életüket: Brian apja meg akarja lovagolni a népszerűségüket, Elláé pedig képtelen elfogadni, hogy a lánya egy világhírű filmsztárral jár. Ráadásul Ella nagyon nehezen viseli, hogy mindenki a sérülésein csámcsog, és elbizonytalanodik: mi van, ha a tündérmeséjének kezd lejárni a szavatossági ideje?

 

Egy szóval: IMÁDOM!!!!

Ha szembe jön velem egy Kelly Oram könyv, akkor el sem olvasom a fülszöveget, csak elkezdem, mert tudom hogy beszippant, és nem fogom tudni letenni. Természetesen a Cinder és Ellát is imádtam, így nem volt kérdés, hogy ezt is elolvasom-e. Egyik éjszaka nem tudtam aludni, ezért leköltöztem a nappaliba, hogy ne ébresszem fel a férjemet. Kézbe vettem a könyvet, hogy olvasok néhány oldalt, és megpróbálok visszaaludni, mert reggel munka van. Nos nem sikerült, ugyanis a történet annyira magával ragadott, hogy majdnem be is fejeztem. 😀 Azt vettem észre, hogy már világosodik 😀 Szóval számomra ilyen egy Kelly Oram könyv 😀

A történet röviden:

A Cinder és Ella folytatását tartjuk a kezünkben. Ez a könyv egy héttel az első rész vége után játszódik. Ella igyekszik megszokni a felhajtást, ami körülöttük zajlik, azonban a sajtó megkereséseit tudatosan elhárítják, nem nyilatkoznak senkinek a kapcsolatukról. Tudtán kívül, és egy nem túl humánus közeledésnek köszönhetően Ella sok mindent elárul a Birannel való kapcsolatáról, aminek köszönhetően fenekestől felfordul az élete. Az apjával az amúgy sem fényes viszonya tovább romlik, ezzel párhuzamosan a Briannel való kapcsolata napról napra erősebb. Azonban a hegei továbbra is zavarják, és emiatt saját boldogsága elé gördít akadályokat. 

A nem túl sikeres karácsonyt követően Ella belátja, hogy változtatnia kell, és innen indul az ő jellemfejlődése, amiben természetesen segítséget is kap. Nemcsak Brian, hanem az ikrek és Brian asszisztense is segítségére van. Új ismeretségeket köt, és kezdi másképp látni a jövőjét is, és önmagát is.

Észrevételek:

Személy szerint én nagyon szerettem ezt a történetet, pont egy ilyen romantikus sztorira volt most szükségem. Ella jellemfejlődése nagyon tetszett, és bizonyos dolgokban nekem is nagy lökést adott. Tetszett hogy egyiküknek sem szállt fejébe a hírnév (na jó, Brian egóját már nem kell tovább növelni 😀 ). A szülőknek viszont biztos hogy lekevertem volna egyet. Mind Ella, mind Brian apja undorítóan viselkedett, Ana viszont őszintén meglepett.

Letehetetlen, izgalmas és romantikus könyv, pontosan olyan, amire most szükségem volt. Sokat nevettem, és sokszor elszorult a torkom olvasás közben. A főszereplőink könnyen szerethetőek voltak, és Brian állandó élcelődése.. 😀 Imádom 😀 Jó volt ismét róluk olvasni. 🙂

Borító:

Még mindig nem az igazi, de ennek legalább több köze van a történethez, mint az előző rész esetében. Ami szerintem abszolút melléfogás volt az a borítón lévő női szereplő. Most komolyan, aki tervezte ezt a borítót, tényleg nem olvasta a könyvet? Magassarkú és Ella.. Hááát…

A könyv viszont fantasztikus, ajánlom mindenkinek aki szereti a humort, a romantikát, és akit nem zavar, ha elragadják az érzelmek, és elmorzsol néhány könnycseppet.

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

 

by - Itt lehet hozzászólni!

Kelly Oram – Cinder és Ella

covers_365321.jpg

Szerző: Kelly Oram
Cím: Cinder és Ella
Kiadó: Móra
Kiadás éve: 2017
Műfaj: ifjúsági (LOL)
Oldalak száma: 400.

Ella élete minden, csak nem tündérmese. Nyolc hónapja vesztette el édesanyját egy balesetben, ő pedig súlyos sérüléseket szenvedett. Most gyerekkora óta nem látott apjához meg annak új családjához kell költöznie. Mesés…
Egyvalaki tartja benne a lelket: Cinder, akivel évek óta barátok a neten, de sosem találkoztak. Ella annyit tud, hogy a srác vicces, szexi, okos, és ugyanakkora könyvmoly, mint ő. (Á, egyáltalán nem az esete…) Fogalma sincs, hogy Cinder az egyik legmenőbb hollywoodi színész, aki a kedvenc fantasyregényükből készült filmben játssza a herceget. Vajon képes a valóságban is tündérmesévé változtatni Ella életét?

 „Mégiscsak az apró dolgok szépítik meg az életet.”

Imádom Kelly Oram könyveit, nem is értem miért vártam ennyi ideig, hogy ezt a történetet elolvassam. Nagyon sokat sírtam rajta, nemcsak amiatt ami Ellával történt, hanem amiatt is, mert elkeserített az emberek előítéletei egy olyan emberrel szemben, aki nem tehet arról, hogy milyen a külseje.

A történet röviden:

A főszereplőnk Ella, kettesben él az Édesanyjával. Nem dúskálnak a pénzben, de boldogok. Ella születésnapján meglepetés síelésre indulnak, amikor egy tragikus baleset következtében Ella elveszíti az édesanyját, ő pedig súlyos égési sérüléseket szenved. 8 hónapot tölt kórházban, majd az apja új családjához költözik. Ahhoz az apához, aki egy szó nélkül hagyta el a családját. Ahogy az várható volt, nem volt felhőtlen a kapcsolatuk, miután Ella odaköltözött. Az sem segített a helyzetén, hogy a baleset miatt csak bottal tudott közlekedni. Emiatt, és az égési sérülései miatt gúnyolják, nem fogadják be a társai maguk közé. De még az apjának a nevelt lányai is gúnyolják minden pillanatban.

Ella élete közel sem irígylésre méltó, azonban mégis van valaki, aki a legjobb barátja, akivel a blogján keresztül ismerkedett meg, és aki nem más, mint Cinder. Évek óta kapcsolatban állnak, azonban még személyesen nem találkoztak, sőt, még egymás valódi nevét sem tudják, ezért Ella még csak nem is sejti, hogy a Cinder név mögött egy sztár rejtőzik.

Észrevételeim:

Ahogy már említettem, nagyon szerettem ezt a könyvet, nagyon meghatott, sokszor összeszorult a gyomrom rajta. Amit Ellának át kellett élnie, az még egy sokat látott felnőttet is a padlóra küldene, nemhogy egy gyereket. Fiatalon elhagyta az apja, majd elveszíti az édesanyját is, az iskolában a gúnyolódás céltáblája, nemcsak lelkileg, de testileg is bántják, otthon sem látják szívesen. Rettenetesen dühös voltam az emberekre. És sajnos az a probléma, hogy ez nem csak egy kitalált dolog a regényben, hanem a való világban is gyakran előfordul. Ella magára maradt, hiába volt ott az apja. Nagyon dühös voltam rá, hiába derül ki hogy mi is történt valójában évekkel ezelőtt, ez nem mentség arra hogy szó nélkül, végleg elhagyjuk a gyerekünket.

A diákokat egy szóval tudnám leírni: undorítóak! Ella nem tehetett arról, hogy egy szörnyű baleset nyomait viseli magán, mégis szörnyként kezelik. Ismerek egy lányt, akinek szintén égési sérülések borítják a teste nagy részét. Elmondta mi történt vele, de a környezetünkben senkin nem láttam, hogy előítéletei lennének. Egy végtelenül aranyos, vicces lány, és kb 5 perc beszélgetés után már fel sem tűnnek a sebhelyek. Elfogadás! Ez a titka!

Borító:

Borzalmas! Nem tudom ki gondolta, hogy ehhez a történethez illik ez a borító, de az illető biztos nem olvasta a kötet.

A főszereplőket imádtam, Ella szókimondása, és Cinder teljes lénye valami fantasztikus. A történet vége ismét előidézett néhány könnycseppet. 🙂

Mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a kötetet életkortól függetlenül. Ha más miatt nem is, de amiatt érdemes elolvasni, hogy megtanulják az emberek mit is jelent az elfogadás.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

by - Itt lehet hozzászólni!

Rachael Lippincott – Két lépés távolság

covers_544598.jpg Szerző: Rachael Lippincott
Cím: Két lépés távolság
Kiadó: Maxim Könyvkiadó Kft.
Kiadás éve: 2019
Műfaj: Szórakoztató irodalom, ifjúsági irodalom
Oldalak száma: 272

Nemsokára a mozikban Haley Lu Richardson és a Riverdale dögös bandavezérét játszó Cole Sprouse magával ragadó főszereplésével!

Szerethetsz valakit, akihez sosem érhetsz hozzá?
Stella Grant élete minden pillanatát pontosan megtervezi. Cisztás fibrózissal küzd, és egyedül egy új tüdő adhatna neki egy kicsit hosszabb, könnyebb életet. Mindig szigorúan három lépés távolságot kell tartania más betegektől, és ő nem olyan, aki kockáztatni merne. Egészen addig, amíg be nem toppan az életébe a vad Will Newman, akinek rakoncátlan tincseitől és csodás kék szemétől Stella gyomra azonnal szaltózni kezd. Azonban a fiú éppen az, akitől a lánynak mindenképp távol kéne tartania magát, hiszen már a lehelete is életveszélyes lehet a számára. De mi van, ha a szívük és zsigeri vágyódásuk egyre közelebb húzza őket egymáshoz? Ha csak egy kicsit lefaraghatnának a távolságból… Vajon két lépés tényleg olyan veszélyes lenne, ha egyszer csak így nem törik össze a szívük?

 

A film:

Rendhagyó módon most nem a könyvvel fogom kezdeni a bejegyzést, hanem a filmmel, ugyanis ezt láttam először. Nem vagyok nagy rajongója az adaptációknak, de valahol éreztem, hogy ezt meg kell néznem. A férjem éppen úton volt Németországba munka ügyben (ez még tavalyi történet), én itthon voltam egyedül, szóval el is kezdtem nézni. Kivételesen tetszett a film, jó volt a szereplőválogatás, az események követték a könyv főbb pontjait.  Röviden: ajánlom mindenkinek. De készüljetek sok papírzsepivel.


A könyv:

A borító:
Nem szeretem a filmes borítókat, de ez valamiért mégis megérintett. Azt szokták mondani, hogy egy kép többet mond 1000 szónál, és jelen esetben is ez a helyzet. Semmi extra nincs ebben a borítóban, mégis vonza a tekintetet, és elgondolkodik az ember, hogy az a 2 fiatal, akik egymással szemben ülnek, vajon mire gondolhatnak abban a pillanatban? 

A történet röviden:
A történetünk egy kórházban játszódik, ahol sajnos Stella már visszatérő vendégnek számít, ugyanis 6 éves korában CF-el diagnosztizálták. Ez a betegség a tüdőt támadja meg, a szervezet a normálisnál lényegesen több nyákot termel. Ezzel a betegséggel küzd tehát Stella is, aki új tüdőre vár, és minden esélye megvan arra, hogy megkapja, ezáltal kap egy kis plusz időt egy normális életre. Stella kontrollmániás, mindent irányítani szeretne, listája van a teendőiről, és csak akkor érzi magát komfortosan, ha minden pontot ki tud pipálni, és ha minden rendezett körülötte. Ha már a betegségét nem tudja irányítani, az élet többi területén igyekszik kontrolt tartani. Egy valamire nem számít, hogy találkozik Willel, aki szintén CF-es, de mindezek mellett B.cepaciával is diagnosztizálták, tehát még véletlenül sem mehetnek egymás közelébe, mert azzal Stella elveszítené az összes esélyét az új tüdőre. De mint tudjuk, az ész hiába sorakoztat fel racionális érveket, ha a szív felülbírálja azokat.

Szereplők:
Stella, mint ahogy már említettem, kontrollmániás, akkor érzi jól magát, ha irányítani tudja maga körül a dolgokat, és ha minden rendezett. Kicsit magamra ismertem olvasás közben, mert én is ilyen vagyok. 🙂 Egy youtube csatornán keresztül mondja el az embereknek, hogy mivel is jár a betegsége, ezáltal segítve a sorstársait a mindennapokban. 

Poe, Stella legjobb barátja, szintén a kórházban tölti a mindennapjait. Nagyon szerettem az ő karakterét, igazából ő volt a kedvencem. Mindenkinek ott volt a családja, vagy a barátai, akikre számíthatott, de Poe egyedül volt. Szinte csak Stella volt neki, mégsem panaszkodott soha. Örült annak, amije van, önzetlen, tiszta szívű srác.

Will az örök lázadó. Nem foglalkozik a betegségével, elengedte az életet. A mának él, nem gondol a holnapra. Bejárta a leghíresebb kórházakat, nincs gondja a pénzre, mégsincs gyakorlatilag semmije. Egészen addig nem értékeli az életet, és a lehetséges holnapot, amíg nem találkozik Stellával.

Gyönyörű történet, rengeteget sírtam rajta. Nemcsak a betegséggel kell megküzdeniük a szereplőknek nap mint nap, hanem a gyásszal, a család, és a barátok hiányával is. Nem tudnak emlékeket gyűjteni a kamasz korukból, mert tizenévesen több időt töltenek kórházban, mint a családdal, és a barátokkal. Ahogy Stella fogalmazott, 12 éves korukra szinte már orvosok.

A könyv végén teljesen ledöbbentem, az ugyanis kimaradt a filmből. Igazából legbelül értem, hogy kellett egy apró reménysugár mindenkinek, de valahogy nem illett oda. Mintha nem tudta volna mivel lezárni a szerző a történetet.

De ezt leszámítva nagyon szerettem a könyvet is és a filmet is. Nemcsak 5 csillagra értékeltem, hanem még kedvenc is lett. 🙂

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)