Nicolas Barreau: Cseresznyevirágzás

covers_716780.jpgSzerző: Nicolas Barreau
Cím: Cseresznyevirágzás
Kiadó: Park Könyvkiadó
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 346

Aurélie, ​a Le Temps des Cerises gyönyörű női séfje és André, a kiadói szerkesztő már egy éve együtt vannak. Közeledik a Valentin-nap – tökéletes időpont a lánykérésre. Mielőtt azonban André „akcióba léphetne”, váratlan dolog történik: Aurélie kis étterme Michelin-csillagot kap. A fiatal szakácsnő úszik a boldogságban. Egészen addig, míg kiderül, hogy tévedésről van szó.A Michelin-csillagot valójában egy azonos nevű vétheuil-i étterem kapta, melynek arrogáns sztárséfje, Jean-Marie Marronnier nem is késlekedik erről telefonon gúnyosan felvilágosítani Aurélie-t. Amikor nem sokkal később személyesen is találkoznak, Aurélie elámul: a riválisa egy jóképű, kék szemű, elbűvölő férfi. André, akit addig elkényeztetett a siker és a nők, életében először tapasztalja meg, mi is az a féltékenység…

„- Mit keres magánál a barátnőm lakáskulcsa? – ordítottam magamból kikelve.
– Hé, hé, hé, csak lassan a testtel, főszerkesztő úr! – Két kezét védekező mozdulattal emelte maga elé. – Nem kell átmennie Rambóba! Nem loptam el, rendben? Amikor együtt voltunk Givernyben, Aurélie a kulcsait…
Ennél tovább nem jutott. Lendületet vettem, és az öklömmel belepancsoltam gyűlölt riválisom arcába.
Marronnier egy pillanatra meglepődött, majd úgy koppant a földön, akár a lehullott gesztenye.
– Ezt a kulcsokért, te rohadék! – kiabáltam, miközben a kezemet dörzsöltem.”

Nicolas Barreau (1980) Párizsban született, a Sorbonne-on tanult romanisztikát és történelmet. Párizsban, a fény városában játszódó, könnyed, romantikus regényeivel világszerte olvasók tömegeit hódította meg. A szerző évekkel ezelőtt A nő mosolya című kötettel lopta be magát a magyar olvasók szívébe, azóta menetrendszerűen minden Valentin-napra érkezik a könyvesboltok polcaira egy-egy Barreau-regény. A Cseresznyevirágzás a kilencedik magyarul olvasható könyve.

 

„Csak a beteljesületlen szerelmi történetek lehetnek halhatatlanok. Ez mindig is így volt.” 

Szerintem már attól híztam egy kilót, ahogy olvastam a könyvet. 😀 Nagyon szeretem a romantikus gasztroregényeket. De ezt úgyis tudjátok. 🙂
Nagyon köszönöm a Park Kiadónak, hogy elküldte nekem a sorozatot. 

A történet röviden:

Aurélie továbbra is vezeti az éttermét. Nincs oka panaszra, azonban még őt is meglepi egy hirtelen jött roham, hiszen hetekre előre teltházzal működtek. Egy telefonhívás azonban váratlan meglepetéseket tartogat. Egy napig elmondhatja magáról, hogy egy Michelin – csillagos étterem tulajdonosa. Majd egy újabb telefonhívás romba dönti a hirtelen jött boldogságát. Az a bizonyos csillag ugyanis nem az ő éttermét illeti meg, hanem egy ugyan ezen a néven futó éttermet, egy kis francia falucskában. Ezt a tudtára is adja a másik étterem kevésbé barátságos tulajdonosa.

André nemcsak szerkesztőként sikeres, hanem íróként is egyre nagyobb népszerűségnek örvend. A regényeit azonnal elkapkodják, egymást érik a felolvasások, és egyre nagyobb női rajongótáborral rendelkezik. Úszik a boldogságban, azonban azt a tényt, hogy a kedvese is sikeres, és elismert a munkájában, nem igazán tudja kezelni. Sőt, sokszor egyáltalán nem tudja felnőtthöz méltóan kezelni. Különösen, amikor társául szegődik a zöld szemű szörnyeteg.

Gondolataim:

Az első gondolatom, majd a második és a harmadik is az volt, hogy én úgy megcsapkodnám Andrét, hogy észhez térjen. 🙂 Egy kapcsolatban az egyik legfontosabb kapocs a bizalom. Ha az nincs meg, akkor nincs értelme a kapcsolatnak. Szívem szerint megkérdeztem volna Andrét, hogy egy év alatt ennyire sikerült megismernie a nőt, akit szeret, hogy el tudja képzelni róla, hogy az első, útjába kerülő ember előtt eldobja magát? Komolyan, ezzel a felnőttekhez méltatlan viselkedésével engem borzalmasan feldühített.

De ha ettől a ténytől eltekintünk, akkor nagyon szerettem a történetet. Igazi nyári olvasmány volt, még akkor is, ha nem kifejezetten egy forró nyári napon játszódott. Könnyű volt olvasni, szerettem a párbeszédeket, a leírásokat. Az események a saját kis medrükben csordogáltak, és öröm volt a nap végén belecsöppenni a két séf mindennapjaiba. Dráma, félreértések, humor, romantika, mind-mind a mozgatórugói voltak a történetnek, de egyik sem volt eltúlozva.

Aurélie ebben a részben számomra szimpatikusabb volt, mint az előzőben. Itt mintha érettebben, céltudatosabban viselkedett volna. Tudta hogy mit akar, és tett is azért, hogy elérje a céljait. Nyilván az előző részben is, csak itt kevésbé volt forrófejű. 

Ami leginkább tetszett ebben a történetben, hogy nemcsak a rózsaszín, szirupos romantikát mutatta be, hanem egy kapcsolat hullámvölgyeit is. Mert igen, vannak hullámvölgyek egy kapcsolatban, amit tudni kell kezelni, őszintének lenni, megbeszélni a dolgokat, és megbízni a másikban. Andrénak ez sajnos nem mindig sikerült.

Azért a főző tanfolyamról 1-2 receptet szívesen fogadtam volna. 🙂 Ez az egy hiányérzetem volt, de emiatt nem fogok rontani az értékelésen. Viszont egyre inkább kedvem támad elvégezni egy tanfolyamot, még akkor is, ha könnyen elboldogulok a konyhában. 🙂 Majd nyitni egy kis vendéglőt, ahol az asztalokon piros kockás abrosz várja a betérő vendégeket. 🙂 Most komolyan, ki ne szeretne elkölteni egy kellemes ebédet a virágba borult, illatozó cseresznyefák alatt, vagy Párizs egy hangulatos kis utcájában?

(Egyébként a húgom szakács, ezt meg is említettem neki, de nem hajlandó éttermet nyitni. :/ Szomorú vagyok. )

A könnyed romantikus olvasmányok kedvelőinek szívből ajánlom A nő mosolya sorozatot.

Borító:

Annyira imádom Barreau regényeinek a borítóját. Egy gyönyörű színfolt a könyvespolcomon ez a kötet is. Imádom a virágba borult cseresznyefát. 🙂 (Meg úgy egyébként is minden fát, ami virágba borul. 🙂 )

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Joanne Harris: Csokoládé

covers_30274.jpgSzerző: Joanne Harris
Cím: Csokoládé
Kiadó: Ulpius-ház
Kiadás éve: 2010
Műfaj: gasztroregény
Oldalak száma: 336

Ismeretlen, titokzatos fiatal nő, Vianne Rocher érkezik a kis faluba, Lasquenet-be, és megnyitja „csokoládézóját” – a tenyérnyi kávézóval kombinált csokoládéboltot. Végre van egy hely, ahol elsuttoghatók a titkok, megszellőztethetők a sérelmek, kipróbálhatók az álmok. Amikor Vianne húsvétra csokoládéfesztivált szervez, a falu egész közösségét megosztja… Íme az első olyan regény, amelyben a csokoládé elfoglalja a maga méltó helyét. A tartalmas, okos és franciásan pajzán könyv valamennyi érzékszervnek irodalmi ünnepet kínál.

 

Nagyon szeretem a gasztroregényeket, a csokit meg még jobban, így nagyon örültem, hogy megnyertem ezt a könyvet egy játék alkalmával. A fülszöveg alapján teljesen másra számítottam, mint amit a könyv nyújtott, ezért van némi csalódottság bennem.

A történet röviden:

Vianne a kislányával egy kis faluba költözik, ahol megvásárolt egy régi pékséget azzal a céllal, hogy csokoládéboltot nyit a helyén. Eleinte nem nézik jó szemmel a helyiek, mert egy kicsi településen ugyan mi helye lenne egy csokoládéboltnak? Az üzlet emiatt nehezen indul be, de Vianne személyisége, és a helyiek kíváncsisága egyre több vevőt vonz az üzletbe.

Vianne nemcsak a falusiakkal, hanem a falu szélén horgonyzó látogatókkal is igyekszik megtalálni a közös hangot, ami ugyancsak ellenérzéseket vált ki sokakban. Különösen a helyi pap tiltakozik. Amikor Vianne, húsvétra csokoládéfesztivált tervez a faluban, azzal még inkább felkavarja az állóvizet.

Gondolatok:

Mindenre számítottam, de egy ilyen történetre nem. Vianne néha túl kedvesnek, túl nyugodtnak hatott, amitől nekem mesterkéltnek tűnt. Igyekezett mindenkihez közel kerülni, és valóban segített ahol tudott, ezt becsültem benne, de mégsem tudtam annyira megkedvelni amennyire szerettem volna.

A pap egy idióta. Röviden, és tömören. 😀 Nem szerettem, a monológjai idegesítettek, a beszűkült nézeteivel pedig ki tudott volna üldözni a világból.

Ugyan ezt sok helybéliről is el tudnám mondani.

Az tetszett, ahogy Vianne a csokoládéhoz viszonyul, egy eldugott kis faluban is lát fantáziát, és szeretné fellendíteni az üzletét. Viszont hiába említett meg a történet során rengetek féle csokoládét, én hiányoltam az elkészítés módját. Ezek nélkül nekem csak szavak maradnak, semmi pluszt nem adott a történethez. Ha legalább 1-1 elkészítési módot megtudtunk volna, az számomra élvezetesebbé tette volna az olvasást.

Borító:

Nekem az Ulpius-ház által kiadott kötet van meg, de a Libris sokkal jobban tetszik. Bár az kicsit magyarosra sikeredett 😀

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu) 

Lisa Kleypas: Az álmok tava (Friday Harbor 3.)

covers_633363.jpgSzerző: Lisa Kleypas
Cím: Az álmok tava (Friday Harbor 3)
Kiadó: Gabo
Kiadás éve: 2020
Műfaj: romantikus
Oldalak száma: 440

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Azt ​mondják, az ellentétek vonzzák egymást. De mi történik, ha az egyiket összetörte, hogy elárulták, a másik pedig annyira fásult és megcsömörlött, hogy a szíve kővé vált? Friday Harborben, a csendes-óceáni térség északnyugati részének egyik elbűvölő kisvárosában nem minden pontosan olyan, mint amilyennek első pillantásra tűnik, és az igaz szerelemnek talán mégiscsak van egy kis esélye…
Alex Nolan megkeseredett és cinikus férfi. A másik két Nolan fiúhoz hasonlóan ő is Friday Harborben lakik, ám semmi másban nem hasonlít Samre vagy Markra. Két bátyja ugyanis valóban hisz a szerelemben, és szerintük a boldogság esélyéért érdemes megkockáztatni a fájdalmat is. Alex élete maga a pokol, melyben a whiskeysüveg segítségével küzd a démonjaival. Aztán egyszer csak felbukkan egy kísértet, akit rajta kívül senki sem érzékel. Vagy Alex végleg átlépte volna az egészséges elmeállapotot az őrülettől elválasztó határt?
Zoë Hoffman kedves és romantikus természetű nő. Amikor megismerkedik a már-már riasztóan jóképű Alex Nolannel, az ösztönei azt súgják, hogy meneküljön. Maga Alex is erre biztatja. Van azonban valami a férfiban, ami megérinti a nőt. Zoë rábírja Alexet arra, hogy alaposabban szemügyre vegye az életét, és számoljon a lehetőséggel, hogy a szerelem nem pusztán az ostobáknak és meggondolatlanoknak való.

 

A három testvér közül talán Alex történetét vártam legjobban. Nagyon kíváncsi voltam, hogy hogyan küzd meg a démonaival, és melyikük fog felülemelkedni. Az első 2 rész után nem ilyen történetre számítottam. Már a legelején megjelenik egy szellem, a fejem fölött pedig egyre csak sorakoztak a kérdőjelek. Szellem egy romantikus történetben? Akarom én ezt? De Alex utáni kíváncsiságom győzött, és tovább olvastam, amit abszolút nem bántam meg. Nagyon szerettem ezt a kötetet is, és alig várom, hogy olvassam a következőt.

A történet rövide:

Alex a legfiatalabb a Nolan fivérek közük, ezért talán neki volt a legrosszabb gyerekkora. Két alkoholista szülő mellett semmilyen törődést, figyelmet, szeretetet nem kapott. Ezért meg sem lepődik az ember, ha felnőttként ő is az italhoz nyúl, ha vigaszt keres. Az sem segít a helyzetén, hogy a házassága teljes katasztrófa, a válása folyamatban, lassan nem lesz hol laknia, és az egyik jövedelmező munkáját is leállították.

Hogy ne csak ivásból álljanak a napjai, ezért segít Sam-nek helyrehozni a házát, ahol egy nem várt vendége is lesz. Ugyanis társául szegődik egy szellem, aki válaszokat keres, leginkább a kilétére, és a múltjára vonatkozóan.

Zoe az unokatestvére, Justine szállodájában dolgozik szakácsként. Csendes, mindenkivel kedves és barátságos lány, akinek nem volt eddig szerencséje a szerelemben. A válása óta az igaz szerelmet keresi. Az anyja elhagyta, az apja meg rábízta a nagymamára a gyereknevelést, majd elment ő is. Amikor rossz híreket kap a nagymamája felől, elhatározza, hogy mindent megtesz annak érdekében, hogy együtt legyenek, és hogy vigyázni tudjon rá. Azonban úgy alakul, hogy a leendő házat fel kell újítani. Aki a házon dolgozik, az pedig nem más, mint Alex Nolan.

Gondolataim:

Ahogy írom ezeket a sorokat, egyre biztosabb vagyok abban, hogy ez a rész volt a kedvencem. Imádtam, ahogy Zoe a főzésről beszél, szinte éreztem az ételek illatát, ízét, olvasás közben. A kedvessége, a bája, maga az egész lénye nagyon szerethető volt. A végtelen türelmét Alex felé pedig csak irigyelni tudtam. 🙂

Alex a történet során nagy változásokon megy keresztül, ami részben saját akaraterejének, részben pedig a minden pillanatban vele lévő szellemnek köszönhető. Bár Alex egyedül akarja megoldani a problémáit, akarva akaratlan mégis van segítsége. A zord természete mögött ő egy érző szívű ember, aki sokkal kevesebbet képzel magáról, mint amilyen a valódi énje.

Egyszerűen imádtam ezt a könyvet. A szellemmel is egész hamar megbékéltem, oldalról oldalra izgultam, hogy mi fog kiderülni a múltjáról, ki is ő valójában, és miért pont Alexhez fűzi az a bizonyos láthatatlan szál. Vele egyszerre voltunk a múltban, Alex-szel pedig a jelenben. Ez a két szál a kötet végére összeér, és a kérdésekre választ kapunk.

Nevettem, sírtam, reménykedtem, és mindez a könyv végén tetőzött, akkor egy igazi érzelemhullám ment rajtam keresztül.

Ha lehetne, kétszer 5 csillagot adnék erre a történetre.

Borító:

Gyönyörű. A színek kavalkádja akár Alex hullámzó érzelmeit is kifejezhetnék. 

 

Aki szereti a romantikus történeteket, annak el kell olvasnia nemcsak ezt a kötetet, hanem az előző kettőt is. Lisa Kleypas egyszerűen, mégis gyönyörűen ír, és adja át az érzelmeket a történeteivel az olvasónak.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)