2022-11-04 by Szavak Erdeje - Itt lehet hozzászólni!

Szollár Bence: Egy szál rózsa

Szerző: Szollár Bence
Cím: Egy szál rózsa
Kiadó: Underground
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 124

„Az egész jelenet, ami ott, az ajtóban játszódott le, csupán rémálomnak tűnt Emily számára. Egy lidérces látomásnak, amiből nemsokára ki fog szakadni, aminek véget kell érnie…”

„Csodát anélkül is tehet az ember, hogy angyal lenne”

Szerintem még soha nem tartott közel 2 hétig, hogy elolvassak 124 oldalt. No nem azért „ültem” felette ilyen sokáig, mert rossz lett volna. Egyszerre ennyi (hogy Bence szavaival éljek) lélekgyilkos thriller megemésztéséhez idő kell.

A Szerző, Frontláz című kötetét már korábban olvastam, így tudtam mire számíthatok. Na meg Bencét követem már egy ideje instagramon, tisztában voltam azzal, hogy nem esti meséket ír romantikus lelkű olvasóknak. 🙂

Az Egy szál rózsa összesen 24 db novellát tartalmaz. Voltak benne könnyen emészthető olvasmányok, és olyanok is, amelyek után 1-2 napra bevallom, félre kellett tennem a kötetet. Leginkább 3 novella volt amelyik sokkolt:
– Szerencsekerék
– Parkoló
– A kert

Ezek mindegyike brutális volt számomra. Bence megragadta azt az egy dolgot, ami abszolút ki tud borítani. Mégpedig a gyerekek bántalmazása. A fent említett 3 novellából kettő e köré a téma köré épül, a harmadiknak pedig a kegyetlen brutalitása volt az, ami egy kis időre összetörte a világomat.

De úgy gondolom, hogy pont emiatt tetszene a műfaj kedvelőinek ez a kötet. Azoknak ajánlom akik szeretnek borzongani, és akik nem riadnak vissza a könyvekben megírt erőszaktól.

A Szerencsekerék című novellát például el tudom képzelni egy igazán ütős thriller prológusaként. Szóval Bence, csak azt tudom javasolni, hogy ragadd meg az alkalmat, és bontsd ki a történetet. Szedd darabokra, majd tárj az olvasók elé egy hátborzongatóan olvasmányos regényt a thriller kategóriában, mert meg tudod csinálni. 🙂

Az egész kötet úgy volt felépítve, mint egy hullámvasút. Elindulsz lentről szépen lassan, érzed, hogy hamarosan felérsz a sínpár tetejére, és már előre érzed a gyomrodban a zuhanás okozta feszültséget. Mint az első 3 novellánál. A Pizzafutár és A boncmester a készülődés a nagy zuhanásra, majd megérkezel a hullámvasút tetejére a Romok között című novellával. Ez a jó értelemben vett hullámzás jellemzi az Egy szál rózsa című novelláskötetet. Nincs az összes kegyetlenség az olvasóra zúdítva, hanem fokozatosan kap egy kisebb szeletet belőle.

Nem tagadom, volt olyan novella, amit megkönnyeztem. A torta című történeten összeszorult a gyomrom, pedig sejteni lehetett a végét, de mélyen legbelül ezért bíztam benne, hogy tévedek.

Összegezve, a thriller és a novella kedvelőinek ajánlom ezt a kötetet. Vagy ha csak ismerkednél a Szerző írásmódjával, akkor olvass bele a kötetbe, nem fogod megbánni. 🙂

Egy negatívumot tudok csak elmondani róla, azok pedig az időnként előforduló helyesírási hibák. Azokat a szemeim mindig kiszúrják, nem tudok elsiklani felette.

Borító:

A maga egyszerűségében így tökéletes. Nekem tetszik. A vörös rózsa a fekete háttér előtt nagyon el lett találva. Mivel ismerem már Bencét (kijelenthetem ezt így? 🙂 ), a borítón szereplő 18-as karika nekem egyértelműen nem az erotikus vonalat juttatta eszembe.

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

2022-10-09 by Szavak Erdeje - Itt lehet hozzászólni!

Darvas Petra: Mágusok Kelyhe

Szerző: Darvas Petra
Cím: Mágusok kelyhe
Kiadó: NewLine
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 440

Nem minden portál, ami villan.
Vagy mégis?
Navatlonban a méltóságok egymás ellen fordulnak, a herceg eltűnik, Borrao az apját megmentő elixírért indul. Tigrato sem pihen: egy különleges kehely segítségével varázserőt szerez.
Mielőtt találkoznak, Gary, Emma és Lora varázslatos és veszélyes események során egyre jobban kiismerik képességeiket. Sorsuk már nemcsak a gloxántól, hanem a Mágusok Kelyhétől is függ – mindkettőt el kell lopniuk a helytartó erődjéből. Gary tudomására jut, mit követett el nagyapja a múltban, és egyszerre értelmet nyer Tigrato indítéka is.
A cél felé tartva kalandos útjukat titkok, hazugságok, egymás közti súrlódások is nehezítik.
Bár sürgeti őket az idő, letérnek az útról, hogy támogassák Borraót feladatában. Vajon ez mennyiben hátráltatja a csapatot? A fiú is viszonozza majd a gesztust?
A siker egyre biztosabbnak tűnik.
De a mágiának más terve van.

„Jobb a rosszat ismerni, mint bármely bizonytalansággal együtt élni.”

Az első rész után szinte azonnal kezdtem is a második rész olvasását. Nagyon köszönöm Az Írónőnek, hogy elolvashattam ezt a részt is.

A történet röviden:

Az események ismét Navatlonban játszódnak. Tigrato eltűnik,mielőtt az általa összehívott tanácsra érkező nemesek megérkeznek, akik szinte azonnal egymás torkának is esnek. A herceg felfedi kilétét, és Geryvel elindulnak, hogy megtaéűéják a Mágusok Kelyhét. Ezzel nemcsak a varázslókat szabadítanák ki, hanem segítene Gerynek, Lorának és Emmának visszajutni a saját világukba. Az sem egy elhanyagolható szempont, hogy a kehely nélkül Tigrato sem birtokolna mindent elpusztító varázserőt.

A főhőseinket egyre veszélyesebb kalandok várják, ami során kiismerik a saját varázserejüket, azonban még mindig nem biztosak abban, hogy kiben bízhatnak meg. Miközben Borrao segítségére sietnek, aki az életmentő elixírért indul, amivel az apját megmentheti, féltve őrzött titkokra derül fény.

Gondolataim:

Nálam már az első könyv is nagyot ütött, na de ez a rész vitt mindent. Még izgalmasabb volt, mint az első, ami az egész Navatlonban játszódó eseményeknek a felvezetője volt. A főszereplőink már nem ismeretlenek, viszont nemcsak bizonyos jellemvonásaik változtak, hanem az erejük is. Sokkal erősebbek, ezáltal sokkal összeszedettebbek, megfontoltabbak lettek. Mondjuk Lorának lenne még mit csiszolnia modorán, de nekem tetszik, hogy kitűnik a többiek közül. A határozott, magabiztos fellépését sok katona megirigyelhetné a történetben. 🙂

Ebben a kötetben több mágiát kapunk, sűrűsödnek az események, viszont választ kapunk sok olyan kérdésre, ami az első részben fogalmazódhatott meg bennünk.

Darvas Petra a tökéletesen felépített világot csiszolgatta még egy kicsit, ami már szinte gyémántként ragyog. Az írásmódja, az események láncolata, és ahogy ezt az olvasók elé tárta egy vérprofi fantasy íróra vall. Szinte el sem akarom hinni, hogy ez a második regénye a szerzőnek. Milyen lehet akkor a befejező rész?

Petra mesteri módon csigázza fel az olvasó érdeklődését a folytatást illetően, ugyanis ez a kötet is olyan végkifejlettel zárult, ami miatt már most érzem, hogy nagyon hosszú hónapok várnak ránk a befejező rész megjelenéséig.

Az események egymásra építése nagyon tetszett. Kapunk egy kis szeletet a múltból, ami választ ad a jelenben játszódó eseményekre. A szereplőinkkel kapcsolatban viszont az egész történet alatt kettős érzéseim voltak. Hol kedveltem őket, hol haragudtam rájuk. Pontosan ezek miatt az érzelmi hullámvasutak miatt várom nagyon a befejező részt. 🙂 Biztos vagyok benne, hogy az is olyan lesz, amitől leesik az állam.

Ami még nagy kedvencem mind a két részben, hogy a történet elején belecsapunk a lecsóba. Szinte még felocsúdni sincs időnk, és máris rejtélyekkel és varázslattal vagyunk körülvéve. Na de a történet vége… Egy kellemes levezetőnek tűnik, de olyan végszóval ér véget, hogy az állam is leesik tőle. 😀

Borító:

Az egész sorozatnak olyan kifejező a borítója. Ebben sem csalódtam, nagyon tetszik. 🙂 Visszaadja a történet hangulatát.

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

2022-10-06 by Szavak Erdeje - Itt lehet hozzászólni!

Darvas Petra: Ikrek Mágiája

Szerző: Darvas Petra
Cím: Ikrek Mágiája
Kiadó: NewLine
Kiadás éve: 2021
Oldalak száma: 390

Gary szerint a lány, aki az előbb pattant ki a szomszédos ágyból, legalább annyira nem illik ebbe a középkori környezetbe, mint ő.
Aggasztó a helyszín: szokatlan időjárás, furcsa növények, titkolózó, szorongó emberek. Ráadásul ott van velük egy néma, csuklyás fickó, na meg az a barátságtalan fiú is. Aztán újabb lány érkezik a világukból, akinek már sokkal jobban tetszik Navatlon városa és a királyi kastély.
Végül nincs más választásuk, elindulnak az erdei úton egy elátkozott várban nyugvó mágikus kőért, a gloxánért. Annak varázsereje az egyetlen, mely megvédheti a népet a gyilkos tűzmágustól, őket pedig hazajuttathatja.
Vagy nem.

„Mindenki számára létezik olyan jövő, amelyben boldog. A döntéseinken is múlik, hiszen minden lehetséges jövőt felülírhat a szabad akarat.”

Szerintem ezzel a könyvvel már a megjelenése óta szemezgetek. Amikor megkeresett az Írónő, hogy lenne-e kedvem elolvasni, egy pillanatig nem haboztam, és örömmel mondtam igent. Ezúton is nagyon szépen köszönöm a lehetőséget.

A történet röviden:

Az események Navatlonban játszódnak, ahol a főszereplőink egy számukra ismeretlen helyen, és szokatlan ruhában térnek magukhoz. Lora és Gary nem egy nyelvet beszélnek, mégis megértik egymást. Alíg térnek magukhoz, amikor egy mogorva idegen, egy rémisztő csuklyás alak, és egy tóból kihúzott lány csatlakozik a kis csapathoz.

Navatlon lakóit rettegésben tartja egy ismeretlen mágus, aki egyik pillanatról a másikra képes házakat porig égetni. A csapat feladata, hogy megszerezzenek egy mágikus követ, a gloxánt, ugyanis ez az egyetlen, ami megvédheti a város lakóit a tűzmágustól. A küldetésük azonban nemcsak veszélyekkel van tele, hanem titkokkal, és rejtélyekkel is.

A gloxán megtalálása azonban nemcsak a tűzmágus ellen használható, hanem annak segítségével Lora, Emma és Gary hazajuthatnak a saját világukba. A kérdés már csak az, hogy sikerül-e véghezvinni az akciót.

Gondolataim:

Mint azt már többször említettem, a fantasy már nagyon régóta a könyvmolyságom része. Mindig nagy örömmel veszek kézbe olyan könyvet, ami ebben a zsánerben íródott, mert tudom, hogy nem fogok csalódni. Különösen akkor, ha azt a fantasy történetet magyar szerző írta. Komolyan, jobbnál jobb olvasmányok kerülnek ki a könyvesboltok polcaira.

A történet minden felvezető nélkül, Navatlonban indul, ahol idegenek között, szokatlan öltözékben térnek magukhoz a szereplőink. Lora a vagány, határozott csaj, aki 100 %-on pörög, és Gary a csendes, visszahúzódó kamasz fiú. Egymás szöges ellentétei. Az ő csapatukhoz tartozik Emma, aki képes visszafogni Lorát, és felrázni Geryt.

Tetszett a szereplőink kidolgozása, mert megmutatta, hogy ennyire eltérő személyiségű emberek is képesek együttműködni, anélkül, hogy egymás torkának esnének.

Maga a történet izgalmas volt, fordulatos, és titokzatos. Nem volt sablonos, különleges helyszínek, nevek, és események láncolata színesítette a történetet. Egy jól kidolgozott világban járunk, ahol egyszerre van jelen a főszereplőinknek köszönhetően a manapság használatos szleng, a humor, és a középkori világra jellemző értékrendek. Ez a két világ tökéletes összhangban van egymással, egyik sincs eltúlozva.

Darvas Petra olyan érzékkel adta át az olvasóknak a mágia világát, hogy úgy éreztem magam olvasás közben, mintha egy nagyon izgalmas mozifilmet néznék, aminek kíváncsi vagyok a végére, mégsem szeretném, hogy véget érjen, mert minél több ideig szeretnék az események részese lenni.

De ha már a végénél járunk. A könyv vége ledöbbentett. Vagy inkább úgy fogalmaznék, hogy nem hittem el, hogy itt van vége. Az utolsó oldalakon kapunk egy – az eseményekhez képest – nyugis lezárást, majd jön egy utolsó mondat. Na az egy igazi jobb egyenes volt. Én azon szerencsések közé tartozom, akiknél már ott van a folytatás (ezzel megelőzvén az agyvérzést a hosszú hónapok várakozása miatt 😀 ), és amint befejeztem az ajánló megírását, már vetem is bele magam a folytatásba, hogy megtudjam mi lesz a szereplőink sorsa. 🙂

Biztos vagyok benne, hogy a második rész is tartogat meglepetéseket, és izgalmakban sem lesz hiány. Az Ikrek Mágiáját szívből ajánlom a fantasy rajongóinak. 🙂

Borító:

Imádom. Nekem nagyon tetszik, Kifejező, és a színei.. 🙂 Imádom. 🙂

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

2022-09-25 by Szavak Erdeje - Itt lehet hozzászólni!

Bauer Barbara: Fény a dombok mögött

Szerző: Bauer Barbara
Cím: Fény a dombok mögött
Kiadó: Jaffa
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 304

A Fény a dombok mögött sokak előtt már ismert történet. A rendkívül tehetséges vak zongorista, az olasz Julietta és a patikus családba született, önmagával vívódó magyar lány, Réka története 2015-ben jelent meg Vakrepülés címmel. A két lány élete összefonódik, a kapocs pedig a múltban keresendő. Az eredeti regényben az ő sorsuk alakulását követheti nyomon az olvasó, miközben a múltban még kisfiúként, a jelenben már érett férfiként megjelenik Federico.
Juliettát a vaksága, Rékát a családi hagyomány szorítja korlátok közé. De vajon a sorsfeladatunk beteljesülése valóban másoktól, élethelyzetektől, vagy csak és kizárólag önmaguktól függ? A regény erre keresi a választ a két lány történetén keresztül, az ő szemszögükből.
Az új, bővített kiadásban Federico már nem csak egy szereplő, hanem kibontakozik az ő története is, az ő szemén keresztül is láthatjuk az összefonódó életek alakulását.

„A szíveddel láttad őt. A lelkeddel érezted. A hangokkal bármikor szólhatsz hozzá…”

Bauer Barbara legújabb könyve sokaknak ismerős lehet, ugyanis korábban Vakrepülés címmel már megjelent, a Fény a dombok mögött pedig ennek a könyvnek a kibővített, átdolgozott változata. Nagyon szépen köszönöm a Jaffa Kiadónak, hogy megjelenés után elküldte nekem.

A történet röviden:

Julietta egy olasz kisvárosban él a szüleivel. Gyönyörű énekhangja mindenkit elvarázsol, a zongorajátéka édes, mint a méz. A szülei üzletében segít ahol tud. Életvidám, soha nem panaszkodik, pedig a körülötte lévő világot nem látja. Vakon született.

Réka egy ejtőernyős balesetből tér magához a kórházban. A csodával határos módon túlélte a zuhanást. Azonban a balesete kellett ahhoz, hogy kinyissa a szemét, és mélyen magába tudjon nézni. Amikor egyre különlegesebb dolgok történnek vele, akkor szakemberhez fordul, hogy megértse az őt körülvevő eseményeket.

A két lány története egy ponton összekapcsolódik. Akkor megértjük az események alakulását, és választ kapunk a miértekre is.

Gondolataim:

Ez a történet egy utazás az emberi lélek legmélyére, ahol a főszereplőnk a vele történő szokatlan események okait szeretné megérteni, és a kérdéseire választ kapni. Én nem vagyok a lélekvándorlás nagy szakértője, de kíváncsian vetettem bele magam az olvasásba. Viszonylag hamar rá is jöttem, hogy mi a kapcsolat Réka és Julietta között. De ez annak köszönhető, hogy Bauer Barbara ismét olyan szépen fűzte össze a szálakat, lépésről lépésre vezette rá az olvasót a megoldásra.

A történet magával ragadott, könnyű volt olvasni, és amíg a szereplőinkkel utaztam, addig nagyon sokszor eszembe jutott, hogy napjában mennyi panasz hagyja el egy ember száját. Panaszkodunk, ha túl meleg van, azért is ha túl hideg. Panaszkodunk, ha kihűl a kávé, ha sáros az út, és még sorolhatnám. De itt van Julietta, aki vakon született, a szülővárosát, de még csak a szülői házat sem nagyon hagyta el, mégis tudott örülni minden apró részletnek, amivel a mindennapokban találkozott. Nem a szemével látott, hanem a szívével, és az angyalok hangján közvetítette a lelkében megszülető érzéseket. Példamutató személyiség mindenki számára.

De itt van Réka is, akinek meg van mindene. Nagyon küzdeni sem kellett érte, csak elvégezni a kötelező iskolákat, hogy majd át tudja venni a stafétabotot a családi gyógyszertárban. A jövője már kicsi korától kezdve el volt rendezve, ő mégsem volt boldog, mert ezt az életet nem érezte sajátjának. Az álma a repülés volt, utasszállítót szeretett volna vezetni, de én úgy érzem (és ő is), hogy nem küzdött eléggé. Van az a pont, amikor nem másoknak kell megfelelni, hanem a saját utunkat kell járni, még akkor is, ha ez az út rémisztőnek tűnik, és sok buktatót ígér. Számomra Réka is egy olyan karakter, akiből meríthet az olvasó.

Mind a két lány tanított valamit. Nekem legalábbis biztosan. Biztos, hogy a saját életünket éljük? Miért akarunk mindenáron megfelelni másoknak? Miért nem a saját álmainkért küzdünk, és miért éljünk inkább mások álmait?

Rékának köszönhetően meghoztam olyan döntéseket, amelyeket biztos, hogy még sokáig halogattam volna. Juliettának hála pedig észreveszem az olyan apróságokat, amelyek eddig elkerülték a figyelmemet. Ráadásul elkezdtem zongorajátékokat hallgatni, ami eddig soha nem fordult elő velem, és azt kell mondjam, hogy valóban nyugtató hatása van. Egészen addig, amíg végig nem olvastam a könyvet hallgattam a zenét, de olyan kellemes hangulatot idézett, hogy szeretném bevezetni a mindennapokba. 🙂

Ismét egy olyan élményt kaptam az Írónőtől, amit viszek magammal, és igyekszem hasznosítani a tanultakat. Bauer Barbara csodálatosan adja át a szereplőink érzéseit, megnevettet, könnyekre fakaszt, fogja a kezed, és tanít. Terel a saját utad felé. Nem tudok elég hálás lenni ezért a történetért. Köszönöm!

„A szemed vak, viszont a szíved mindent lát.”

Borító:

Gyönyörű, mint az összes Bauer Barbara könyv borítója. A színek beszédesek, és figyelemfelkeltőek. Nekem nagyon tetszik.

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

2022-09-14 by Szavak Erdeje - Itt lehet hozzászólni!

Mörk Leonóra: Lány igazgyöngyökkel

Szerző: Mörk Leonóra
Cím: Lány igazgyöngyökkel
Kiadó: Jaffa
Kiadás éve: 2016
Oldalak száma: 260

Márta, a fiatal grafikuslány váratlan küldeményt kap Németországból, és ezzel az élete egy szempillantás alatt a feje tetejére áll. A levél visszarepíti őt a múltba, tíz évvel korábbra, amikor festőnövendékként Drezdába érkezve egyszerre szeretett bele a városba, a királyi kincstár barokk gyöngyfiguráiba, és az egyik nős tanárába. A férfi azóta eltűnt az életéből, most azonban arra kéri, fordítson le neki egy 18. századi, magyar nyelven született útinaplót. A napló lapjain kibontakozó történet nemcsak a gyöngyfigurák alkotójának kilétére derít fényt, hanem arra is, kit ábrázol a titokzatos festmény, amelyet Márta tíz évvel korábban Drezdából hozott magával. Egy különleges lány alakja ölt testet a szemünk láttára a napló lapjain, aki szembemegy minden szabállyal és kötöttséggel, aki a saját útját járja, ezáltal nemcsak önmagát, hanem az általa szeretett férfit is veszélybe sodorva.
Mire a kézirat végére ér, Mártának még egy kérdésre választ kell találnia: létezik-e második esély a szerelemben?

„…Elvégre minden nagy felismerés úgy született, hogy valakinek eszébe jutott valami, ami előtte soha senkinek.”

Mörk Leonóra nagy örömet okozott nekem nemcsak azzal, hogy jelezte, hogy elérhető a Lány igazgyöngyökkel című könyve, amit már régóta figyeltem, de el is küldte nekem, amit ezúton is köszönök szépen. 🙂

A történet röviden:

Az események két idősíkon játszódnak. 2015-ben, és az 1720-as években. A főszereplőnk Márta, aki 10 évvel ezelőtt, 2005-ben Drezdában töltött egy nyarat, hogy festészetet tanuljon. Itt ismerkedett meg Philipp-pel, aki a tanára volt. Akkor Márta még csak 21 éves volt, nem foglalkozott azzal, hogy a tanára nős, ezért engedett a csábításnak. A búcsú fájdalmát sikerült feldolgozni, azonban 10 évvel később a begyógyult sebeket felszakította egy naplót tartalmazó csomag, ami Drezdából érkezett egyenesen Philipptől. Még élénken él benne az emlék, hogy mennyire megbabonázták a gyöngyökből készült figurák, és mennyire érdekelte a készítőjének a kiléte. Hajtotta a kíváncsiság, kézbe vette a naplót, ami nemcsak visszarepített az 1700-as évekbe, hanem meg is válaszolta a kérdéseit.

Gondolataim:

Ahogy említettem, a történet két idősíkon játszódik. Bár ha egész pontos akarok lenni, akkor nem kettő, hanem 3 idősíkon figyelhetjük az eseményeket. Nagyon szeretem az ilyen történeteket, mert ahogy ebben a kötetben is láthatjuk, egy ember munkája 300 évvel később is milyen hatást gyakorol egy másik emberre, milyen érzéseket vált ki belőle. Szeretem az ilyen történeteket, mert mindig eszembe juttatja, hogy amit ma készítünk, amire időt szánunk, az milyen hatással lesz majd évtizedek (esetleg évszázadok) múlva egy embertársunkra.

A könyv 2015-ben kezdődik, amikor Mártának egy csomagja érkezik Drezdából, és az ő emlékeit ismerjük meg 10 évvel korábbról, majd 1724-ben találjuk magunkat Johannes Gerhardt aranyműves, és a lánya, Anne-Sophie mindennapjaiban.

Nagy örömmel olvastam ezt a történetet. Mártán jókat mosolyogtam, különösen akkor, amikor ismertette a munkája részleteit. Aki régebb óta követ, az tudhatja, hogy fotós vagyok, és hasonló beszélgetéseket („De hát neked ez csak egy kattintás.”) én is lebonyolítottam már a nehezebb ügyfelekkel, mint amiket Márta a kreatív ügynökségnél.

Maga a történet könnyed, romantikus olvasmány volt, azonban ahogy az Írónőtől már megszokhattuk, ennek a kötetnek a megszületése mögött is komoly kutatómunka áll. Emiatt minden tiszteletem Mörk Leonórának, mert ilyen mélységekben utánanézni, kutatni, és mindezt egy lebilincselő történettel átadni az olvasóknak, az nem egy két hetes munka eredménye.

Sophie karakterét nagyon szerettem. Nem fél tanulni, nem fél kockázatot vállalni, és új dolgokat kipróbálni. Nem riad meg attól, ha piszkos lesz a keze, vagy ha férfi ruhában kell az utcákat járnia. Mivel az 1700-as években nem volt jellemző, hogy a jómódban élő nők dolgozzanak, ráadásul az édesapjuk vállalkozásában, ezért a zárt ajtók mögött tanulta meg az apjától mindazt, amihez szüksége volt a tervei megvalósításához. Tetszett, hogy nemcsak néz, hanem lát is. Látja a környezetét, figyel az apró részletekre. Viszont korához képest voltak meggondolatlan lépései, amelyekkel nemcsak magát, hanem a szeretett férfit is veszélybe sodorta.

De hogy a jelenről is ejtsek néhány szót. Amikor Mártával fellapoztuk a naplót, akkor már engem is furdalt a kíváncsiság. Ki lehet az a titokzatos lány a festményen? Ki készíthette a gyöngyfigurákat? A régies kifejezések azonban néha kifogtak rajtam, mert volt olyan mondat, aminek kétszer is nekifutottam, mire elolvastam. 🙂 De nem adtam fel, és milyen jól tettem. 🙂 Magával ragadott a történet.

A történelmi könyvek kedvelőinek szívből ajánlom ezt a kötetet. Korhű, romantikus olvasmány, ami kellemes kikapcsolódást nyújt egy őszi napon.

Borító:

Gyönyörű. Régebben, amikor még csak ismerkedtem a Szerzővel, ez a könyve volt az, amihez a legtöbbször visszatértem, mert annyira magával ragadott a borítója. A gyöngyök hozzám is nagyon közel állnak, számomra az eleganciát közvetítik. Az esküvőm napján én is egyedi készítésű, gyöngyökből fűzött nyakláncot viseltem, a hozzá készített fülbevalóval. 🙂 Összegezve: az idei évben ez lett az egyik kedvenc borítóm. 🙂

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

2022-09-09 by Szavak Erdeje - Itt lehet hozzászólni!

Sáfrán Judit: Az írisz emlékei

Szerző: Sáfrán Judit
Cím: Az írisz emlékei
Kiadó: NewLine
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 622

Egy lány, aki mindent elfelejtett.
Egy férfi, aki sötét titkot őriz.
Két lélek, mely örökre összeköttetett.

A tizenhat éves Cylia öt évvel ezelőtt elveszítette minden emlékét, s azóta sem sikerült azokat visszanyernie. Az éjszakánként rátörő rémálmok miatt pszichológushoz jár és az ő segítségével igyekszik helyretenni zavaros világát, ám ezt a szülei nem nézik jó szemmel.
Amikor egy rémisztő támadás alkalmával a valóságban is szemben találja magát álombeli megmentőjével, Keinnal, ráébred, hogy képzelgéseinek köze lehet a múltjához, és senki sem az, mint akinek mutatja magát.
A válaszok után kutató lány szembesül az igazsággal, miszerint egy hátrahagyott uralkodói ház leszármazottja, akit ellenségei, a hitetlenek üldöznek. Döntésre kényszerül; választhatja szülei bujdosó életét, vagy visszatérhet szülőhazájába, hogy megismerje a múltját, és vele együtt felvállalja a trónörökös szerepét.
Vajon képes beteljesíteni a sorsát egy párhuzamos világban, ahol mindent áthat az istenek ereje?
El tudja fogadni, hogy az életével mostantól nem csak ő rendelkezik?

Az Örökölt királyság lendületes, lebilincselő első kötete egy nem mindennapi világba kalauzol el, ahol az emberi életek szétszakíthatatlanul összekapcsolódnak. Bele mersz vágni az utazásba?

„A zene az egyetlen olyan eszköz, amely mindenki nyelvén szól, és többet mond bármely szónál.”

A fantasyvel való kapcsolatom hosszú-hosszú évekre vezethető vissza, ha nincs ez a zsáner, akkor ez a blog sem létezne, és én is lemaradtam volna erről a rengeteg pozitív olvasásélményről, amiket az elmúlt években megéltem. Kezdem azt gondolni, hogy van benne egy radar, ami már a megjelenés előtt „kiszagolja” azokat a könyveket, amelyeket imádni fogok. A borítóleleplezés pillanatában már éreztem, hogy ez az én könyvem lesz. 🙂 Megtisztelő volt az Írónő megkeresése, köszönöm szépen, hogy elolvashattam a könyvet.

A történet röviden:

Cylia az 5 évnél régebbi életére nem emlékszik. Nem tudja mi volt a kedvenc elfoglaltsága, nem emlékszik legjobb barátokra, nyaralásokra, gyakorlatilag semmire. Jelenlegi legjobb barátnője Sophie, aki egyben a pszichológusa is. Vele megosztja a folyamatosan visszatérő rémálmait, egy nap azonban teljesen ledöbben, ugyanis az álmában látott titokzatos idegen megjelenik, és úgy tűnik, hogy Sophie nagyon is jól ismeri.

Cylia elkezd nyomozni, hogy kiderítse ki is ő valójában, és miért titkolózik előtte mindenki. Arra azonban nem számít, hogy egyik nap még egy egyszerű kamasz lány, a másik nap pedig már a Kegyelem Földjének leendő királynője. Döntés elé kényszerül: marad az ismert világban a szüleivel, vagy vállalja a rá leselkedő veszélyt, visszatér Dáliába, és megismeri az országát, a szokásokat, és saját magát.

Gondolataim:

Azt kell mondjam, hogy a magyar írónők olyan fantasyt tudnak kiadni a kezeik közül, amitől leesik az állam. Imádtam a könyv minden sorát! Egy pillanatra sem unatkoztam, ha tudtam volna, akkor egyszerre két oldalt olvasok, mert olyan izgalmas volt, hogy alíg vártam a soron következő eseményeket. Minden oldal, minden fejezet tartogatott számomra meglepetéseket, és már a legelején magával ragadott a „hűha” érzés. Na de a könyv vége.. Ott tényleg leesett az állam. Nagyon várom a folytatást, hogy választ kapjak a kérdéseimre.

Egy tökéletesen felépített, és kidolgozott világban járunk, ami tele van titkokkal, rejtélyekkel, veszéllyel, izgalommal, és mély érzésekkel. Egy olyan világban járunk, ahol mindenkinek van múltja, mindenkinek vannak titkai, nem tudhatod, hogy mi leselkedik rád a sarkon túl, és nem tudhatod, hogy kiben is bízhatsz meg. Egyszerűen zseniális. A regény terjedelmétől kicsit tartottam, mikor elkezdtem olvasni, de annyira gyorsan lehetett vele haladni, hogy fel sem tűnt a hossza.

A karakterek jól kidolgozottak voltak, nekem különösen tetszett Erik ábrázolása. Az apja árnyékában él, hajtja a bizonyítási vágy. Kein és a közte lévő szócsatákon pedig jókat mosolyogtam. Tényleg olyanok voltak, mint két óvodás. 😀

Annyira egyedi világot alkotott Sáfrán Judit írónő, amivel eddig nagyon ritkán találkoztam. Semmilyen elcsépelt, unalmas karakter nem volt a történetben. A kötetben megjelenik a vallás, viszont nem a klasszikus vallási motívumok szerepelnek a kötetben. Ezért annak is élvezetet okoz majd a könyv olvasása, akik tartózkodnak ettől a témától.

Amikor azt gondoltam, hogy véget értek a szereplőink kalandjai, és végre megpihenhetnek, akkor egy olyan csavarral zárta le a sorozat első részét a szerző, amire tényleg csak azt tudom mondani, hogy zseniális.

Szerintem órákig tudnék még áradozni erről a kötetről, de ezt tényleg olvasni kell. Letehetetlen, izgalmas, fordulatos. A fantasy kedvelőinek szívből ajánlom. Én már nagyon várom a folytatást, biztos, hogy el fogom olvasni!

Borító:

Gyönyörű. Annyira visszaadja az egész történet hangulatát. A motívumok, a színvilága, mindez egy fehér háttéren, megjelenítve minden fontos elemet, apró részletet. Ilyen tökéleteset csak Ashley tud alkotni. 🙂

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

2022-08-27 by Szavak Erdeje - Itt lehet hozzászólni!

Bauer Barbara: Kétszáz éves szerelem

Szerző: Bauer Barbara
Cím: Kétszáz éves szerelem
Kiadó: Jaffa
Kiadás éve: 2019
Oldalak száma: 320

Szentirmai Róza egy isten háta mögötti faluban él fiával, a tizenegy éves Janóval. Családjában a bábamesterség anyáról lányára szálló tudomány – őt is szívesen hívják, ha gyermek érkezik a házhoz. De ismer gyógyírt a női test és lélek minden bajára, kezében van a csábítás és a testi örömök fokozására szolgáló csodaszerek titka, ahogy az összetört szívek balzsama is, férfinak, nőnek egyaránt. A faluban az a szóbeszéd járja, hogy tudása nem e világi: felmenői között boszorkány is akadt. Úgy látszik, csak a saját életét nem tudja egyenesbe hozni, az egyetlen férfi, akit valaha szeretett, gyűlöli. Egy napon Rózát furcsa, valóságosnak tűnő álomból ébresztik. Míg álmában máglyára vetették, a valóságban a háza ég le. Bár fiával sértetlenül megmenekülnek, hamuvá és porrá lett életükből semmi más nem marad, csak egy bordó, bőrkötéses könyv – egy hosszú évszázadokat átfogó napló, mely a semmiből került elő, benne egy üzenettel. Róza késztetést érez, hogy beleírjon egy kérdést a bordó könyvbe, melyre megdöbbentő módon válasz érkezik. Válasz – kétszáz évvel korábbról. Róza kíváncsian ered útnak, hogy megtudja, ki írhatta a sorokat. Miközben az árvíz után újjászülető Szeged utcáit járja a könyvvel a kezében, egyre többet tud meg egy olyan világról, amelynek már a nyomai is csak az emlékezetben élnek. A könyv sorai az egykori Boszorkányszigetre vezetik, ahol a fák és gyomok között meghallja a múlt suttogását, a talpa alatt pedig megérzi az egykori máglyák hamujának perzselő érintését. Bauer Barbara új regénye egy évszázadokon átívelő, mágikus szerelem története, melyben párhuzamosan elevenedik meg a híres szegedi boszorkányperek sötét időszaka és a két világháború közötti Magyarország falusi valósága. A nagy kérdések – hogy mit jelent nőnek lenni, mi kell a boldogsághoz, mi vezet az igaz szerelemhez – talán minden korban ugyanazok. Egy azonban biztos: férfi kell hozzá, mégpedig az igazi!

„De a némaságból nem lehet építkezni. A ki nem mondott szavakkal nem lehet vitatkozni.”

Bauer Barbara neve számomra egyet jelent a tökéletes kikapcsolódással, és az 5 csillagos történettel. Nagyon szépen köszönöm a Jaffa Kiadónak, hogy elolvashattam a Kétszáz éves szerelem című kötetet.

A történet röviden:

Szentirmai Róza egy kis faluban él a fiával. A bába mesterséget az anyjától tanulta, ő pedig az ő anyjától. Több generációkon átívelő, anyáról lánygyermekre öröklődő mesterség az övék. Egy éjszaka különös álomból rázzák fel. Álmában lángok csapnak fel, érzi a forróságot, hiszen boszorkányként máglyára vetették. A valóság azonban a háza ég. A fiával sértetlenül ki tudnak menekülni a lángok közül, azonban szinte mindenük odaveszett. Egy piros, bőrkötéses könyvecskét kivéve, amit Róza sértetlenül emelt ki a hamu közül. A könyv titkára hamar fény derül, amikor váratlanul megszólítja a lányt. De aki szól hozzá, az kétszáz évvel korábban élt, Szegeden. Róza útnak indul, hogy megfejtse a könyv titkát, azonban a saját származásával kapcsolatban is meglepő felfedezéseket tesz. Vajon miért viszi a könyv egy olyan helyre, ahol boszorkányokat vetettek máglyára? Ki is ő valójában?

Gondolataim:

Alíg bírtam letenni ezt a könyvet. Soha nem vonzott igazán a családfa kutatás, de ahogy a történet végére értem, kedvet kaptam visszautazni a múltba, kutatni az őseim után, megismerni a történetüket, a foglalkozásukat. Ki tudja mire bukkannék.

Mindig érdekeltek a boszorkányokkal, a boszorkánysággal kapcsolatos történetek. Jó néhány cikket el is olvastam korábban ebben a témában, így izgatottam vettem kezembe ezt a történetet is. De sokkal többet kaptam, mint egy izgalmas időutazás. Egy igaz szerelem, és a gyötrő fájdalom története bontakozott ki a lapokon, Bauer Barbarától megszokott igényes, olvasmányos stílusban.

Ezzel a kötettel sem okozott csalódást az Írónő. A lírai írásmódja mindig magával ragad. Gyönyörű szóhasználat, érzelmek sokasága jellemzi az Ő könyveit. Ez a történet, mint ahogy korábban is említettem, 200 évet repíti vissza az olvasót az időben. Abban a korban járunk, ahol még jelen van a boszorkányság, és ahol nőket, és férfiakat égetnek el máglyán, ha azt gondolják róluk, hogy a mágia követői.

A könyv olvasása során úgy éreztem, hogy az Írónő végig fogja a kezem, és szépen lassan utat mutat, terelget, ahogy Rózát is, és a történet végére kitisztul a kép, minden kérdésünkre választ kapunk. Nagyon sok jelölőcímkét használtam el, amíg az utolsó oldalt is elolvastam. A gondolatok megszólítottak, elmerengtem, és ezeket a gondolatokat viszem tovább magammal az utamon.

Ahogy a szereplőink utcáról utcára bejárták Szegedet, gondolatban én is velük tartottam. Ennek a könyvnek a hatására szeretnék még egyszer visszamenni a városba, és most már célirányosan bejárni azt a környéket, ahol Anna és Imre élt 1728-ban, és ahol az utcákat rótta Miklós és Róza 1928-ban.

Aki egy érzelmekben gazdag, izgalmas, olvasmányos időutazásra vágyik, annak szívből ajánlom ezt a történetet.

Borító:

Gyönyörű, mint a szerző összes könyvének a borítója. 🙂 A színei, a háttér textúrája, a törések, mind egyediek, és figyelemfelkeltőek.

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

2022-08-24 by Szavak Erdeje - Itt lehet hozzászólni!

Varga Gy. Brian: A kék orchidea

Szerző: Varga Gy. Brian
Cím: A kék orchidea
Kiadó: NewLine
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 384

Olykor egy pillanat is elég ahhoz, hogy valakinek teljesen megváltozzon az élete…

Éva sikeres újságíró, és boldognak érzi magát színész párja mellett. Egy nap azonban egy másik nő karjai közt találja a férfit. A lelkét mardosó fájdalom és csalódás hatására úgy dönt, vidékre költözik. A festői szépségű Albertkázmérpusztán leli meg új otthonát, és barátokat szerez. Ildikóval, a kétgyermekes, várbalogi anyukával már-már testvéri a viszonyuk; Nórával, a csokigyár tulajdonosával mindig élvezet számára egy-egy közösen elfogyasztott ital; és összehozza a sors Gergővel is, akit a Két nap az életben ismerhettünk meg, és aki immár a harmincas éveiben járó felnőtt férfi. Ahogy pedig telik az idő, Évának rá kell jönnie, hogy a falusi élethez nem mindig párosul csend és nyugalom…
Ádám az egyetem mellett pultosként dolgozik egy szórakozóhelyen. Itt ismerkedik meg Emmával, akivel szinte azonnal barátságot kötnek, de ugyanazon az éjszakán még egy dologgal szembesülnie kell: az öccse másságával. Vajon neki és a családjának sikerül megbirkózni az ítélkezésektől való félelemmel?

Varga Gy. Brian új regényében barátságok köttetnek, szerelmek szövődnek, emberi sorsok keresztezik egymást. Mint ahogyan a való életben is.

„Az embernek ez a feladata az életben: leküzdeni az elé gördülő akadályokat.”

Amikor befejeztem a szerző első könyvét, akkor váltottunk néhány szót, és szóba került A kék orchidea is, ami már az olvasómon várta, hogy elkezdjem. 🙂 Akkor az a beszélgetés úgy zárult, hogy ha megkönnyeztem a Két nap az élet című könyvet, akkor minden bizonnyal ehhez a történethez is kelleni fog a zsebkendő. Már a könyv 90% körül jártam, amikor megállapítottam, hogy én kemény vagyok, mint a beton, most nem fogok elérzékenyülni. Majd jöttek az utolsó oldalak… És valóban szükségem volt a zsebkendőre. Nagyon köszönöm, hogy ezt a történetet is elolvashattam.

A történet röviden:

A helyszín az előző részből jól ismert Várbalog, azonban a szereplőink nagy része új. Azonban egy név biztos, hogy ismerős lehet mindenkinek. Az egyik főszereplőnk a pincérként dolgozó Gergő, aki egy rendezvényen megismerkedik Évával. A lány egy online magazinnak dolgozik, cikkeket ír, és egy felkavaró szakítás után menekül Albertkázmérpusztára. Barátságokat köt, és rá jön arra, hogy tanulni soha nem késő, még ha az ember 35 éves is.

A Szalánczy család Várbalogon él. Pontosabban a szülők, és kisebbik fiúk, Balázs. Az idősebbik gyerek, Ádám, Pesten tanul, mellette pultosként dolgozik. Egyik este megismerkedik Emmával, akivel szinte azonnal megtalálják a közös hangot. Ugyan azon az estén azonban hidegzuhanyként éri az öccse vallomása. Balázs meleg.

Barátság, elfogadás, segíteni akarás, őszinteség, kitartás. Ezek mind olyan jelzők, amelyek köré a regény története épül. De vajon mindenki rendelkezik ezen tulajdonságokkal?

Gondolataim:

A szerző már az első regényével meggyőzött, hogy érdemes rá figyelni, nyomon követni a munkásságát. Varga Gy. Brian bebizonyította, hogy a romantika ott lapul egy férfi szerző lelkében is, és képes arra, hogy a szavaival levegye a lábáról az olvasót, hogy könnyeket csaljon a nők szemébe, hogy a gyönyörű szóhasználattal, leírásokkal elvarázsolja azokat, akik kézbe veszik a könyvét.

Nagyon szerettem olvasni ezt a történetet is. Boldogan tértem vissza a vidéki kis falucskába, ahol újra átélhettem, milyen is az élet egy faluban. A felnőttek dolgoznak, terelgetik a csemetéket, néha zsörtölődnek, de egy kis pletykálkodásra mindannyian vevők. 🙂 A fiatalok vágynak a nyüzsgésre, a zajra, szeretnék megismerni a világot, hogy milyen is az élet, amikor magadra vagy utalva, egy nagyváros közepén. Pontosan ilyen voltam én is 17-18 évesen. 🙂 (El is költöztem az 1000 fős kis falunkból 18 évesen a fővárosba, mondjuk én suliba jártam akkor).

A karakterek ebben a kötetben is jól kidolgozottak voltak. A lázadó kamasz, a „soha semmi nem jó” anyuka, a karriert építgető független nő. Mind mind olyan személyek, akik akár az utcánkban is lakhatnának. Lehet, kedves olvasó, hogy pl. Balázs és Ádám pont a te szomszédod. 🙂

Ha már Balázs. Egy fiatal kamasz fiú, aki keresi saját magát, aki szeretne tartozni valakihez, de mélyen belül mégis tart az előítéletektől. Nem véletlenül, hiszen sajnos az emberek nagy többsége az előítéletek rabja. (Soha nem fogom megérteni, hogy miért…) Balázs egy meleg tizenéves, aki arra vágyik, amire az ő korában mindenki. Arra, hogy elfogadják, hogy szeressék, és viszont szerethessen. Bulizik, mint mindenki más az ő korában. Lázad – naná, hogy lázad, 17 évesen ki ne lázadna mindenért és minden ellen – viszont nekem ő volt a kedvenc karakterem. Az ő útja nehezebb, de elég talpraesett ahhoz, hogy ne kelljen félteni. 🙂 Szerettem, ahogy a jellemfejlődését bemutatta a szerző.

Azért szeretem Varga Gy. Brian történeteit, mert annyira valósak, a szereplői annyira hétköznapiak, hogy szinte már érzem a közelségüket. A leírásai magával ragadóak, úgy éreztem olvasás közben, hogy én is ahhoz a közösséghez tartozom, én is azokat az utcákat járom végig, ahol a szereplőink megfordultak.

Lassan már meg fogom szokni, hogy ha kezembe veszek egy Varga Gy. Brian könyvet, akkor a teám vagy kávém mellé készítsek be egy jó nagy adag zsebkendőt is. Ennél a kötetnél is szükségem volt rá. Sokszor elérzékenyültem, meghatódtam, de a történet vége teljesen összetört. Így nem érhet véget. Tiltakoztam, nem akartam elfogadni. De mint ahogy mondtam korábban, Brian regényei a való élet. Az pedig nem mindig rózsaszín vattacukor.

Köszönöm Varga Gy. Brian, hogy méltónak gondoltál arra, hogy beengedj a világodba, és elküldted nekem a könyveket. 🙂 (Nem is tudom mikor könnyeztem ennyit pasi miatt. 😀 )

Szívből ajánlom Mindenkinek nemcsak ezt a kötetet, hanem a Két nap az élet című regényt is. Hétköznapi, valós történetek, amelyek elgondolkodtatnak, és utat mutatnak.

Borító:

Nagyon szeretem az orchideát. A történetben is fel-felbukkan. Végigköveti az eseményeket, lassan, ahogy egy patak csordogál a medrében. Időről időre megújul.

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

2022-08-21 by Szavak Erdeje - Itt lehet hozzászólni!

Mörk Leonóra: Asszonyom, édes úrnőm

Szerző: Mörk Leonóra
Cím: Asszonyom, édes úrnőm
Kiadó: Jaffa
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 318

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Az 1600-as évek elején Prága az aranycsinálás lázában ég. A várban, ahol ugyanúgy a bölcsek kövét keresi a babonás császár, mint a sok alkimista, varázsló és szerencsevadász, tömlöce mélyén gyermeket szül egy boszorkánysággal vádolt fiatal nő.

Mire a börtönőrei észbe kapnának, ő maga meghal, az újszülöttnek pedig nyoma vész. Mindeközben a vallásháború felé sodródó Európa népeit az Újvilágból érkezett járvány tizedeli. Csodatevőnek hitt déltengeri ellenszerével, a guajakfával Augsburg dúsgazdag polgárai, a Fuggerek kereskednek. Az élet fájaként emlegetett szer nyomában jut el a sváb városba a fiatal Johanna is, aki lány lévén ugyan nem követheti orvos édesapját annak hivatásában, a gyógyfüvekről azonban mindenkinél többet tud. Azt reméli, a titokzatos növény segítségével megmentheti annak a fiúnak az életét, akit a világon a legjobban szeret.

Az élete azonban váratlan fordulatot vesz, amikor megismerkedik az itáliai énekessel, Niccolòval. Az angyalarcú fiú egy új műfaj, az opera csillaga, hercegi udvarokban dolgozik, a legnagyobb zeneszerzők írnak darabokat neki, megnyerő külseje és magával ragadó hangja miatt nők és férfiak egyaránt rajonganak érte. Ő azonban a hírnévért nagy árat fizetett, most pedig menekülni kényszerül egy befolyásos nagyúr elől, aki megszokta, hogy a kívánsága parancs. Johanna és Niccolò körül ott kavarog a változások korának tarka forgataga, kalandor királyokkal és boszorkányüldöző főpapokkal, zsoldosokkal és kurtizánokkal, felejthetetlen farsangi mulatságokkal és olyan csodálatos zenével, amilyet korábban nem hallott emberi fül.

Nekik azonban arra a kérdésre kell választ találniuk, jár-e szabályos szerelem két szabálytalan embernek. Egyáltalán, létezik-e szabályos szerelem?

„… a szerelemnek annyiféle formája van, ahányan élünk ezen a földön. Mindenki másképpen szeret. Maga is. Én is. De attól még szeretünk.”

Nem is olyan régen olvastam el az első könyvet Mörk Leonórától, de már akkor tudtam, hogy az összes megjelent kötetét szeretném megismerni. Néhány hete jelent meg az Írónő legújabb könyve, amit a Jaffa Kiadónak köszönhetően én is elolvashattam. Ezúton is nagyon szépen köszönöm.

A történet röviden:

Johanna édesapja neves orvos, akinek a lánya a szeme fénye. Igyekszik átadni neki a tudását, és a lány örömmel szívja magába az apja minden szavát. Amikor unokaöccse megbetegszik, akkor Johanna mindent megtesz annak érdekében, hogy segítsen neki. Ezért Augsburgba utazik, hogy mindent megtudjon az élet fájaként emlegetett szerről, és ezzel a tudással megmentse unokaöccsét. Azonban arra nem számít, hogy egy itália énekes elrabolja a szívét. De ismerve Niccolo múltját, vajon az ő szerelmüknek van-e jövője?

Gondolataim:

Ez a történet magával ragadó volt, alíg tudtam letenni. Amikor csak tudtam, olvastam, így nagyjából két nap alatt a végére értem. Az 1600-as években játszódik, ami számomra azért különleges, mert emlékeim szerint ez az első könyv, ami ilyen távoli időkbe repít vissza.

Ahogy oldalról oldalra haladtam a történettel, olvastam a lábjegyzeteket, a gyógynövények leírását, különböző betegségek gyógyítására tett kísérleteket, mindig ugyan az a gondolat fogalmazódott meg bennem. Hogy mekkora kutatómunka áll emögött a könyv mögött. Mennyi idő, és energiaráfordítás kellett ahhoz, hogy ilyen élethűen, ilyen tökéletesen írja le az Írónő a több 100 évvel ezelőtt használt gyógyítási módszereket, vagy szokásokat. Emiatt is szerettem ennyire ezt a kötetet, mert annyira élethű, annyira igaz volt.

Amikor a világjárványok veszik át az uralmat az emberek felett, akkor két fiatal sorsa megpecsételődik. Nagyon izgultam értük, különösen akkor, amikor a könyv címe alatti alcím értelmet nyert. Miért szabálytalan szerelem az övék? Hogy lehet egy szerelem szabálytalan? Ki fog derülni a történet olvasása során, ennyit elárulhatok. 🙂

A könyv nyelvezete igényes, a történet pedig érzelmekben gazdag, mindez korhű leírásokkal fűszerezett, mély mondanivalóval párosul. Egyszerűen tökéletes. A történet izgalmas, és tanulságos. Sorra vesszük az emberek millióit sújtó betegségeket, a gyógymódokat, gyógyfüveket, elkészítésük módját, azonban még sincs olyan érzése az embernek, hogy egy száraz tankönyvet olvasna. Mert bár ezek tények, mégis ott bujkál a sorok között az igazi érzelem, az elhivatottság, a segíteni akarás.

A főszereplőink csodálatra méltók. Johanna, a fiatal lány, akinek az orvos apja a minden, akire felnéz, aki tanítja. Ő az a lány, aki nem fogadja el, hogy nők nem lehetnek orvosok, mert ő az a lány, aki minden intelem ellenére a segítségét ajánlja fel a betegeknek abban a reményben, hogy az apjához hasonlóan hozzájáruljon a gyógyulásukhoz.

Niccolo a tehetséges, méltán híres énekes, akinek a tudtán kívül változtatták visszafordíthatatlanná a sorsát, és ennek ellenére nem tört meg. Az életkedve, az életigenlése számomra példaértékű volt. Azok után amit vele tettek mégis képes volt vígan nevetni, szeretni. Erre nem sokan lennének képesek.

Aki a tiszta szerelmen keresztül szeretné megismerni az 1600-as éveket, annak szívből ajánlom ezt a kötetet.

Borító:

Egyszerűen tökéletes. Gyönyörű, és nagyon illik a történethez.

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

2022-08-18 by Szavak Erdeje - Itt lehet hozzászólni!

Varga Gy. Brian: Két nap az élet

Szerző: Varga Gy. Brian
Cím: Két nap az élet
Kiadó: NewLine
Kiadás éve: 2021
Oldalak száma: 430

Nánási Zolika korán megtanulja, mi az a munka. Az iskola mellett édesapjával sokat dolgozik a családi gazdaságban, melynek egy nap ő lesz a várományosa – legalábbis a szülei elképzelése szerint. A húgával nem felhőtlen a viszonyuk, és sokszor a baráti társaságuk előtt pattan ki köztük a veszekedés. Nikolett, a húga barátnője pedig kettőjük között áll: Zolika élete első szerelme. De vajon a fiú viszontszereti őt?
Tótvári Zsuzsa, Nikolett édesanyja a falu közösségének oszlopos tagja: rendezvényeket szervez, óvónőként dolgozik, és a templomot is ő tartja rendben. Egy akadékoskodó szomszédasszony és a kamaszodó lánya problémái mellett egy nap újabb meglepetés éri: egy csecsemőt talál a templom ajtaja elé helyezve. Vajon ki tette oda? És mi lesz később a kisbaba sorsa?
Varga Gy. Brian regényében a szereplőknek életük számos viszontagságával kell szembenézniük, miközben hol vicces, hol megható események tarkítják amúgy sem unalmas mindennapjaikat.

„Azt mondod, hogy ez a két nap az élet? Nem. Az igazi élet otthon vár.”

A megjelenés óta szeretném elolvasni ezt a könyvet, mert egyrészt valahol belül éreztem, hogy nekem íródott, másrészt csak pozitív ajánlókat olvastam róla. Emiatt is hatalmas megtiszteltetés, hogy a szerző elküldte nekem elektronikus formában, ezt ezúton is nagyon szépen köszönöm. A történet Magyarországon játszódik, ezért meg is érkeztünk a „Járjuk be a könyvekkel Európát” állandó sorozatom újabb állomásához. (Részletek: Járjuk be a könyvekkel Európát – Szavak erdeje (blog.hu) )

A történet röviden:

A történet főszereplői a falu lakói, kicsik és nagyok, idősek és fiatalok. A gyerekek önfeledten játszanak, besegítenek a szülőknek a házimunkába. A felnőttek reggeltől késő estig dolgoznak. A kis falu békés mindennapjait azonban felbolygatja egy hang, ami a templom elől érkezik. Egy kosárban egy újszülött csecsemőt találnak. Ahogy az egy faluban lenni szokott, elkezdődnek a találgatások, vajon ki lehet az anyja, és mi lesz szegény gyermek sorosa.

Alíg múlik el az emberek döbbenete, amikor egy tragikus esemény árnyékolja be a mindennapokat. Amikor egyik pillanatról a másikra romokba dől egy család élete, akkor hiába igyekeznek mások segítő kezet nyújtani, mégis tehetetlenek az emberek.

A történet során végigkövetjük ahogy felnőnek a gyerekek, ahogy a falusiak élik mindennapjaikat, de helyet kap a lapokon a gyerekszerelem mindent elsöprő érzése, és a gyászfeldolgozás is.

Gondolataim:

Ez a könyv elképesztő. Hatalmas élmény volt olvasni, nosztalgiázni, és bevallom, a második felét gyakorlatilag végig könnyeztem.

Aki a 90-es években nőtt fel, mint ahogyan én is, annak szinte kötelező olvasmány. 🙂 Biztos emlékeztek a tamagocsira, a tárcsás mosógépre és a centrire, arra, hogy esténként hordtátok a friss tejet (jaj de nem szerettem, képtelen voltam meginni. 😀 ), vagy lányok, a Backstreet boys, vagy a Homok titkai biztosan mond nektek valamit. 🙂 Vagy akár megemlíthetném azt az izgalommal teli várakozást, ahogy a rádiós magnó mellett ülve várjátok, hogy felcsendüljön a kedvenc számotok, és azonnal fel tudjátok venni kazettára. Igen, ez mind az én gyerekkorom volt. 🙂 Imádtam. 🙂 Varga Gy. Brian visszarepített abba az időbe, amikor még elengedték a szülők a gyerekeket egyedül játszani, mert ugyan mi baj történhetne egy kis faluban, ahol mindenki ismer mindenkit? Na ugye, ti is kellemes nosztalgiával gondoltok vissza ezekre az időkre? Nagyon hálás vagyok a szerzőnek, hogy újra átélhettem a gyerekkoromat.

A történet ezen része, nagyjából a könyv fele kellemes érzésekkel töltött el, gyakran mosolyt csalt az arcomra. Aztán jött egy olyan fordulat, amire még álmomban sem gondoltam volna, és az összetörte a lelkemet. Megváltozott a könyv hangulata is. Az eddig vidám, gyerekzsivajtól hangos lapokat szomorú, melankólikus, összetört életek váltották fel. Itt már én sem tudtam megállítani a szememből kicsorduló könnycseppeket. De dühös is voltam, egyrészt az események miatt, de ez inkább a tehetetlen düh volt. Amit akkor érez az ember, amikor segítene valakinek, de nem tud, mert nincs meg rá a lehetősége. Hatalmas csalódás kerített hatalmába egyes szereplők viselkedése miatt. (Nyilván könnyű „ítélkezni” a székben ülve, ezt elismerem.)

Nagyon tetszett, ahogy a szerző felvezette az eseményeket, ahogy megalkotta a kis falu közösségét, ahogy felruházta a szereplőket jó és rossz tulajdonságokkal, de ami a leginkább megérintette a szívemet azok a gyönyörű leírások, a szóhasználat, és azok az érzések, amiket közvetített a sorok által. Érzelmekben gazdag történet volt, a lelkem mélyéig hatoló gondolatokkal. Sokat ki is jegyzeteltem magamnak, amiket viszek is tovább az életben.

Zsuzsa karaktere nagyon tetszett, a formabontó ötletei fellendítették a kis falu életét, megmozdította a közösséget. Minél több ötlettel állt elő, annál inkább azt gondoltam, hogy minden faluban szükség lenne egy ilyen emberre, aki színt visz a szürke hétköznapokba. De a türelmét is csodáltam, a szomszéd nénitől én már rég agyvérzést kaptam volna. 😀

Mindenkinek szívből ajánlom ezt a történetet. Biztos, hogy élvezni fogják a velem egykorúak, de a fiatalabb és az idősebb korosztálynak is kellemes kikapcsolódást nyújthat. Viszont zsebkendőt készítsetek magatok mellé, mert bizony a történet könnyeket csal az olvasó szemébe.

Borító:

Egy szóval: gyönyörű. Számomra annyira visszaadta a vidék hangulatát. A tiszta levegőt, a kellemes csöndet, az önfeledt játékot.

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)