Jane Austen: Büszkeség és balítélet

covers_389516.jpg

Szerző: Jane Austen
Cím: Büszkeség és balítélet
Kiadó: Lazi
Kiadás éve: 2021
Műfaj: klasszikus irodalom
Oldalak száma: 338. 

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Szerelmek ​és félreértések klasszikus meséje a XVIII. századvégi Angliából. Az öt Bennet nővér élete a férjkeresés jegyében zajlik: anyjuk megszállottan próbálja biztosítani számukra a megnyugtató jövőt valami pénzes – és lehetőleg rangos – férfiú mellett. Csakhogy a jó eszű és éles nyelvű Elizabeth szélesebb perspektívákban gondolkozik, és ebben apja is támogatja őt. Amikor Mr. Bingley, a módos agglegény beköltözik az egyik szomszédos birtokra, felbolydul a Bennet-ház élete. A férfi előkelő londoni barátai és a vidékre vezényelt nyalka, ifjú katonatisztek közt bizonyára számos udvarlója akad majd a lányoknak. A legidősebb lány, a derűs és gyönyörű Jane úgy tűnik, meghódítja Mr. Bingley szívét. Ami Lizzie-t illeti, ő megismerkedik a jóképű, és látszólag igencsak dölyfös Mr. Darcyval, és máris kezdődik a nemek ádáz csatája. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy Elizabeth nem várt házassági ajánlatot kap a Bennet-vagyont öröklő unokatestvértől, és amikor Mr. Bingely váratlanul Londonba távozik, magára hagyva a kétségbeesett Jane-t, Lizzie Mr. Darcyt teszi felelőssé a szakításért. Ám egy Lydiával kapcsolatos családi válsághelyzet hamarosan ráébreszti hősnőnket arra, hogy mindvégig balul ítélte meg ezt a büszke férfit…
Eredeti hangú, máig modern, magával ragadó történet, melyben magunkra ismerhetünk.

 

 „Ami engem illet, én azt a könyvet, amelyik jól van megírva, mindig túlságosan rövidnek találom.”

Amikor elmeséltem egy közösségben, hogy én még soha nem olvastam ezt a könyvet, volt nagy meglepődés, hiszen ez alapmű, mindenkinek olvasnia kell, szinte már kötelező! Nos, itt a „kell” és a „kötelező” szóval vannak problémáim, ugyan ez volt a gondom iskolás koromban is. Nekem senki ne mondja meg mit kell és mit nem kell olvasnom, el tudom dönteni én magam is. 🙂 Ami kötelező volt azzal nem foglalkoztam, de amikor szabadon választhattam, akkor szerettem olvasni az általam választott könyvet. 🙂

Nagyon örülök, hogy ezt az elvet követtem, és 34 évesen vettem kézbe ezt a könyvet, amihez nagyban hozzájárult Edmond is, az Edmond könyvkuckója youtube csatornájáról. Mert ha pl. középiskolában akarták volna „lenyomni” a torkomon, mint kötelező olvasmány, biztos, hogy félreteszem, és soha többet rá sem nézek. Nem tetszett volna a nyelvezete, nem érdekelt volna a történet, lehet egy mondatot sem fogtam volna fel belőle, mert elkalandoztak volna a gondolataim.

Mivel nem vagyok rajongója a klasszikus irodalomnak, ezért magamat leptem meg a legjobban, hogy megvásároltam a kötetet, és milyen jól tettem. Egyszerűen imádtam! Olyannyira megtetszett Austen stílusa, hogy remélem még idén, az összes könyvét be tudom szerezni a Lazi kiadótól.

Bár sok időm nem volt olvasni, ezért lassan is haladtam vele, de ennek ellenére faltam az oldalakat.

A történet röviden:

Főszereplőink egyike a Bennet család, ahol 5 lánygyermek nevelkedik. Édesanyjuk leghőbb vágya, kiházasítani a lányait, de mivel még a legidősebbnek sincs még kérője, ezért gyakran vannak álmatlan éjszakái. Olyannyira megszállottja ennek, hogy nem szégyenli akár kellemetlen helyzetbe hozni a lányait a célja elérésének érdekében, különösen, amikor a vagyonos, Mr. Bingley a szomszédjukba költözik. A vacsora – és táncestek tökéletes alkalmat biztosítanak, hogy akár a katonatisztek közül is, de férjet szerezzen a lányainak.

Egy ilyen esten találkozik Jane, és Lizzie a két legidősebb lány Mr.Bingley-vel, valamint a kissé mogorva Mr. Darcy-val. Az egyik páros között vonzalom, a másik között pedig ellenszenv alakul ki. Az sem segít a helyzeten, hogy Lizzie, Mr. Darcyt okolja, hogy a fiatal szerelmesek között nem köttetett frigy, holott szemmel láthatóan odáig vannak egymásért.

A kisebbik húguk, a zabolátlan Lydia szerencsétlen döntése felborítja a Bennett család mindennapjait, ami után Elizabethnek át kell értékelnie az érzéseit, és a korábbi döntéseit. Lehet, hogy balul ítélte meg Mr. Darcyt, aki mégsem olyan goromba, faragatlan fiatalember, mint amilyennek hitte?

Gondolataim:

Mint ahogy fent említettem, örülök, hogy nem tizenévesen akadt a kezembe a könyv, mert valószínűleg az ragadt volna meg belőle, hogy majd anyuka eldönti kihez megy hozzá a lánya, mert ugye az a legfontosabb, nehogy vénkisasszony legyen. Biztos, hogy untam volna és be sem fejezem a könyvet. Viszont a 30-on túl már látom a társadalmi különbségeket, a karakterek hétköznapiságát, a döntések súlyát, a nők kiszolgáltatottságát.

Kicsit hiányoltam a személyleírásokat. A történetben valaki vagy szép, vagy csúnya. Nagyon szerettem Mr. Bennet karakterét, és a lányával való kapcsolatát. Mrs. Bennet-től viszont néha a fejemet fogtam. Kicsit butácska, nála minden vagy fekete, vagy fehér.

Így a bejegyzés végéhez közeledve be kell vallanom, hogy bár a maga szótlan, zárkózott, kissé mogorva módján megnyerő karakter volt Mr. Darcy, mégsem estem elsöprő szerelembe. 🙂 Elizabeth Bennet karaktere viszont mindenki közül a kedvencem volt. Volt bátorsága önmaga lenni, szembemenni a kor elvárásainak, kiállni magáért, és egyenrangúnak tekinteni önmagát bármelyik férfival. 

Voltak azonban olyan szereplők is, akiktől a hideg rázott. Pl. Mr. Collins, Lady Catherine de Bourgh, és Lydia Bennet. Az az elkeserítő, hogy ilyen kibírhatatlan tulajdonságokkal rendelkező emberek nemcsak Austen korában élnek, hanem a mai napig köztünk járnak.

Borító:

Nekem a kemény fedeles filmes borítóval sikerült beszereznem ezt a kötetet, bár valójában az új kiadásra pályáztam. Az a borító egyszerűen gyönyörű! De mint ahogy már említettem, szeretném az összes Austen könyvet beszerezni, és azokhoz a birtokomban lévő kötet borítója tökéletes összhangban van, így nem bánom, hogy ezt a példányt sikerült megvásárolnom.

 

Zárásként pedig, hogy kinek ajánlom ezt a könyvet? Egy szóval, mindenkinek. 🙂 Férfiaknak, nőknek, azoknak az olvasóknak, akik szeretik a helyenként elejtett szarkasztikus és humoros megjegyzéseket, az angol irodalom kedvelőinek, a klasszikus irodalommal ismerkedőknek, és még sorolhatnám végtelenségig. 🙂

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Ez, vagy Az? Book tag

image0_2.jpeg

Sziasztok!

Jó régen töltöttem már ki Book tag-et, és ma, ahogy nézelődtem a molyon, szembe jött velem ez a tag, gondoltam miért ne tölteném ki? 🙂

Lássuk is a kérdéseket:

1, Kartonált, vagy kemény táblás könyv?

Teljesen mindegy, a lényeg, hogy izgalmas legyen a történet. A kemény táblás kötetek sokszor számomra megfizethetetlen áron vannak, ezért megveszem a puha táblásat belőle, pedig tudom, hogy sokkal könnyebben lehetne olvasni, ha kemény táblásként kerülne a polcomra. Viszont a történet ugyan az mindkettőben, így nem szoktam bánkódni. 🙂

2, Egyrészes könyvek, vagy sorozatok?

Régen imádtam a sorozatokat, gondolkodás nélkül megvettem a kedvenc témámba tartozó könyvek első megjelenő részeit, de sajnos nagyon sok olyan kötet van a polcomon, aminél megjelent 1-2 rész, és nem folytatta a kiadó a megjelentetését. Vagy azért, mert nem volt rá kereslet, vagy nemes egyszerűséggel megszűnt a kiadó. Emiatt sorozatot csak akkor veszek meg, ha az összes részét kiadták.
Jelenleg sokkal több egyrészes kötet van a polcomon, ők kerültek előtérbe az utóbbi időben.

3, Hosszú, vagy rövid könyvek?

Nagyon szeretem a hosszú könyveket, még akkor is, ha a vállam leszakad, amikor a táskában cipelem magammal. 🙂 Lásd: Trónok harca 😀
Viszont jelenleg nagyon kevés időm van olvasni, ezért a rövid könyvek élveznek most elsőbbséget. Annyira tele van a nap végére a fejem, hogy a rövid könyveknél könnyebben jegyzem meg a cselekményt, és az sem elhanyagolható szempont, hogy belefér a pelenkázó táskába. 😀

4, Rövid, vagy hosszú fejezetek?

Szeretem a rövid fejezeteket (na nem a fél oldalasakat. 😀 ), mert ilyenkor úgy érzem jobban haladok az olvasással. Ha félbe kell hagynom valami miatt az olvasást, akkor könnyebb a fejezet végén letenni a könyvet.

5, Pörgős, vagy lassan haladó cselekmény?

Pörgős.Ha lassan indul be a történet, és a könyv végéig szépen csordogál a kis medrében, akkor sajnos meg szoktam unni. Ilyenkor kerülök olvasási válságba. Ezért ha az első 80-100 oldalban nem pörögnek fel az események, akkor le is teszem a könyvet.

6, Kitalált vagy valódi világ?

Teljesen mindegy, a lényeg, hogy izgalmas legyen a történet, és legyen benne legalább egy olyan karakter, akit meg tudok kedvelni.

7, Jófiúk, vagy rosszfiúk?

Egyértelműen a rosszfiúk. 🙂 A könyvekben ők a gyengéim. 😀

 

(eredeti kép forrása: pinterest)

Áprilisi összegzés

5bb62cdb2100002501c89b29_1.jpeg 

Sziasztok!

Nem terveztem összegző bejegyzést írni, azonban ahogy ránéztem az áprilisi statisztikára, magam is meglepődtem, ezért nem szeretném kihagyni ezt a posztot. 🙂

Mióta megszületett a kisfiam, azóta nem sok időm volt olvasni. Mire este elaludt, örültem, hogy el tudtam dőlni én is, semmi energiám nem volt könyvet fogni a kezembe, pláne hogy 2-3 órával később kelt is fel. 🙂

Napközben, amikor a babakocsiban alszik 2-3 órát, akkor egyik kezemben könyv, a másik kezemmel pedig tologattam a babakocsit, mert a fiatalúr azonnal felébred, amint megáll alatta a járgány. 😀 Szóval csak így tudtam olvasni. 🙂

Na de nézzük az áprilisi hónapot.

Sikerként könyvelem el, ugyanis 4 könyvet is sikerült elolvasnom 4 különböző kiadótól. 🙂 Összesen 1536 oldalt. 🙂

Az elolvasott könyvek a következők:

Ellyne Fagyos december
Cookie O’Gorman Piszkos tánc
A.M.Jenkins Night Road – Éjjeli utazás
Nicky Pellegrino

Az élet receptje

 

Ehhez a számhoz nagyban hozzájárult, hogy áprilisban már egész jó idő volt, és sokat kint tudtunk lenni az udvaron. Ott meg kifejezetten szeretek olvasni, szóval faltam az oldalakat. 🙂

Mind a 4 könyvről találtok értékelést az oldalon.

Remélem a májusom is hasonlóan sikeres lesz olvasás terén is. 🙂

Ti mit olvastatok áprilisban?

(kép forrása: google)

Nicky Pellegrino: Az élet receptje

covers_618150.jpgSzerző: Nicky Pellegrino
Cím: Az élet receptje
Kiadó: Lettero
Kiadás éve: 2020
Műfaj: romantikus
Oldalak száma: 384

 

Négy nő érkezik Szicília egyik kisvárosának főzőiskolájába. Moll az ínyenc blogger. Tricia a befutott ügyvédnő. Valerie a friss özvegy. Poppy az elvált ingatlanügynök.
Luca Amore, a főzőiskola vezetője igazán sármos férfi. Azt hiszi, ez a tanfolyam is olyan lesz, mint a többi. Már eltervezte a menetrendet: hagyományos recepteket tanít a nőknek, és bemutatja a környék legjobb csokoládéműhelyeit, borászatait, pékségeit.
Még egyikük sem sejti: mire az olasz kaland véget ér, nem csak a dél-olasz konyha titkaira derül fény, hanem mindnyájuk élete megváltozik.

 

Nagyon régen jártam Olaszországban (Szicíliáig nem jutottam még el sajnos), de az biztos, hogy hatalmas élmény volt, nagy hatással volt rám. Imádom az olasz embereket, az olasz ételeket, a szűk kis utcákat, az olaszok temperamentumát, egyszóval mindent, ami oda köthető. Ezért egy percig nem gondolkodtam, hogy elolvassam-e ezt a könyvet. Már az egy pluszt adott, hogy Szicíliában játszódik, de hogy még főznek is benne.. 🙂 Minden adott volt a tökéletes kikapcsolódáshoz.

A történet röviden:

Luca, miután feladta a londoni fotós karrierjét, hazaköltözött Szicíliába, és elindította a főzőiskoláját. A hozzá látogató, tanulni vágyó emberekkel nemcsak a helyi specialitásokat kóstoltatja meg, hanem a helyiek munkáját is megismerteti velük. Részt vesznek például borkóstoláson, csokoládé készítésen.

Luca főzőiskoláját 4 nő keresi fel a világ 4 különböző pontjáról. Más társadalmi helyzetűek, más életkorúak, ebből kifolyólag természetesen nem egyformán reagálnak a különböző élethelyzetekre. 

Poppy, Moll, Tricia és Valeri több-kevesebb sikerrel és lelkesedéssel veti bele magát az olasz ételek elkészítésébe. 9 napot töltenek együtt, és az eltérő személyiségüknek köszönhetően részük van heves vitákban, maguk mögött hagynak nagy titkokat, és egy eddigiektől eltérő, szebb, jobb jövőben is reménykednek.

Gondolataim:

A könyv felépítése különleges, több szemszögből ismerjük meg a történetet, viszont a megszokottól eltérően, a nagyobb fejezetek a szereplőink monológjával indul. Nem hozzánk, olvasónkhoz intézi a szavait az adott szereplő, hanem a főzőiskola egy másik tagjával folytat beszélgetést, viszont ezt leginkább egy olyan telefonbeszélgetéshez tudnám hasonlítani, ahol csak az egyik felet halljuk.

Imádtam azokat a részeket, amikor főzésre került a sor, vagy amikor kiültek egy kávézó teraszára meginni egy kávét, vagy egy Aperol Spritzet. Ezáltal újra átéltem azokat a csodálatos pillanatokat, amiben nekem is részem volt. Hitelesen volt leírva az olaszok személyisége, a piacok hangulata. Egyszóval nagyon szerettem olvasni, nosztalgikus hangulatba kerültem.

Azonban mégsem tudok 5 csillagot adni a történetnek, mert voltak problémáim bizonyos részekkel, illetve a szereplőinkkel is. Tricia a tipikus gazdag feleség, aki nem tudja értékelni sem az életét, sem a ezt a nyaralást, Valeri, aki a múltban él, nem a jelenben, és nem értettem Luca titkos múltját. Pontosabban értettem, csak annyira felesleges volt ebbe a történetbe. A végén pedig amin meglepődtem az Moll vallomása. Könnyeket csal az ember szemébe, de az alap történethez nem tesz hozzá. Az ételek iránti töretlen lelkesedése nagyon pozitív, de úgy éreztem, hogy nem tudja igazán élvezni, mert első dolga volt mindent dokumentálni. Értem én, hogy a blogján szeretne mindent hitelesen visszaadni, de kicsit túlzásnak éreztem.

Ami különösen tetszett, azok a könyv végén található receptek. Amint lesz időm, biztos, hogy ki fogom próbálni őket. 🙂

Ha lenne kiegészítő könyve Poppynak, és Mollnak, azt nagyon szívesen elolvasnám, kíváncsi vagyok mi lett a sorsuk. 

Borító:

A borító nagyon hangulatos, nagyon tetszenek a színei. Már csak emiatt is megakadt a szemem ezen a köteten. Viszont mivel egy főzőiskola és az ételek köré épül a történet, nem tudom hova tenni a borítón szereplő 1 db nőt. Tekintve, hogy négyen voltak Luca tanítványai. 🙂

Aki szereti a romantikus, egy délutáni olvasnivalókat, szereti a különleges ételeket, annak ajánlom ezt a könyvet. 🙂 Viszont éhesen tényleg ne kezdjetek bele. 🙂

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

A. M. Jenkins: Night Road – Éjjeli utazás

 

covers_41776.jpgSzerző: A. M. Jenkins
Cím: Night Road – Éjjeli utazás
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2019
Műfaj: Szórakoztató irodalom – krimi
Oldalak száma: 286

 

A fiú arra kényszerül, hogy váratlanul útra keljen.
Erőt kell gyűjtenie, hogy szembeszálljon legsötétebb félelmeivel… Cole számára az élet kötéltánc. A napfény a halálos ellensége: egyetlen hiba elég hozzá, hogy csapdába essen és egy koporsó fedelét bámulja belülről az örökkévalóságig…

 

 

 

Ezennel a 6 könyvből álló TBR listámból egyet ki is húzhatok. 

Köztudott, hogy imádom a vámpíros történeteket, ezért is vettem meg ezt a könyvet egy raktárvásár alkalmával. Nem nagyon szokott foglalkoztatni, hogy molyon milyen értékelései vannak egy kötetnek, mert volt arra példa, hogy egy 90% feletti könyvet nagyon nem szerettem, de olyan is, ami nagyon alacsony százalékon állt, és mégis kellemes csalódást okozott.

Ennél a könyvnél viszont megértem az alacsony százalékos értéket. Bajban vagyok, hogy írjam le, hogy miről is szólt, mert gyakorlatilag semmiről.

A történet röviden:

A főszereplőink az éjszaka szülöttei, nem mehetnek napra, mert bár csontig ég a bőrük, mégsem halnak meg, és kizárólag vérrel táplálkoznak. Mégsem hívhatjuk őket vámpíroknak, ugyanis ők hemorovok, röviden hemók. Az omnik, vagyis az emberek biztosítják számukra a táplálékot. Vagy önszántukból, vagy tudtukon kívül.

Sandor, egy gyakorlott hemo elkövetett egy hibát. Megölt egy omnit. A véletlen balesetet Gordonak hívják, aki egy durcás kisgyerek. Valahol megértem őt is, mert nem könnyű egyik pillanatról a másikra elveszíteni önmagát, és az új környezethez, az új életéhez alkalmazkodni, na de a kocsi hátsó ülésén duzzogni, az azért nekem sok volt.

Johnny (a hemok vezére (?) ) hazahívja Colet, egy másik tapasztalt és sokat látott hemot, hogy segítsen Sandornak, vezessék be Gordot a világukba. Bár nem megy minden zökkenőmentesen, igyekeznek eleget tenni a kérésnek. Autóba ülnek, és mennek egyik helyről a másikra.

Na kb ennyiről szól a történet.

Gondolataim:

Elolvastam, mert reméltem, hogy valami csak kisül ebből a sztoriból, kapunk valami pluszt, de csalódnom kellett. Ha egy kicsit hosszabb lett volna a történet, hátha olvasmányosabb lett volna! Sajnáltam, hogy a szereplők nem voltak kidolgozva, szinte semmit nem tudtunk meg róluk. Oké, Cole fotózott, viszont engem, mint fotóst mélyen érint, hogy állítása szerint szerette csinálni, mégis félvállról vette a képeket. A képek történeteket mesélnek, érzéseket adnak át, emléket állítanak. Nem csak úgy vannak.

Sajnáltam, hogy mindenbe belepiszkáltunk egy kicsit, de semmiről nem tudtunk meg konkrétumot. Honnan jött Johnny? Ki ő? Mi Sandor története? Vagy ki az a titokzatos hemo, és mi lett volna az ő szerepe a történetben? Több kérdésem van most hogy elolvastam a könyvet, mint mielőtt elkezdtem volna, ugyanis a fülszöveg nem sok útmutatást nyújt. Bár most, a könyv elolvasása után azt kell mondanom, hogy nem túl sok köze van a történethez.

Azon pedig különösen jót mosolyogtam, hogy a molyon a címkék között a pszicho-thriller szerepel. Hát ez a könyv minden, csak nem pszicho-thriller. 🙂

Borító:

Nem rossz, de nem az igazi. Amikor ránézek, mindig a Vámpírnaplók (a sorozat) egyik jelenete jut eszembe. 

Sajnálom, de nem tudom jó szívvel ajánlani senkinek ezt a könyvet, mert rettenetesen unalmas, kidolgozatlan a történet is és a szereplők is, és gyakorlatilag semmiről nem szól. Jó szívű akartam lenni és 3 csillagot adni, de nem tudok. 

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Cookie O’Gorman: Piszkos tánc

covers_593194.jpgSzerző: Cookie O’Gorman
Cím: Piszkos tánc
Kiadó: Móra
Kiadás éve: 2020
Műfaj: LOL, ifjúsági romantikus
Oldalak száma: 320

 

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Sadie ​sosem hazudik, nem csal, és nem lóg a suliból, igazából fogalma sincs, hogy hogyan lehetne egy kicsit kalandosabban és bevállalósabban élni. Úgy is mondhatnánk, hogy egy földre szállt angyal. Nem csoda, hogy a pályaválasztási teszt eredménye szerint csodás apáca lehetne, holott ő a tánc világában képzeli el az életét.
Azonban épp elutasította beküldött videóját a Tánc a peremen, a világ legnagyobb online táncközössége. Ráadásul a Sarki Táncstúdióban is azt mondják, hogy a lány túl kedves és ártatlan, érezhetően nincs elég élettapasztalata, pedig egy művésznek igenis ismerni kell az élet minden bugyrát. Barátai, Kyle és a 79 éves Betty egyetértenek abban, hogy itt az idő, Sadie-nek bele kell vetnie magát a dolgok sűrűjébe. A nagy megújuláshoz azonban szüksége lesz egy edzőre is.
Kyle ikertestvére, Colton hajlandó tanítani a lányt egy feltétellel: az elkövetkezendő hónapban mindent meg kell tennie, amit csak parancsol neki. A kezdeti nehézségek után, Sadie határozottan belerázódik a szerepébe. Lehet, hogy rossznak lenni jó?

 

„Az élet túl rövid ahhoz, hogy csendesen éljük végig.”

Életemben először jelentkeztem egy molyos kihívásra, ahol ezt a könyvet kellett elolvasni. Mivel már a megjelenése óta szemezek vele, így végre itt volt az idő, hogy leüljek, és elolvassam. 🙂 Minden LOL könyv végén elgondolkodom, hogy miért is várok ennyit 1-1 történet elolvasásával, hiszen nagyon szeretem őket. Nem volt ez másképp ezzel a történettel sem. Egyszerűen imádtam, nem tudtam letenni. 

A történet röviden:

A főszereplőink, Sadie, és egy ikerpár, Colton és Kyle. Sadie már ősidők óta szerelmes Kyle-ba, aki a legjobb barátja. Ezek az érzések viszonzatlanok, ugyanis Kyle meleg. Az ikertestvére viszont nagy nőcsábász hírében áll, és a kapcsolata Sadie-vel közel sem felhőtlen. Sadie egy visszafogott, otthon ülő lány, aki él-hal a táncért, ami nem véletlen, hiszen a szülei elismert táncosok, és bár elváltak, egy táncstúdiót vezetnek közösen. Sadie legjobb barátai az idősek otthonában élnek, ezért sok időt tölt ott a lány is. A jövőjére vonatkozóan nincsenek tervei, a legnagyobb álma, hogy a videója felkerülhessen egy neves táncstúdió weboldalára. Azonban ez nem olyan egyszerű, tekintve hogy egymás után érkeznek az elutasító levelek.

Sadie-nek van egy Carpe diem listája azokkal a vágyaival, amiket szeretne teljesíteni, viszont eddig még egy pontot sem sikerült belőle kipipálnia. Egy szerencsétlen (vagy szerencsés-nézőpont kérdése) véletlennek köszönhetően ez a lista az ikrek kezébe kerül, akik fogadást kötnek, hogy Colton, mint egy edző, egy hónapon keresztül segít Sadie-nek, hogy a listán 2 pont kivételével minden sort kihúzhassanak.

Gondolatok:

Tény, hogy ez a történet nagyon kiszámítható volt, tele klisével, a vége sem okozott meglepetést, mondhatni azt kaptam ettől a LOL könyvtől is amit vártam. Mindezek ellenére faltam a sorokat. Az ikreket imádtam, szinte sóvárogtam egy olyan barátért, mint Kyle. Colton a tipikus „rosszfiú”, naná, hogy odáig voltam érte, ők a gyengéim. 😀 A folyamatos beszólogatások, csipkelődések kedvenceim lettek, jókat nevettem rajta. De hiába a nagy ellenszenv Sadie és Colton között, ha valakinek segítségre van szüksége, akkor tudja, hogy a  másikra számíthat. Még ha Colton nem is adja olyan könnyen magát.

Néha fogtam a fejem, hogy egy végzős középiskolás lány hogy lehet ilyen naív. Eszembe jutottak az én gimis éveim (ami azért nem mostanában volt), de egy hasonló lány sem rémlik, akit Sadie-hez hasonlítanék. A kitartása viszont példaértékű. 

Nagyon szeretem az ilyen történeteket, a Colton féle pasiktól mindig megremeg a lában, de nem tehetek róla, valahol mélyen még mindig ott van bennem az álmodozó tizenéves. 😀 

Jut eszembe, ha lehetne, J.R.Wardért plusz 5 csillagot még adnék ennek a kötetnek. 😀

Nekem nincs Carpe diem listám, viszont ha most elkezdeném írni, első pontként az szerepelne, hogy az összes magyarul megjelent LOL könyvet elolvasom. Egyszerűen odáig vagyok ezekért a romantikus történetekért, bármennyire is kiszámíthatóak. 🙂

Ajánlom mindenkinek ezt a könyvet is, ha szeretitek a romantikus kis limonádékat, nem vártok nagy csavart a végén, de mégis egy lelket simogató, szórakoztató történetre vágytok, akkor ez a ti könyvetek lesz. 🙂

Borító:

Lenne benne fantázia, látom is benne a történetet, DE ez a betűtípus, meg a pasinak a haja kiborító. Az én szememet nagyon zavarja mindkettő.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu). 

Ellyne: Fagyos december

 

covers_640409.jpg

Szerző: Ellyne
Cím: Fagyos december
Kiadó: PublishDrive
Kiadás éve: 2021.
Műfaj: ifjúsági romantikus
Oldalak száma: 546.

Vannak pillanatok, amikor újrakezdjük. Vannak pillanatok, amiket sosem felejtünk. És vannak pillanatok, amiket örökre kitörölnénk az életünkből.
Mila és Reed sosem voltak barátok. Sőt, az érzés, ami leginkább jellemezte a kapcsolatukat, az az utálat. De miért vagyunk képesek annyira gyűlölni valakit, amikor visszatükrözi minden létező hibánkat? Erre a kérdésre keresi a választ Mila és Reed, amikor a lány egy késő éjszakai baleset után felébred. Azt viszont nem érti, hogy mi történt Reed-el. Ő már nem az az ember, akit azelőtt megismert.
Már semmi nem olyan, mint azelőtt…

 

 

„A család számunkra jelenthet bármit. Mindenkinek mást. Lehet egy állat, egy partner, egy szülő. Vagy mindenből kettő. Lehet csonka család, mint az enyém. De egy biztos, hogy a család, az mindig család marad, még akkor is, ha mások az ellenkezőjét állítják.”

Először is szeretném megköszönni az Írónőnek, hogy elküldte nekem a könyvét. Bevallom őszintén, amíg Evelin meg nem keresett, addig nem is hallottam a Fagyos decemberről. Elolvastam a címkéket, hogy milyen történetről van szó, ifjúsági, romantikus, és nekem ennyi elég is volt, naná, hogy szívesen fogadtam a könyvet. 🙂 Kicsit aggódtam, hogy sokáig fog tartani az olvasás, mert csak korlátozott időm van erre a szenvedélyemre, de meglepően gyorsan a végére értem, ami annak köszönhető, hogy imádtam. 🙂 Alíg bírtam letenni, babakocsiban altatásnál, állva, simán olvastam akár másfél órát is. 😀

A történet röviden:

A főszereplőnk Mila középiskolás, a nagybátyjával él együtt. Az anyja pici korában elhagyta, az apja pedig szolgálat teljesítés közben meghalt. Egy baleset miatt kórházba kerül, ahol egy hétig kómában fekszik. Amikor magához tér, az emlékei homályosak, és fura módon mindenki hallgat a balesetről. 

Ez a baleset azonban a sarkaiból fordította ki Mila világát. A legfurább az volt a számára, hogy Reed, az ősellensége, elkezd hozzá közeledni, feltűnően kedves, figyelmes, és a védelmébe veszi, amikor az iskolatársak rajta köszörülik a nyelvüket. Na de vajon mi változhatott meg a baleset óta, hiszen ők egy családi viszály miatt soha nem jöttek ki egymással? Mi történt Reed-del, hogy hírtelen ilyen gondoskodó lett? 

A történet során a középiskolások mindennapjaiba tekintünk bele, hétről hétre követjük az eseményeket. Megismerjük a baleset körülményeit, megtudjuk, hogy mi is vezetett oda, hogy 2 jó barát, történetesen Mason, Mila nagybátja, és Lucas, Reed apja szóba sem állnak egymással, a közös cégüket is felszámolták, és ez miként hatott ki a fiatalokra.

Gondolatok:

Nagyon tetszett a váltott szemszög, mert így Mila és Reed fejében is „jelen voltunk”. Külön külön is megismerjük az érzéseiket, a vívódásaikat. Mindkét karaktert nagyon szerettem, bár Reednek néha kiosztottam volna egy baráti nyaklevest. 🙂  Mila bizonytalanságát a jövőjével kapcsolatban kompenzálta az elszántsága és a határozottsága, hogy képes volt kiállni magáért, és az első elutasítás után nem adta fel, ment tovább.

Nagyon szerettem Mason és Lucas karakterét, jókat röhögtem néhány beszólásukon. Mason különösen elképesztő karakter. A semmiből felépíti a saját, jól menő vállalkozását, és felneveli a testvére lányát. Teljesen új volt a helyzet, mégis szerintem példaértékűen helyt állt.

Az iskolapszichológus pedig… Zseniális az a nő. 🙂 Most komolyan, az én időmben miért nem voltak ilyen személyek az iskolában? 🙂

Ebben a történetben megvan minden, amit én szeretek, és ami számomra pozitív egy kötetben. Tudtam nevetni rajta, tudtam sírni, reméltem, szurkoltam, néha dühöngtem.

Nem volt összecsapva a történet, a meghatározó részek jól kidolgozottak voltak, az pedig külön tetszett, hogy bár szinte egy egész iskolai évet ölel fel a könyv, mégsem unalmas. Pontosan leírja, milyen kegyetlenek tudnak lenni egymással a diákok egy iskolában, a saját frusztrációjukat hogyan vezetik le a másikon, és mennyire nem törődnek azzal, hogy ez hogyan hat a másik emberre.

Hosszú-hosszú oldalakat tudnék még írni erről a történetről, de sajnos véges a karakterszám. 🙁

Összegezve: imádtam! Számomra ez egy abszolút 5 csillagos történet volt. 🙂 Egy mély érzelmekkel teli történet, amiben nincs felesleges szócséplés, megvan benne a megfelelő mennyiségű dráma, még sincs eltúlozva. Már alig várom a következő könyvet. 🙂

Borító: 

Csodaszép! A színvilága nagyon közel áll a szívemhez.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Trish Cook: Éjjeli napfény

covers_485934.jpgSzerző: Trish Cook
Cím: Éjjeli napfény
Kiadó: Maxim
Kiadás éve: 2018
Műfaj: ifjúsági
Oldalak száma: 222. 

A ​17 éves Katie Price egy ritka betegséggel él együtt: minimális mennyiségű napfény is halálos fenyegetés a számára. Mivel napközben muszáj a házban maradnia, társaságul csupán megözvegyült apja és legjobb (na jó, igazból az egyetlen) barátja szolgál. Katie világa csak azután teljesedik ki, hogy lement a nap: ilyenkor fogja a gitárját, és a helyi pályaudvaron játszik a jövő-menő utasoknak.
Charlie Reed valaha sztáratléta volt, és az életében most épp nagy változások vannak készülőben – ő az a fiú, akiért Katie a távolból titokban már évek óta rajong. Miután egy este meglátja a gitározó lányt, a sorsaik összeforrnak, és egy csillagokon átívelő szerelem veszi kezdetét.
Miközben támogatják egymást céljaik elérésében, és egymásba szeretnek a nyári éjszakák leple alatt, Katie és Charlie között olyan szoros összeköttetés alakul ki, ami elég erős ahhoz, hogy megváltoztassa őket – és mindenki mást is körülöttük –, örökre.

„Ahol van szándék, ott van megoldás is”

Az Éjjeli napfény még 2018-ban jelent meg a Maxim kiadó gondozásában, és rendhagyó módon én sokkal hamarabb láttam a filmet, mint ahogy a könyvet a kezembe vettem volna. Ennek okát nem is keresem, de úgy érzem most volt itt az ideje elolvasni. 

A történet röviden:

A főszereplőnk Katie Price, a 17 éves kamasz, aki egy olyan ritka genetikai betegségben szenved, aminek következtében a legapróbb napsütés is halálos lehet a számára. A nappalokat a szobájában tölti, csupán két, hozzá közel álló személy van (az orvosát leszámítva) akivel a mindennapjait tölti. Az egyik az apja, a másik pedig a legjobb barátnője, Morgan. Egyetlen szórakozása, hogy éjszakánként a vasútállomáson gitározik. Mivel napközben nem hagyhatja el a házat, ezért magántanulóként végezte el a középiskolát, az osztálytársaival hosszú évek óta nem találkozott. Így nem ismerheti Charlie Reed sem. Katie viszont mindent tud a fiúról. Az ablakban ülve figyeli ahogy minden nap elhalad a házuk előtt.

Egyik éjszaka váratlanul összefutnak a vasútállomáson, és bár Katie gyakorlatilag hazáig menekül tőle, Charliet nem olyan egyszerű lerázni. Itt kezdődik az ő történetük.

Gondolatok:

Katievel nagyon együtt tudok érezni, ugyanis gyerekkoromban szinte az egész nyarat a házban töltöttem. Kora reggel és este, amikor már nem tűzött a nap, akkor kimehettem. Nagyon fehér bőrű vagyok, a legerősebb naptej sem képes megakadályozni, hogy akár az árnyékban is rákvörösre égjek. A tavasz első napsugaraitól is képes vagyok olyan pirosra égni, mint az érett paradicsom.

Talán emiatt is állt hozzám olyan közel ez a történet. Charlie kreativitása, és kitartása nagyon tetszett. Az unalmas hétköznapokat képes volt feldobni jobbnál jobb programokkal, hogy Katie érezze, hogy nem marad ki semmiből. Ő és Morgan, aki Katie egyetlen barátja, és aki elfogadja a betegségével együtt, voltak a kedvenc karaktereim. De itt megemlíteném Katie apját, aki miután egy balesetben elvesztette a feleségét egyszerre volt apa és anya, Katie barátja, támasza, és maga mögött hagyta a munkáját, a szenvedélyét, hogy a lánya mellett legyen.

Katieben viszont csalódtam, mert a felelőtlenségével megpecsételte a saját sorsát. Azt várta, hogy felnőttként kezeljék, mégis gyerekként viselkedett.

A könyv vége nagyon megviselt, egészen konkrétan zokogtam rajta. Mondjuk a filmen is.

Borító:

Nem igazán rajongok a filmes borítókért, mert nekem nem adnak semmi pluszt, így ennek a borítónak sem tulajdonítottam nagy jelentőséget.

 

Aki szereti a megható történeteket, annak csak ajánlani tudom ezt a kötetet. Csak azt sajnálom, hogy nagyon rövidke volt. 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Könyvek, amelyek után kedvem támadt sütni-főzni

Sziasztok!

Szeretem az olyan könyveket, amelyek adnak valami pluszt, amelyekről még évekkel az elolvasásuk után is eszembe jut 1-2 dolog, és jókat lehet róluk beszélgetni. Most 4 olyan könyvet hoztam nektek, amelyeket nem most olvastam, még bőven a blog születése előtt volt hozzájuk szerencsém, de a mai napig eszembe jutnak.

16 éves voltam kb, amikor volt egy olyan kijelentésem otthon, amit a mai napig szeretnek felemlegetni. 😀 Ez pedig a következő volt: „Az sem normális, aki a fél napját a konyhában tölti”. Nos, így 34 éves fejjel már én is jókat mosolygok ezen, ugyanis imádok sütni-főzni, új recepteket kipróbálni, vagy saját magam kitalálni recepteket.

Na de miért is nosztalgiázok? 🙂 

Most 4 olyan könyvet hoztam nektek, amelyek elolvasása után szívem szerint rohantam volna a konyhába, mert kedvem támadt megsütni egy finom sütit, vagy összedobni egy vacsorának valót. 🙂

Lássuk is a listát. 🙂

1, Melissa Senate – A szerelem konyhája
(3259) A szerelem konyhája · Melissa Senate · Könyv · Moly

covers_181292.jpg

Ezt a történetet bármikor újraolvasnám, annyira szerettem. Ez után kezdtem el gyűjteni a kis receptjeimet saját füzetbe. Rengeteg receptem van, de ennek a kötetnek az elolvasása után kezdtem kézzel leírogatni ami tetszett, amit szeretnék kipróbálni. A füzetem a mai napig megvan, és jó párat tele is írtam még mellé, amiket azóta is használok. Hiába tudok főzni, a kötet hatására egy főzőtanfolyamra bármikor beíratkoznék, annyira jó volt a hangulata a könyvben. 🙂

2, Jennifer Cruise – Fogadj rám
(3259) Fogadj rám · Jennifer Crusie · Könyv · Moly

covers_11056.jpg

Ez egy 2016-os olvasmányom volt, amit barátnőmmel együtt olvastunk el, és ez után beszéltük meg, hogy egyszer összeülünk, és elkészítjük a benne szereplő csirke marsalát. Ez sajnos azóta tolódik, de ami késik, ugyebár…. 🙂 Néhány napja beszélgettünk erről a könyvről, és megfordult a fejemben, hogy lehet újra kellene olvasni, mert a történet nagy része már a feledés homályába veszett, csak azt a bizonyos csirke marsalát jegyeztem meg. 🙂

3, Tara Sivec – Csábítások és csemegék (Csokoládéimádók 1)
(3261) Csábítások és csemegék · Tara Sivec · Könyv · Moly

covers_326053.jpg

Ez a kötet egy trólógia első része, amit én nem ajánlanék 16 év alatt. 😀 Emlékszem, amikor elkezdtem olvasni, akkor képes voltam (én!!!!) hamarabb felkelni, és a hosszabb úton munkába menni, hogy minél többet tudjak belőle olvasni. Szólok előre, a metrón hangosan röhögős könyv. 🙂 No de miért is került bele ebbe a listába? 🙂 Mert a főszereplőnk elképesztő cukrászkülönlegességeket készít, nemcsak ebben, hanem a sorozat többi részében is. Ahogy írom ezeket a sorokat, kedvem támadt összedobni egy kis bonbont. 🙂 Egyébként túlnyomó részt tele van pikáns jelenetekkel, káromkodással, tehát akinek ez kívül esik a konfortzónáján, annak nem hiszem, hogy tetszeni fog.

4, Debbie Macomber – Angyali segítség
(3267) Angyali segítség · Debbie Macomber · Könyv · Moly

covers_224886_1.jpg

Erről a kötetről van értékelés is a blogon, amit itt tudtok elolvasni:
Debbie Macomber: Angyali segítség – Szavak erdeje (blog.hu)

Nagyon szeretem Debbie Macomber könyveit, erre a kötetre is 5 csillagot adtam. Szintén egy olyan történetről van szó, ami után mentem volna a konyhába, vagy egyenesen egy főzőtanfolyamra, majd nyitottam volna meg a saját kis éttermemet. Csak ajánlani tudom.

A fent említett könyvek mindegyikét ajánlom nektek, nagyon szerettem olvasni őket. Mind más-más stílust képvisel, így szerintem mindenki megtalálja a neki való történetet.

Ha tudtok még nekem olyan köteteket ajánlani, amiben sütnek, főznek, akkor ne tartsátok magatokban. 🙂

 

(kép: www.moly.hu)

Agatha Christie: Az Ackroyd-gyilkosság

covers_443922.jpgSzerző: Agatha Christie
Cím: Az Ackroyd-gyilkosság
Kiadó: Helikon
Kiadás éve: 2017
Műfaj: krimi
Oldalak száma: 346.

King’s Abbot békés falucska. Mindenki ismeri egymást, mindenki mindenkiről mindent tud, vagy tudni vél. Ám egyszer csak rejtélyes gyilkosság kavarja fel az álmos hétköznapokat. Vajon kinek állt érdekében meggyilkolni a környék leggazdagabb emberét? A számtalan gyanúsított egyikének sincs alibije, s rendre kiderül, hogy titkok lappanganak a nyugodt felszín alatt. Hercule Poirot, a belga mesterdetektív előtt semmi nem maradhat sokáig rejtve, holott nyomozása során nem használ más eszközt, csupán „szürke agysejtjeit”.

Agatha Christie regénye változatlanul lebilincselő olvasmány.

 

Hivatalosan is Agatha Christie rajongó lettem, úgyhogy meg is rendeltem a következő könyvet. 🙂 Nem terveztem elolvasni ezt a kötetet, de Csaba, a Könyvelem csatornáról olyan lelkesen beszélt erről a könyvről, hogy abszolút meggyőzött, hogy olvassam el. És milyen jól tettem, mert egyszerűen imádtam. 

Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy Christie ismét túljárt az agyamon, mert a könyv végére már mindenkit meggyanusítottam a gyilkossággal, csak magát a gyilkost nem. 😀 Ismét egy izgalmas, olvasmányos és fordulatos kötetet olvashattam. Már alíg várom, hogy meghozza a futár a következő olvasmányomat, és belekezdjek. (Amint időm és a fiatalúr engedi. 😀 )

A történet röviden:

Az események egy kis angol falucskában játszódnak, ahol mindenki ismer mindenkit, ahol házhoz megy az orvos, és mindenkinek megvan a saját véleménye mindenről, amit nem fél elmondani annak, aki éppen jelen van. A falu orvosa egy rejtélyes telefonhívást kap, hogy Roger Ackroyd-ot meggyilkolták. Útnak is indul, hogy kiderítse mi történt. A helyszínre érve valóban holtan, a nyakából kiálló tőrrel találja Ackroyd-ot. 

Az orvos szomszédságába időközben új szomszéd költözik, aki mint kiderült, a híres Hercule Poirot, aki Ackroyd unokahúgának felkérésére elvállalja, hogy részt vesz a nyomozásban, és segít kézre keríteni a tettest. A ház lakói között megindulnak a találgatások, a gyanúsítgatások, az elmélet gyártások, hogy ki ölhette meg a falu híresen gazdag emberét.

Gondolataim:

Ismét egy csavaros nyomozáson vagyunk túl, ahol a tettes személye engem is megdöbbentett. Poirot csapongó eszmefuttatásain néha én sem tudtam kiigazodni, és most is ámulattal töltött el, hogy mégis hogyan sikerült eljutnia a gyilkosig, és rájönni az indítékra. Nem kerülte el semmi a figyelmét, minden apró részletre figyelt. Egyszerűen zseniális. Alíg várom a következő történetet. 😀

Természetesen, mint minden faluban, itt is vannak minden lében kanál emberek, ilyen volt az orvos testvére is, aki néha az agyamra ment azzal, hogy ő mindent jobban tud mindenkinél. Mindenbe beleütötte az orrát, neki aztán mindent tudnia kell. 🙂 A kapu előtt egy padon, ahogy pásztázza a környéket, minden gond nélkül el tudom képzelni. 😀

Ebből a könyvből sem hiányozhatott a romantikus szál, amin személy szerint egy kicsit meglepődtem. Mármint nem a romantikán, hanem hogy kik között szövődött szerelmi kapcsolat. 

A történetet az orvos szemszögéből ismerjük meg. Poirot-val együtt nyomoznak a gyilkos után, így, bár ő az elbeszélője az eseményeknek, a nyomozó munkásságát is végigkövethetjük.

Abszolút kedvencem minden Christie könyv végén Poirot összefoglalója. Ahogy szépen sorban, tényekről tényekre, eseményekről eseményekre felvázolja előttünk mikor mi, és hogy történt. Csak ismételni tudom magam, egyszerűen zseniális!

Borító:

Elég sok borítóval jelent meg a könyv, ezért arról konkrét véleményt nem tudok mondani, de talán a legújabb az, ami nekem a legjobban tetszik. 

Ezt a kötetet is szívből ajánlom mindenkinek, aki szereti az izgalmas krimiket, és aki szeretne megismerkedni Agatha Christie munkásságával.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)