Szerző: Mimi Taylor-Abby Winter
Cím: Az utolsó kívánság
Kiadó: NewLine 
Kiadás éve: 2021
Műfaj: romantikus
Oldalak száma: 430

Sebastian Lawson úgy érzi, az élete végre révbe ért. Fiatal színészként megkapja a szerepet, amelyre vágyott; otthon gyönyörű felesége és imádott kisfia várja, akiket mindennél jobban szeret. Megvan mindene, amiről egy ember csak álmodhat. Azonban egy telefonhívás mindent megváltoztat.
Meghan Baker a munkájának él. Minden idejét annak szenteli, hogy egy olyan betegség után kutasson, amely hatással volt a gyermekkorára, s amely majdnem tönkretette őt. Egyetlen barátnője egy nap azonban olyan hírt közöl vele, ami alapjaiban rengeti meg eddigi életét.
Egy telefonhívás.
Egy szörnyű hír.
Egy utolsó kívánság.
Mi történik akkor, ha két olyan embert sodor egymás mellé az élet, akik szívből gyűlölik egymást? Képesek lesznek megbirkózni a rájuk háruló feladattal, vagy egyszerűen feladják?

Mimi Taylor és Abby Winter közös története megmutatja, mire képes az összetört szív, ha igazán szeret.

 

„Az a szeretet, amit a szülő érez a gyermeke iránt, mindennél erősebb, mindennél hatalmasabb.” 

Biztos vagyok benne, hogy mindenki hallotta már a „ne a borító alapján ítéld meg a könyvet” mondást. Nyilván számomra sem volt ismeretlen, viszont én nagyon sokszor a borító alapján választok olvasnivalót. Amikor megjelent Mimi Taylor és Abby Winter közös könyve, akkor természetesen egyből a borítón akadt meg a szemem. Mivel a kötet két olyan szerző nevét viseli, akiktől már nagyon régóta szeretnék olvasni, így ezt egy jelnek vettem, hogy nekem el kell olvasnom, és ajánlót kell írnom a kötethez.

Ezúton is köszönöm, hogy lehetőségem volt erre! 🙂

A történet röviden:

Sebastian híres színész, aki imádott feleségével, és kisfiával él. Család, szerelem, karrier.. Mindene megvan, amire egy ember vágyhat. Azonban egyik pillanatról a másikra megváltozik az élete, és egy olyan veszteséget kell túlélnie, és feldolgozni, amihez nem érez elég erőt. Teljesen összeomlik, és figyelmen kívül hagyja azt, ami a legfontosabb dolga lenne ebben a helyzetben. 

Meghan elismert tudós, a szakmájában igyekszik kiemelkedőt alkotni. Igazi jégkirálynő, aki mélyen magába temette a múltját. Ő, és Sebastian tiszta szívből utálják egymást, a sors furcsa fintora, hogy mégis sokat találkoznak, ugyanis Joan (Sebastian felesége) és Meghan a legjobb barátnők.

Gondolataim:

Ezt a történetet nem lehet úgy elolvasni, hogy csak felcsapod a borítót, és egy lendülettel végigolvasod. Próbálkozni lehet, de nem fog menni. Hogy miért nem? Azért, mert az első néhány oldal boldogsága után, amikor már kezd szállni a szemed előtt a rózsaszín köd, úgy arcon csap, hogy a padlóra kerülsz. És ott is maradsz a gyomrodat összeszorító görccsel, és megszámlálhatatlanul sok telesírt zsebkendővel. Én már csak tudom. 🙂 Ugyanis pont ez történt velem. A fülszöveg nem sok mindent árul el, csak hogy majd történni fog valami. Egy idilli, romantikus történetre számítottam, aminek majd a végén jól kisírom magam. 

Ezzel szemben Kedves Mimi Taylor, és Abby Winter írónők, teljesen összetörtetek! Mindenre számítottam, de arra, hogy az első oldalak után már a könnyeimet kell törölgetnem az arcomról, arra nem.

Sok érzelmet megéltem az olvasás során. Gyászoltam én is, mert tudom milyen amikor hirtelen elveszítesz valakit. Szerettem én is, mert tudom milyen érzés megtalálni azt, akire támaszkodhatsz, aki melletted van, és aki a másik feled.

A gyászt mindenki máshogy dolgozza fel. Van aki szakemberhez fordul, van, aki magában igyekszik feldolgozni a történteket.

Sebastiant megértettem, de a viselkedését nem tudtam elfogadni. Nem vette figyelembe, hogy már nem csak önmagáért felelős. Sok-sok oldal kellett ahhoz, amíg „megbocsájtottam” neki. 

Meghane-nak nem volt könnyű gyerekkora, több borzalmat élt át gyerekként, mint amit egy felnőtt egész életében. Mégis talpra állt, és bár gyereke nem volt, rajongással szerette Joan és Sebastian kisfiát.

Nagyon megrázó a történet, de olvasás során végig bennem volt a remény, hogy fog valami jó is történni. Kell, hogy történjen valami szívet melengető.

Nagyon tetszett a történet felépítése, hogy nemcsak a jelenben játszódnak az események, hanem vissza-visszatekintünk a múltba is, hogy megértsük, mi miért történik. Végül azok a bizonyos levelek… Apró darabokra törték a szívemet. A könyv végére sikerült a két írónőnek valamelyest begyógyítani a sebeket.

Mimi Taylor, és Abby Winter egy olyan erős történetet tettek le együtt az asztalra, hogy engem – aki még nem olvasott tőlük – abszolút meggyőztek arról, hogy érdemes feléjük fordítanom a figyelmemet. Biztos, hogy külön-külön is fogok tőlük olvasni.

Borító:

A borító volt az első, ami felkeltette a figyelmemet. Egyszerű, mégis megszólítja az olvasót. Nekem nagyon tetszik, szerintem nagyon illik a történethez.

 

Hogy kinek ajánlom ezt a történetet? Mindenkinek, aki már gyászolt élete során, aki szeretett, akit szerettek, aki volt már magányos. Készítsetek be sok-sok papírzsebkendőt, és olvassátok, szeressétek! 🙂

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)