Szerző: Paula Hawkins
Cím: A víz mélyén
Kiadó: XXI. század
Kiadás éve: 2017
Műfaj: krimi, pszichológiai thriller
Oldalak száma: 368.

A ​várost átszelő folyóból holtan húznak ki egy fiatal nőt. Néhány hónappal korábban egy sérülékeny tinédzser lány végezte ugyanott, ugyanígy. Előttük évszázadokon át asszonyok és lányok hosszú sora lelte halálát a sötét vízben, így a két friss tragédia régen eltemetett titkokat bolygat meg – és hoz felszínre.
Az utolsó áldozat árván maradt, tizenöt éves lányának szembe kell néznie azzal, hogy félelmetes nagynénje lett a gondviselője, aki most kényszeredetten tér vissza oda, ahonnan annak idején elmenekült, és ahová szíve szerint soha nem tette volna be újra a lábát. A folyóparti ház eresztékei éjjelente hangosabban nyikorognak, a fal tövében susogó víz kísérteties neszekkel tölti meg az egyébként zavartalan csendet.

A lány a vonaton című regényhez hasonlóan PAULA HAWKINS újabb története is megállíthatatlanul sodorja az olvasót a végkifejlet felé, bizonyítva, hogy az írónő nagy ismerője a női léleknek és az emberi ösztönöknek.

A lány a vonaton az elmúlt évek legnagyobb sikere volt a magyar és a nemzetközi könyvpiacon. A szerző második thrillerére két évet kellett várni. De – ahogy az első olvasók egybehangzóan állítják – megérte.

Ez a könyv pontosan olyan megosztó, mint a szerző előző könyve. Egy csillagtól az öt csillagig minden előfordul az értékelések között.

Nekem személy szerint jobban tetszett ez a történet, mint az előző. Izgalmas volt, az elején kissé zavaros, de a végére minden értelmet nyer. Az olvasó pedig rájön, hogy Hawkins az orránál fogva vezette. Örülök, hogy nem vagyok az a típus, aki elolvassa a könyv végét, mert akkor biztos hogy megöltem volna az olvasásélményt. A könyv végén ugyanis olyan fordulat van, amire még véletlenül sem számítottam. 

A történet röviden:

Az egyik visszatérő elem a történetben, ami nemcsak a jelenben hanem a múltban is jelen van, az a folyó, amiben rejtélyes halálesetek történtek. Először egy fiatal lány értelmetlen halála, majd egy anya, Nel Abbot elvesztése borzolja a közösséget. A tragédia hírére Nel húga, Jules is a városba érkezik, és legközelebbi rokon lévén ő gondoskodik Lenáról, az unokahúgáról. Minden jel arra utal, hogy öngyilkosság történt, azonban Lena határozottan állítja, hogy az anyja soha nem ugrott volna le a szikláról. A nyomozás folyik, azonban ahogy telnek a napok, úgy derülnek ki féltve őrzött titkok.

Észrevételek:

A könyv igaz, hogy izgalmas, és a rövid fejezeteknek köszönhetően gyorsan lehet vele haladni, sőt ez szinte hajtja az olvasót, hogy még egy fejezetet elolvasson, de nem árt felkészülni a nyomasztó hangulatra. A szereplőink mind valamilyen terhet cipelnek, és ez a hangulat kihathat az olvasóra is. Olvasás közben megfordulhat az ember fejében, hogy akár a közvetlen közelünkben is lehet olyan ember, aki cipeli a saját keresztjét, és még csak nem is tudunk róla.

Amit negatívként meg tudok említeni, az a rengeteg név, amit felsorakoztat a szerző. Volt amikor nem tudtam nyomon követni, hogy kiről is van szó, mert természetesen becenevek is előkerültek a kalapból. 🙂 

Annak ellenére, hogy szerettem olvasni ezt a történetet, mert izgalmas volt, és folyamatosan fenntartotta az érdeklődésemet, ennyi Paula Hawkins könyvélménnyel elleszek egy ideig. 🙂 Bár úgy tudom nincs is több könyve magyar fordítással.

Borító:

Teljesen egyszerű, semmi csicsa, semmi felesleges flancolás. Nekem tetszik. A víz áll az egész történet középpontjában, így elég beszédes a borító. A maga egyszerűségében szerintem jól sikerült.

(Kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Szerző: Paula Hawkins
Cím: A lány a vonaton
Kiadó: XXI. század
Kiadás éve: 2016.
Műfaj: krimi, pszichológiai thriller
Oldalak száma: 320.

Ez egy nagyon jó könyv, viszont a legrosszabb időpontban olvastam. Rengeteget hallottam már erről a könyvről, de mindenhol csak a két véglettel találkoztam. Vagy imádják, vagy utálják az emberek.

A történet röviden:

A főszereplőnk, Rachel alkoholista, ami miatt elveszíti a férjét, a munkáját, és lassan önmagát is. A látszat kedvéért minden reggel vonatra száll, várja hogy elteljen a nap, majd délután hazavonatozik. Minden áldott nap. A napi rutinját képezi, hogy a volt férjét és az új családját figyeli a vonatból. De néhány házzal arrébb egy másik családra is felfigyel. Nem ismeri őket, soha nem találkoztak, a nevüket sem tudja. Viszont kreál köréjük egy történetet. Kitalált nevek, kitalált élet. Azonban egy valamivel ő sem számol, mégpedig azzal, hogy történetének egyik főszereplője eltűnik. Így csöppen bele Rachel is a nyomozásba.

Az egyetlen bökkenő, hogy az eltűnt lány, Meghan a bébiszitter volt Rachel volt férjénél, és csak néhány házzal lakott arrébb, emiatt a kelleténél gyakrabban futnak össze.

Elindul a nyomozás az eltűnt lány után, és Rachelnek hiába vannak első hallásra hasznosnak vélt információi, senki nem veszi komolyan. Mert ugye mi lehet a valós egy alkoholista által előadott történetben. Az sem könnyíti meg Rachel helyzetét, hogy Meghan eltűnésének éjszakáját követően zúzódásokkal tele, a saját vérében ébredt. Viszont semmire nem emlékszik.

A dolgok egyre csak bonyolódnak, míg végül kiderül, hogy senki nem az, akinek hittük.

Észrevétele, vélemény:

Mint ahogy a bejegyzés elején említettem, ez a könyv a lehető legrosszabb időben talált meg. Az első 100 oldaltól mondhatni depressziós lettem. Egy boldog pillanat, egy pozitív gondolat, semmi. Ez rám olyan mélyen hatott, hogy szinte magával rántott. Nagyon lassan is haladtam vele az elején. Utána beindult, és alig bírtam letenni a könyvet. A vége abszolút meglepett, mert egyáltalán nem is számítottam rá, annyira jól fűzte egymásba a szálakat Hawkins.

A történetet több szereplő szemszögéből ismerjük meg. A jelenben is, illetve a múltban is játszódik, így segítve megérteni a miérteket. A végére összeáll a kép, hogy miért is választotta Rachel az italt menekülő útnak? 

A szereplők:

Egyik szereplő sem lett a kedvencem. (Na jó, talán Rachel lakótársa volt a legszimpatikusabb az egész történetben). A szereplők annyira emberiek voltak, minden rossz tulajdonságukkal együtt, hogy akár az utcán is elsétálhatna melletted. Viszont egyiküknek sem volt egy olyan pozitív tulajdonsága, amit ki tudnék emelni.

Borító:

Nos, a filmes borítókat nem szeretem, így arról most inkább nem mondok semmit. Az eredeti borítót pedig nem tudom hova tenni. 😀 Értem a képet, de az a betűtípus.. 🙂

Összegezve:

Tetszett a könyv, valóban nagy hatást gyakorol az érzelmekre, és az ember mentális állapotára, viszont ha kicsit is maga alatt van az ember, akkor abban az időszakában nem ajánlom, mert tényleg lehúz.

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)