Szerző: Lisa Kleypas
Cím: Egy nyáréjszaka titkai
Kiadó: GABO
Kiadás éve: 2016
Műfaj: történelmi romantikus
Oldalak száma: 392

A ​londoni társaság estélyein petrezselymet áruló négy ifjú hölgy szövetkezik egyetlen közös cél érdekében, hogy minden női furfangot és praktikát bevetve férjet találjanak maguknak. Így születik meg a merész férjvadász-terv.

Annabelle Peyton eltökélte, hogy családját megmenti a katasztrófától, ezért úgy dönt, hogy szépségét és eszét használva rávesz egy megfelelő társaságbeli nemes urat, hogy kérje meg a kezét. De a gazdag és hatalmas Simon Hunt, Annabelle legfondorlatosabb – s egyben legkitartóbb – csodálója egyértelművé tette, hogy bár szívesen bevezeti a lányt az ellenállhatatlan gyönyörök világába, feleségül nem hajlandó őt venni. Annabelle elszántan igyekszik visszautasítani a hallatlan javaslatot… ám tehetetlen a csábítás magas fokú művészével szemben.

Barátnői összeesküvést szőnek, hogy egy alkalmasabb úriembert hozzanak olyan helyzetbe, hogy kénytelen legyen megkérni Annabelle kezét, mert Annabelle csak ily módon menekülhet meg Simontól… és saját sóvárgó vágyától. Ám egy nyári éjszakán Annabelle behódol Simon szenvedélyes ölelésének és csábító csókjainak… és rájön, hogy mind közül a szerelem a legveszedelmesebb játék.

„Az egyetlen jele, hogy az ember valami érdekeset is tett az életében, ha van mit megbánnia.” 

Lisa Kleypas minden könyvével meg tud lepni. Mindig azt hiszem, hogy tudom mire számíthatok, aztán kiderül, hogy csak részben jöttek be a megérzéseim. 🙂 Viszont egyre jobban szeretem az 1800-as években játszódó történeteket.

A történet röviden:

Annabelle arisztokrata családba született. Apja halálával viszont megcsappan a családi vagyon. Amikor már az alap szükségletekre sem jut, akkor eldönti, hogy mindent megtesz annak érdekében, hogy ne legyenek földönfutók. Ezt pedig úgy tudja elérni, hogy szintén az arisztokrácia soraiból választ magának férjet, lehetőleg minél hamarabb. Azonban eme tervét nem kell egyedül végrehajtania, mert szintén hajadon segítőivel kidolgozzák a tökéletes tervet a férjvadászatra. Egy dologgal azonban nem számolnak. Mégpedig azzal, hogy Annabelle nem tud sem a szívének, sem a vágyainak nem-et mondani. 

Gondoltaim:

Nekem ez a rész jobban tetszett, mint az előző. Valahogy több volt benne az izgalmas, „csak még egy oldalt elolvasok” előidéző rész. 🙂 Humoros is volt, a végén feszültséggel teli, szenvedélyes, romantikus. Pontosan azt az élményt kaptam, amire vártam. Bár ez nem is meglepő, tekintve, hogy Lisa Kleypas könyvéről van szó. 🙂

Simon stílusát nagyon szerettem, igazi rosszfiú. Már ha lehet ilyet mondani egy 1800-as években játszódó kötet főszereplőjére.

A petrezselymet áruló hölgyek is a kedvenceim lettek. Mindegyik más egyéniség, de szókimondóak, határozottak, és ami a legjobban tetszett, az a férjfogó tervük. Szinte látom magam előtt, ahogy összesúgnak, és tervezgetnek. 🙂 Már alíg várom, hogy olvassak az ő történetükről. 🙂

Ez a kötet bár hasonló az előzőhöz (nyilván, hiszen a sorozat része), viszont itt már betekintést nyerhetünk az arisztokrácián túli világba. Örömmel olvastam a munkásosztályról, akik saját erőből jutottak oda, ahol vannak, a vasútfejlesztésről. Ez, illetve a bálok, az arisztokrácia által adott estélyek kettőssége nagyon érdekes volt.

Ebben a kötetben nem kell az utolsó oldalakig várni a végkifejlettel. Nem is lepődtem meg, amikor a főhőseink végre egymásra találtak. De felmerült bennem a kérdés, hogy akkor mi lesz még a történet során? Elárulom. 🙂 Sok izgalom, erotika, szenvedély. Mi történik akkor, ha egy arisztokrata hajadon nem a köreiből választ magának férjet, hanem rangon alul házasodik? Lisa Kleypas tökéletesen leírja az olvasóinak.

De hogy néhány szót mondjak a szereplőkről is. Annabelle és Simon erős karakterek. Mindketten határozottak, ezért meg sem lepődik az ember az állandó összetűzéseiken. Mindketten hevesek, néha hamarabb jár el a szájuk, mint hogy átgondolnák mit is mondanak. Izgalmas volt olvasni az állandó vitáikat. Annabelle határozottan ellenezte Simon közeledését, de Simon annál inkább próbálkozott. A Stony Cross Parkban játszódó jelenteik voltak a kedvenceim.

A Bowman lányok pedig igazi egyéniségek voltak. Ők határozottan kellettek ebbe a történetbe, hogy kellően humoros, és szórakoztató legyen. 🙂

Szívből tudom ajánlani ezt a kötetet a romantikus lelkű olvasóknak, akik szívesen kalandoznak az 1800-as években, és nem riadnak vissza a forró jelenetektől sem.

Borító:

Őszinte leszek, nekem nem jön be ez a borító. A történethez viszonyítva nekem nagyon modern, és nagyon erősek a színek. Mondjuk ez lehet az erős karaktereket hivatott érzékeltetni, de szerintem nem illik egy 19.századi történelmi romantikus regényhez. 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)