Bauer Barbara: Bíborbetűk

 

covers_764304.jpgSzerző: Bauer Barbara
Cím: Bíborbetűk
Kiadó: Jaffa Kiadó
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 342
 

Vannak, ​akik úgy gondolják, az Ige Istennél van, és a Terv elkészült.
És vannak, akik úgy gondolják, jobb, ha a múltat homály fedi. Ők azok, akik kart karba öltve irányítják a világot. Az egyházi és a földi hatalom. Mindkettő fogságban tartja a szellemet, elnémítja a hangot, hogy saját képére formálhasson.
A XV. század elején a Rajna mentén újra felüti a fejét a pestis. Agnes, az alig 12 éves kislány egyedül marad. Édesanyja utolsó kérése, hogy keresse meg a Mestert, az idegent, aki a műhelye mélyén valami titokzatos találmányon dolgozik.
Agnes édesapja könyvmásoló volt. Az egyetlen, amit örökül hagyott a lányának, a betűk ismerete, és egy emlék egy könyvről az öröklét receptjével. Ez a tudás és egy levél hozzájárul ahhoz, hogy Agnes inasnak szegődhessen a Mester mellé. Itt ismeri meg Hansot, a fiatal novíciust, aki – akárcsak egykor Agnes édesapja – szkriptorként dolgozik. És itt ismeri meg a tudást, a gondolatot, az igazságot, ami ez idő tájt a kiváltságosok tulajdona.
Agnes a Mester mellett marad, Hans végérvényesen Isten mellé szegődik, és egy időre elválnak útjaik.
Azonban az évekig tartó munkát, a nyomtatott betűbe vetett hitet, amely letörhetné a sötétség láncait és szárnyára kaphatná a szellemet, veszély fenyegeti.

Bauer Barbara ezúttal a szellemi forradalom kapujába repíti az olvasót, a könyvnyomtatás szülőházába, Johannes Gutenberg világába, ahol a betű, amely öl és megvált, a nyomtatás, amely ezrekhez és ezrekhez juttathatja el a gondolatot, világosságot hoz a homályba burkolózott középkorba, miközben az egyházi hatalmak éppen azon dolgoznak, hogy a sötétség uralmát ne fenyegesse veszély.

 

„Időnként érdemes megállni – merengett a férfi. – Különben csak robogsz előre, és észre sem veszed, mi minden mellett mész el.”

Nagyon vártam ennek a könyvnek a megjelenését. Éreztem, hogy különleges lesz, hiszen nem mindennapi témát dolgoz fel. Nagyon hálás vagyok a Jaffa Kiadónak, hogy a megjelenést követően el is küldte nekem.

A történet röviden:

Az 1400-as években járunk. Az embereket a pestis tizedeli. Agnes még csak 12 éves, amikor a fekete halál elragadja az édesanyját, aki még utoljára annyit kért a lányától, hogy keresse meg a Mestert, akit számos titok és szóbeszéd leng körül. Agnes egy levéllel felkerekedik, de csak akkor nyer bebocsájtást a titokzatos idegen világába, amikor kiderül, hogy az apja neves könyvmásoló volt. Végül inasnak szegődik a Mester mellé, és kitanulja az új művészetet. Nap nap után dolgoznak egy olyan találmányon, ami megannyi titkot rejt magában, és nem is veszélytelen vállalkozás. Viszont alapjaiban változtatja meg az elkövetkezendő éveket.

Gondolataim:

Kettős érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban. A téma különlegessége miatt szinte egész nap csak olvastam volna, ennek ellenére mégis lassabban haladtam az olvasással, mint ahogy terveztem. 

Szerintem nincs olyan könyvmoly, akinek ne mondana valamit Johannes Gutenberg neve. Nagyon kíváncsi voltam a munkásságára, és biztos voltam abban, hogy Bauer Barbara nagyon olvasmányosan és nagyon szépen megírva fogja majd az olvasó elé tárni a XV.század eseményeit. Nem is csalódtam. Örömmel, és kíváncsian fogadtam a könyvnyomtatás megszületésének történetét.

Nagyon érdekes, és izgalmas volt látni, hogy mennyi munka, és belefektetett energia kellett ahhoz, hogy megszülethessen egy könyv. Hosszú hónapok, évek megfeszített munkája, amikor nemcsak az anyagi gondokkal kellett megküzdeni, hanem az emberek kétkedő pillantásaival, és az egyház ellenséges fellépésével. Utóbbiak nem nézték jó szemmel Gutenberg újdonságát, az új művészetet. Úgy gondolták, hogy alkotni, újat létrehozni kizárólak Isten képes. No itt kezdődtek a problémáim a történettel. A fülszöveg nem árult zsákba macskát, tudtam, hogy vallási alapja is van a kötetnek. Viszont arra nem számítottam, hogy ennyire központi szerepet kap. Személy szerint nekem már nagyon sok volt. 

Viszont a történetvezetés, a rengeteg információ, és hiteles korrajz nagyon olvasmányossá teszi a könyvet. Bauer Barbarától már megszokhattuk, hogy időt, és energiát nem sajnálva tárja fel a múlt eseményeit, és mindezt az ismeretet és tudást gyönyörűen megírva adja át az olvasónak. Gutenbergről alíg maradt ránk némi információ, mégis az ő munkássága indította el azt a folyamatot, hogy napjainkban emberek millióinak az otthonában megtalálható a könyvek.

Miközben ámulattal olvassuk egy új találmány megszületését, addig a könyv lapjain két fiatal között kibontakozó szerelemnek is a tanúi vagyunk. Agnes és Hans története nagyon szépen felépített, lépésről lépésre követhetjük őket, amíg rá nem lépnek a számukra kijelölt ösvényre.

Én szívből, és szeretettel ajánlom minden olvasni szerető, az írott szó értékét nagyra becsülő embernek ezt a kötetet.

Borító:

Szavak nincsenek rá. Annyira gyönyörű. Az én könyvespolcomon biztos, hogy kiemelt helye lesz.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Kristin Hannah: Fülemüle

covers_425248.jpg

Szerző: Kristin Hannah
Cím: Fülemüle
Kiadó: Park Könyvkiadó
Kiadás éve: 2020
Oldalak száma: 544

Franciaország, ​1939
Carriveau csendes kis falujában Vianne Mauriac férjétől, a frontra induló Antoine-tól búcsúzik. Nem hiszi, hogy a nácik megszállhatják Franciaországot, ám ez mégis bekövetkezik: menekülő franciák hordái érkeznek, teherautó-konvojok, tankok, az égboltot elsötétítik a repülőgépek, és bombák hullanak az ártatlan áldozatokra. Amikor egy német parancsnok rekvirálja a házát, Vianne a kislányával együtt rákényszerül, hogy egy fedél alatt éljen az ellenséggel. Élelem, pénz és remény nélkül, az egyre növekvő veszélyek közepette kénytelen egyik nehéz döntést hozni a másik után.
Vianne húga, Isabelle lázadó tizennyolc éves, aki az ifjúság nyughatatlan szenvedélyével keres értelmet az életének. Miközben párizsiak ezrei menetelnek a háború ismeretlen borzalmai elől, Isabelle találkozik a partizán Gaëtannal, aki hisz abban, hogy a franciák az országhatárokon belül szembeszállhatnak a nácikkal, és szenvedélyesen egymásba habarodnak. Ám amikor a fiú elárulja, Isabelle csatlakozik az Ellenálláshoz, és többé hátra se néz: újra és újra az életét kockáztatja mások megmentéséért.

Kristin Hannah érzékenyen tárja elénk hogyan harcoltak a második világháborúban a nők. A Fülemüle két nővér története, akiket tapasztalataik, ideáljaik, vérmérsékletük és körülményeik elválasztanak egymástól, és mindketten saját veszélyes útjukon indulnak el a túlélés, a szerelem és a szabadság felé a németek által megszállt, háborútól szétszabdalt Franciaországban. E szívszorító regény a lélek erejének és a nők állhatatosságának dicsérete. Olyan könyv, amely mindenkihez szól, és egy életre szóló élményt nyújt.

 

„A szeretetnek erősebbnek kell lennie, mint a gyűlöletnek, különben nem létezik jövő a számunkra.” 

Őszinte leszek, amíg nem találkoztam ezzel a könyvvel, addig nem ismertem sem az írónőt, sem a munkásságát. A Fülemüléről sem tudtam semmit. Többször láttam már a weboldalon, mindig megcsodáltam a borítóját, és emlékszem, hogy azt gondoltam, hogy milyen hangulatos, biztos egy kedves kis történetet rejt. Majd amikor újra és újra kereszteztük egymás útját, akkor éreztem, hogy ez nem véletlen. Szóval nem mondanám, hogy én találtam rá a könyvre, inkább ő szólított meg engem. Nagyon szépen köszönöm a Park Könyvkiadónak a recenziós példányt.

A történet röviden:

A főszereplőink egy testvérpár, Isabelle és Vianne. Isabelle a lázadó, szabadszájú és harsány 18 éves, akit sorra tanácsolnak el az iskolákból, és Vianne a nyugodt, csendes természet, aki egy kis faluban él a férjével és a lányával. Vianne nem hisz abban, hogy Franciaország eleshet a háborúban, azonban amikor a férjének megérkezik a behívója, akkor kénytelen elfogadni a tényt, hogy a nácik megszállhatják az országot. Ezzel együtt Vianne házát is, így muszáj megosztania egy szobát az ellenséggel. A mindennapjaik félelemben, éhségben, és nélkülözésben telnek. Az idő előrehaladtával meg kell küzdeniük nemcsak a testi, hanem a lelki fájdalommal is, és viselniük kell a tetteik következményét.

A két testvér vérmérséklete teljesen különbözik, ezért amikor egy német tiszt beköltözik Vianne házába, Isabelle elutazik, így igyekszik megóvni a nővérét és az unokahúgát. Párizsba utazik, ahol csatlakozik az Ellenálláshoz, ezzel segítve az emberek életének megmentését. Mindezt az élete kockáztatásával.

Gondolataim:

Nagyon nehéz szavakba önteni, hogy most milyen érzések kavarognak bennem. Dühös vagyok, és fáj a lelkem egyszerre. Érzelmek sokasága vonult rajtam végig, amíg olvastam a könyvet. A szereplőkkel együtt voltam fent, amikor reméltem egy jobb holnapot, és voltam nagyon mélyen, amikor nem volt más, csak elfogadni a kegyetlen valóságot.

Több száz könyvet elolvastam már életem során.Voltak köztük olyanok, ami után évekig rá sem néztem könyvre, mert annyira elvette a kedvem az olvasástól, és voltak olyanok is, amelyekre a mai napig emlékszem, mert fontos gondolatokat, és tanulnivalót kaptam tőlük. A Fülemüle az életem során elolvasott összes kötetet figyelembe véve az egyik legmeghatározóbb, és legfontosabb olvasmány lett. Gyönyörű, szívet tépő, lelket kiszakító történet a második világháború idejéből.

Nagyon sokáig nem értettem sem a címet, sem a borítót. Egyik sem utalt a világháborúra, vagy a náci megszállásra, leszámítva a háttérben meghúzódó repülőket, és a katonát. Amikor mindez értelmet nyert, akkor bevallom megkönnyeztem.

Sokat gondolkodtam, hogy hogyan is foglalhatnám össze röviden, hogy miről szól ez a kötet. Hogy mi a mondanivalója? Mitől olyan különleges? Hiszen számos olyan könyvvel találkozunk, ami a holokausztot dolgozza fel. Ebben a történetben két nővér az élete kockáztatásával igyekszik segíteni az embereken mindezt szinte a Gestapo és az SS szeme láttára. Ha elkapják őket, az azonnali halállal jár.

A könyv elején nem volt szimpatikus Isabelle. Nem éreztem őszintének a kirohanásait. Kétségbeesetten vágyott arra, hogy valaki szeresse, hogy kötődjön hozzá, ezért ment a saját feje után, és nem érdekelte, hogy kin fog átgázolni. Majd ahogy haladtunk előre a történetben, és szembesültünk azzal a töménytelen mennyiségű borzalommal, amit a franciáknak és a zsidóknak el kellett viselniük, úgy nőtt fel és komolyodott meg Isabelle is, és vált egy olyan nővé, aki mögött a férfiak milliói elbújhatnának. Nap mint nap az életét tette kockára, hogy megmentse egy ismeretlen ember életét. Mindezt önzetlenül, és teljesen természetes módon. Tudta, hogy neki ez a feladata. 

És tudjátok mi jutott újra és újra eszembe róla? Most, 2022-ben még abban sem remélhetsz segítséget, amikor útbaigazítást kérsz egy ismeretlentől az utcán. Ezt sajnos tapasztalatból tudom, ugyanis én pontosan így jártam. 3-ból 3 ember utasította el a segítség kérésemet. Pedig nem gondolom, hogy hajléktalanokra emlékeztetne a külsőm… 

Vianne teljesen eltérő temperamentummal rendelkezett, mint a húga. Neki értelem szerűen az volt a feladata, hogy észrevétlen maradjon úgy, hogy egy házban lakik az ellenséggel. Hogy lehetőségéhez mérten megadjon mindent a lányának, és életben maradjanak mindketten. Megjárta a poklot, és amikor azt gondolta, hogy rosszabb már nem lehet, akkor a németek minden egyes alkalommal rácáfoltak. Az ő kitartásából és élni akarásából sokat lehet tanulni. Úgy tűnhet, hogy ő nem tesz semmit a helyzet ellen, pedig a háttérben meghúzódva kihasználja a lehetőségeit, és segít ahol tud.

Az egész történet mélyen megérintett. Az utolsó 200 oldalt gyakorlatilag végig könnyeztem, sőt az utolsó 10 oldalnál kétszer is félre kellett tennem a könyvet, mert nem láttam a patakokban folyó könnyeimtől. Nagyon megviselt, és nagyon fájdalmas volt. Még mindig nem tudtam elengedni, és úgy érzem, hogy még sokáig velem fog maradni ez a történet.

Zárásként csak annyit írnék, hogy ha csak egy könyvet olvasol el a témában, akkor ez legyen az.

Borító:

Minden centimétere gyönyörű. Eddig beszélt hozzám, de mér értem amit mond. 

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Jan Casey: Nők a háborúban

 

covers_739894.jpg

Szerző: Jan Casey
Cím: Nők a háborúban
Kiadó: Kossuth Kiadó
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 416

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Két ​nő. Egy háború.

Viola Baxter számára 1939-nek csodálatos időszaknak kellett volna lennie. A Cambridge-i Egyetemen megismerkedett a jóképű Fred Scholzcal, akivel egymásba szerettek, és már az esküvőt meg a közös életüket tervezgették. Viola elképzelni sem tudta, hogy apja nemet mondjon az eljegyzésükre. Fred azonban félig német, és a küszöbönálló háború árnyékában muszáj Németországba utaznia, hogy hazahozza onnan a húgát. Márpedig ennek az utazásnak a ténye is elegendő ahhoz, hogy a gyanú árnyéka vetüljön Fredre… és Violára.
Annie Scholz, Fred húga értesült imádott nagymamája súlyos betegségéről, ezért mindent hátrahagyva elutazott Németországba, hogy ómama mellett lehessen. Meg sem fordult a fejében, hogy onnan már nem lesz számára visszaút Nagy-Britanniába, vagy hogy döntésével veszélybe sodorhatja a bátyját is. Ráadásul odaát találkozik gyerekkori szerelmével, de az újraéledő vonzalom mellett keserűség is vegyül az érzéseibe: hogyan szerethet valakit, aki megtestesíti mindazt, amit ő elutasít? Mindenki árgus szemekkel figyeli Annie-t és Fredet, igy nem hibázhatnak el egyetlen lépést sem… ellenszegülésnek pedig látszólag helye nincs.
Amikor az az egyetlen bizonyosság, hogy háború van, vajon Violának és Annie-nek kihez, mihez kell hűnek maradnia?

 

„Elrabolták tőlünk minden reményünket, álmunkat, tettvágyunkat, az életünket.”

Mostanában egyre több második világháborús könyvet olvasok. Érdekel a téma, és mindig kapok valami újat, amivel eddig még nem találkoztam. Már nagyon vártam, hogy végre kézbe vehessem ezt a kötetet. Nemcsak a címe, hanem a borító és a fülszöveg is figyelemfelkeltő. Köszönöm szépen a Kossuth Kiadónak a recenziós példányt.

A történet röviden:

Az események két helyszínen játszódnak. Angliában, és Németországban. Angliában Viola életét követhetjük nyomon, míg Németországban Viola szerelmének Frednek és az ő húgának, Annienak a mindennapjait. 

Fred, félig német, félig brit állampolgár, és csak azért utazik Németországba, hogy visszahozza a húgát Angliába, aki a nagyanyjuk ápolása miatt hagyta el az országot. Arra azonban nem számítanak, hogy bár Fred el tudja hagyni Angliát, vissza azonban a háború kitörése miatt nem tud menni. A szerelmesek elszakadnak egymástól, és egyikük sem tudja, hogy látják-e még egymást valaha.

Mindannyian nélkülöznek, éheznek, azonban hoznak olyan döntéseket, amelyek az egész életükre hatással lesznek, ráadásul egyikük sem tudja, hogy támogató, vagy elutasító kezek fogadják-e őket.

Gondolataim:

A fülszöveg elolvasása után kialakult a fejemben egy képsorozat, hogy miről is szólhat ez a könyv. Mint egy néma, fekete-fehér film, ami visszarepít az időben, úgy peregtek a képzeletemben az események. A valóság azonban teljesen mást adott. Bevallom meglepődtem az események menetén, azonban egyáltalán nem csalódtam. Egy szívhez szóló, gyönyörű romantikus történetet kaptam a második világháború idejéből, amikor az embereknek semmi más nem maradt csak a hit, a remény, és az igaz szerelem.

Bár második világháborús történetet tart a kezében az olvasó, ez mégsem a zsidók üldözéséről, a koncentrációs táborokról, vagy a gázkamrákról szól. Ez a történet az igaz szerelemről szól. Ez a történet a nélkülözésről, a reményről, a sírig tartó szeretetről, és a megbocsátásról szól. Egy olyan időben járunk, ahol eljegyzések hiúsulnak meg, ahol családokat szakítanak szét, ahol idősek és fiatalok, anyák és gyermekeik éheznek, és nézik végig a szerettük halálát, és az otthonuk porba hullását.

Engem érzelmileg nagyon megérintett a könyv mondani valója.

Bevallom, a két főszereplőnket, Violát és Anniet a történet elején nem kedveltem. Az egyikük forrófejű, aki nem foglalkozik a tettei következményeivel, a másik pedig a jómódú kisasszony, aki megszokta, hogy mindent megkap, amire éppen kedve szottyan. Ezért is lepi meg, amikor az apja nemet mond a lánya leghőbb vágyára.

A háború borzalmai, és egy meggondolatlan döntés kellett ahhoz, hogy a a főszereplőink érett fejjel tudjanak gondolkodni, és olyan döntést hozzanak, ahol nem ők állnak a középpontban. Erős nőkké váltak, akik erejükön felül küzdenek, hogy a lehetőségekhez mérten biztonságban tudják a szerettüket.

A történet mondanivalója nagyon tetszett, olvasmányos volt, az események is lendületesen haladtak volna a saját útjukon, ha nem lett volna benne annyi hosszú leírás. Hiányoltam a párbeszédeket. Nyilván olvashattunk párbeszédet a szereplők között, azonban nekem nem voltak arányban a leírásokkal, és a belső monológokkal. Emiatt volt számomra egy kicsit hosszadalmas a kötet olvasása. 

Ettől függetlenül egy szívhez szóló, történelmi romantikus kötethez volt szerencsém, amit szívből ajánlok a hasonló témájú könyvek kedvelőinek. Viszont ismét szeretném kiemelni, hogy csak azok fogják a szívükbe zárni ezt a kötetet, akik nem idegenkednek a hosszadalmas leírásoktól, és a kevés párbeszédtől.

Borító:

Imádom ezt a borítót. Annyira a 20.századot idézi. A színek, a régi bőröndök, a ruha, smink, frizura. A vörös rúzs, ami számomra a 20.századi eleganciát tükrözi, mert abban az időben még tudták viselni a nők ezt a színt. Összegezve, gyönyörű ez a borító, imádom. 🙂

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Catherine Hokin: Berlin angyalai

covers_726610.jpg

Szerző: Catherine Hokin
Cím: Berlin angyalai
Kiadó: Kossuth
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 416

Fordulatos, ​szívszorító és magával ragadó regény bátorságról, helytállásról és a múlttal való könyörtelenül őszinte szembenézésről.

Berlin csendes villanegyedében, egy félreeső kert magasra nőtt bokrainak rejtekében fájdalmas emlékeket őriz egy omladozó ház. Egy családét, akiket megfosztottak otthonuktól, majd életüktől is. És egy nőét, aki a ház üres szobáit járta, és akinek volt bátorsága, hogy farkasszemet nézzen a gonosszal, amely megváltoztatta a történelem folyását…

Németország, 1940. Heinrich Himmler titkárnője, Magda Aderbach nappal az SS vezetőjének ügyeit intézi, éjszakánként pedig az ellenállás röplapjait terjeszti, és üldözötteket kísér biztonságos menedékhelyre. A „végleges megoldás” titkos terveit előző főnökének, a gyáriparos Walther Tiedemann-nak, a zsidó munkásokat mentő hálózat fejének adja át. Mindketten halálos veszélyben élik kettős életüket. Minderre kétségkívül fény derül előbb-utóbb, de addig Magdának mindenáron meg kell védenie a nácik ellen harcoló titkos szerelmét, Christophot is.

Negyven évvel később Magda unokája, Nina egy kelet-berlini gyárban szórja szét a maga készítette röpcédulákat. Amikor megpróbál átjutni Nyugat-Berlinbe, a Stasi börtönébe kerül. Másfél év múlva, 1989 novemberében, a fal leomlása után, zakatoló szívvel indul végre Nyugatra felkutatni a rejtélyes házat, amelynek képét még kislánykorában találta meg egy szekrény mélyén. A homályos eredetű rajz elviszi őt a múlt romjai közé, ahonnan nagyanyja valaha menekült. Amikor végre rátalál az elhagyatott Tornyos házra, felnyitja az elfeledni kívánt történet ajtaját is. A feltáruló titkok mindent megváltoztatnak: a múltat, a jelent s a jövőt is…

 

„Bármennyire is különbözik az életünk, engem is úgy neveltek, ahogy önt. Abban a hitben, hogy minden élet értékes, és egyenlő bánásmódot érdemel. Abban a hitben, hogy senki nem értékesebb másoknál a születési helye, a pénzügyi helyzete, a vérvonala, vagy más értelmetlen ok miatt, amit azért találnak ki, hogy magasabbra helyezzék magukat annál, mint ahol valójában vannak.”

Egy véletlen folytán bukkantam rá erre a könyvre. Nem kerestem, ő talált meg. Idén jelent meg a Kossuth Kiadó gondozásában, és őszintén meglepődtem, amikor rádöbbentem, hogy sehol nem találkoztam még ezzel a kötettel. Se egy fényképes ajánló, se egy videós összefoglaló. Viszont már a találkozásunk pillanatában rájöttem, hogy ennek a könyvnek ott a helye a köztudatban. Nagyon szépen köszönöm a Kossuth Kiadónak a recenziós példányt.

A történet röviden:

Berlinben járunk, a fal áll, elválasztva keletet nyugattól.

Magda fiatal lány, aki nem ért egyet a körülötte zajló eseményekkel, nem támogatja a zsidók elleni merényleteket. Azonban ezt hangoztatni életveszélyes. Ő mégis felemeli a hangját, és ennek köszönhetően kezd el dolgozni Walter Tiedemann-nak. Bár a külső szemlélő úgy látja, hogy ezzel Magda a párt elkötelezett hívei között mozog, azonban senki nem láthatott a színfalak mögé, ahol Walter és Magda erejüket megfeszítve, az életüket kockáztatva segítik a zsidókat. Ezt viszont a leghatékonyabban úgy lehet véghezvinni, ha Magda a tűvonalba áll. Ezért elkezd dolgozni Himmlernél, egy SS vezetőnél, hogy minél több információt szerezzen meg, amit felhasználva Tiedemannal titokban segíthetik a zsidókat.

A fal leomlott, Magda unokája pedig felkeresi azt a rejtélyes házat, amely láttán az érzelmek vihara cikázik át a nagyanyja arcán. Tudni szeretné az igazságot, hogy mi köze volt Magdának a zsidók elpusztításához, és miért birtokol egy olyan házat, amelyet az SS ajándékozott neki. Az igazság azonban bonyolultabb, és felkavaróbb, mint amire számít.

Gondolataim:

Ha az ember egy holokauszt témájú könyvet vesz a kezébe, akkor arra számít, hogy a hírhedt auschwitzi koncentrációs táborban játszódnak az események. Egészen mostanáig én is csak ilyen történetekkel találkoztam. Viszont a Berlin angyalaival megismerhetjük, hogy mi zajlott a „másik oldalon”.

Magda a mindig nyugodt természetével elérte azt, hogy láthatatlan maradjon egy kihalt utcán is. Mert ugyan miben is mesterkedhetne egy SS vezető titkárnője? A legapróbb gyanú is felháborítaná Himmlert. Ezt kihasználva hosszú éveken keresztül próbált meg annyi zsidón segíteni, amennyin csak tudott. Szöktetés, hamis iratok, bújtatás. Bármi, csak menekülni tudjanak.

Csodáltam Magdát. A bátorsága, az elkötelezettsége rendkívüli. Mélységesen bántotta az emberek szeméből felé áradó megvetés, ő mégis hang nélkül tűrte, mert csak így tudta elérni a céljait.

A kötetet egyszerre volt könnyű, és nehéz olvasni. Tárgyilagos kifejezések, rövid párbeszédek jellemezték, azonban eddig csak azt ismerhettük a könyveinkből, ahogy a zsidók megérkeznek a koncentrációs táborokba, és ott milyen borzalmakon kell keresztül menniük. Most végigkövettük az odáig vezető utat, a tárgyalásokat, a számításokat, a terveket. Hogy lehetne a leggazdaságosabban megoldani? Ezért is volt olyan felkavaró olvasni ezt a kötetet. A zsidókat nem embereknek tekintették, hanem egy sötét foltnak, amitől meg kell tisztítani a világot. Nem számít, hogy idős vagy fiatal, férfi vagy nő, kamasz, vagy éppen újszülött csecsemő. Ha zsidó, mennie kell.

Magda unokája, Nina, forró fejű, lázadó fiatal. A nagyanyja szinte mindig el tudja simítani a kilengéseit, azonban amikor Nina Nyugat Berlinbe akar szökni, akkor a börtönt már nem tudja megúszni. Mindenki azt hiszi, hogy vígan éli világát Nyugaton. Amikor visszatér, eltökélt szándéka felkeresni Magda titokzatos házát, és megtudni az igazságot. A börtön megtörte, azonban még mindig forró fejű. Bár már képes mérlegelni a tettei következményeit, és képes előre is gondolkodni.

Nekem nagyon tetszett Nina és Magda karaktere is. Első ránézésre semmi közös nincs bennük, hiába rokonok. Az egyikük harsány, akinek folyamatosan meggyűlik a baja a hatóságokkal, a másikuk csendes, kétszer átgondolja hogy megszólaljon-e. Azonban nekem mégis hasonlóak voltak. Eltökéltek, ambíciózus nők, akik véghez viszik, amit a fejükbe vesznek. 

Megrázó, felkavaró történet volt. Ennyi borzalom, és még csak a töredékét ismerjük. 

Azoknak ajánlom, akik érdeklődnek a 2. világháborús események, illetve a holokauszt iránt.

„Én pedig újra és újra felteszem magamnak a kérdést, hogy mindent megtettünk-e?”

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)