Joanne Harris: Csokoládé

covers_30274.jpgSzerző: Joanne Harris
Cím: Csokoládé
Kiadó: Ulpius-ház
Kiadás éve: 2010
Műfaj: gasztroregény
Oldalak száma: 336

Ismeretlen, titokzatos fiatal nő, Vianne Rocher érkezik a kis faluba, Lasquenet-be, és megnyitja „csokoládézóját” – a tenyérnyi kávézóval kombinált csokoládéboltot. Végre van egy hely, ahol elsuttoghatók a titkok, megszellőztethetők a sérelmek, kipróbálhatók az álmok. Amikor Vianne húsvétra csokoládéfesztivált szervez, a falu egész közösségét megosztja… Íme az első olyan regény, amelyben a csokoládé elfoglalja a maga méltó helyét. A tartalmas, okos és franciásan pajzán könyv valamennyi érzékszervnek irodalmi ünnepet kínál.

 

Nagyon szeretem a gasztroregényeket, a csokit meg még jobban, így nagyon örültem, hogy megnyertem ezt a könyvet egy játék alkalmával. A fülszöveg alapján teljesen másra számítottam, mint amit a könyv nyújtott, ezért van némi csalódottság bennem.

A történet röviden:

Vianne a kislányával egy kis faluba költözik, ahol megvásárolt egy régi pékséget azzal a céllal, hogy csokoládéboltot nyit a helyén. Eleinte nem nézik jó szemmel a helyiek, mert egy kicsi településen ugyan mi helye lenne egy csokoládéboltnak? Az üzlet emiatt nehezen indul be, de Vianne személyisége, és a helyiek kíváncsisága egyre több vevőt vonz az üzletbe.

Vianne nemcsak a falusiakkal, hanem a falu szélén horgonyzó látogatókkal is igyekszik megtalálni a közös hangot, ami ugyancsak ellenérzéseket vált ki sokakban. Különösen a helyi pap tiltakozik. Amikor Vianne, húsvétra csokoládéfesztivált tervez a faluban, azzal még inkább felkavarja az állóvizet.

Gondolatok:

Mindenre számítottam, de egy ilyen történetre nem. Vianne néha túl kedvesnek, túl nyugodtnak hatott, amitől nekem mesterkéltnek tűnt. Igyekezett mindenkihez közel kerülni, és valóban segített ahol tudott, ezt becsültem benne, de mégsem tudtam annyira megkedvelni amennyire szerettem volna.

A pap egy idióta. Röviden, és tömören. 😀 Nem szerettem, a monológjai idegesítettek, a beszűkült nézeteivel pedig ki tudott volna üldözni a világból.

Ugyan ezt sok helybéliről is el tudnám mondani.

Az tetszett, ahogy Vianne a csokoládéhoz viszonyul, egy eldugott kis faluban is lát fantáziát, és szeretné fellendíteni az üzletét. Viszont hiába említett meg a történet során rengetek féle csokoládét, én hiányoltam az elkészítés módját. Ezek nélkül nekem csak szavak maradnak, semmi pluszt nem adott a történethez. Ha legalább 1-1 elkészítési módot megtudtunk volna, az számomra élvezetesebbé tette volna az olvasást.

Borító:

Nekem az Ulpius-ház által kiadott kötet van meg, de a Libris sokkal jobban tetszik. Bár az kicsit magyarosra sikeredett 😀

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu) 

Nicky Pellegrino: Az élet receptje

covers_618150.jpgSzerző: Nicky Pellegrino
Cím: Az élet receptje
Kiadó: Lettero
Kiadás éve: 2020
Műfaj: romantikus
Oldalak száma: 384

 

Négy nő érkezik Szicília egyik kisvárosának főzőiskolájába. Moll az ínyenc blogger. Tricia a befutott ügyvédnő. Valerie a friss özvegy. Poppy az elvált ingatlanügynök.
Luca Amore, a főzőiskola vezetője igazán sármos férfi. Azt hiszi, ez a tanfolyam is olyan lesz, mint a többi. Már eltervezte a menetrendet: hagyományos recepteket tanít a nőknek, és bemutatja a környék legjobb csokoládéműhelyeit, borászatait, pékségeit.
Még egyikük sem sejti: mire az olasz kaland véget ér, nem csak a dél-olasz konyha titkaira derül fény, hanem mindnyájuk élete megváltozik.

 

Nagyon régen jártam Olaszországban (Szicíliáig nem jutottam még el sajnos), de az biztos, hogy hatalmas élmény volt, nagy hatással volt rám. Imádom az olasz embereket, az olasz ételeket, a szűk kis utcákat, az olaszok temperamentumát, egyszóval mindent, ami oda köthető. Ezért egy percig nem gondolkodtam, hogy elolvassam-e ezt a könyvet. Már az egy pluszt adott, hogy Szicíliában játszódik, de hogy még főznek is benne.. 🙂 Minden adott volt a tökéletes kikapcsolódáshoz.

A történet röviden:

Luca, miután feladta a londoni fotós karrierjét, hazaköltözött Szicíliába, és elindította a főzőiskoláját. A hozzá látogató, tanulni vágyó emberekkel nemcsak a helyi specialitásokat kóstoltatja meg, hanem a helyiek munkáját is megismerteti velük. Részt vesznek például borkóstoláson, csokoládé készítésen.

Luca főzőiskoláját 4 nő keresi fel a világ 4 különböző pontjáról. Más társadalmi helyzetűek, más életkorúak, ebből kifolyólag természetesen nem egyformán reagálnak a különböző élethelyzetekre. 

Poppy, Moll, Tricia és Valeri több-kevesebb sikerrel és lelkesedéssel veti bele magát az olasz ételek elkészítésébe. 9 napot töltenek együtt, és az eltérő személyiségüknek köszönhetően részük van heves vitákban, maguk mögött hagynak nagy titkokat, és egy eddigiektől eltérő, szebb, jobb jövőben is reménykednek.

Gondolataim:

A könyv felépítése különleges, több szemszögből ismerjük meg a történetet, viszont a megszokottól eltérően, a nagyobb fejezetek a szereplőink monológjával indul. Nem hozzánk, olvasónkhoz intézi a szavait az adott szereplő, hanem a főzőiskola egy másik tagjával folytat beszélgetést, viszont ezt leginkább egy olyan telefonbeszélgetéshez tudnám hasonlítani, ahol csak az egyik felet halljuk.

Imádtam azokat a részeket, amikor főzésre került a sor, vagy amikor kiültek egy kávézó teraszára meginni egy kávét, vagy egy Aperol Spritzet. Ezáltal újra átéltem azokat a csodálatos pillanatokat, amiben nekem is részem volt. Hitelesen volt leírva az olaszok személyisége, a piacok hangulata. Egyszóval nagyon szerettem olvasni, nosztalgikus hangulatba kerültem.

Azonban mégsem tudok 5 csillagot adni a történetnek, mert voltak problémáim bizonyos részekkel, illetve a szereplőinkkel is. Tricia a tipikus gazdag feleség, aki nem tudja értékelni sem az életét, sem a ezt a nyaralást, Valeri, aki a múltban él, nem a jelenben, és nem értettem Luca titkos múltját. Pontosabban értettem, csak annyira felesleges volt ebbe a történetbe. A végén pedig amin meglepődtem az Moll vallomása. Könnyeket csal az ember szemébe, de az alap történethez nem tesz hozzá. Az ételek iránti töretlen lelkesedése nagyon pozitív, de úgy éreztem, hogy nem tudja igazán élvezni, mert első dolga volt mindent dokumentálni. Értem én, hogy a blogján szeretne mindent hitelesen visszaadni, de kicsit túlzásnak éreztem.

Ami különösen tetszett, azok a könyv végén található receptek. Amint lesz időm, biztos, hogy ki fogom próbálni őket. 🙂

Ha lenne kiegészítő könyve Poppynak, és Mollnak, azt nagyon szívesen elolvasnám, kíváncsi vagyok mi lett a sorsuk. 

Borító:

A borító nagyon hangulatos, nagyon tetszenek a színei. Már csak emiatt is megakadt a szemem ezen a köteten. Viszont mivel egy főzőiskola és az ételek köré épül a történet, nem tudom hova tenni a borítón szereplő 1 db nőt. Tekintve, hogy négyen voltak Luca tanítványai. 🙂

Aki szereti a romantikus, egy délutáni olvasnivalókat, szereti a különleges ételeket, annak ajánlom ezt a könyvet. 🙂 Viszont éhesen tényleg ne kezdjetek bele. 🙂

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)