Szerző: Damaris Kofmehl
Cím: Halálos bűn
Kiadó: Fátyol
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 254
Mi van akkor, ha a szíved gyorsabban ver, mint ahogy futni tudsz? FBI-helikopterek csattogó zaja a fejed fölött, rendőrkutyák ugatása a hátad mögött. Tovább kell rohannod, nem engedheted meg, hogy elkapjanak. A mögötted lévő utat gyilkosság, drog és árulás borítja. Futnod kell, ahogy a lábad bírja, míg nem késő. Karriered, dicsőséged, vagyonod és egész életed ezer apró szilánkra tört szét, melyeket nem tudsz már összeszedni. Meg kell tudnod, mi az igazság, de mielőtt bármit tehetnél, már fölötted vannak. Egy kipárnázott szobában asztalhoz szíjaznak. Lehet, hogy a bolondok házába kerültél? Lesz majd egy tárgyalás, amelyen a sorsodról döntenek. A rendőrség és a múltadból felsorakozó emberek mind készen állnak arra, hogy ellened valljanak. Mindenki állítja, hogy tudja, mi történt, csak az a baj, hogy te magad nem emlékszel semmire.
„A legtöbb dolog, amiért éltél, nem valódi. Azt hiszed, hogy attól valódi valami, hogy látod, és megfoghatod? Láttad már valaha a levegőt? Megérintetted már valaha a szeretetet? Demetri, az öt érzékszervünk nem tudja nekünk megmutatni a valóságot. Csak a benned lévő lélek látja azt.”
Az ajánló spoilert tartalmazhat!!
Az első rész is nagyot ütött, de ez a rész határozottan a padlóra küldött. Köszönöm szépen a Fátyol Kiadónak, hogy elolvashattam Tony Brown történetét.
A történet röviden:
Tonyt egyik pillanatban az FBI helikopterei, emberei és kutyái üldözik. Menekül az életéért, mégis az öngyilkosságon gondolkodik. A következő pillanatban egy kórházi ágyon ébred, körülötte orvosok, nővérek. Nem érti, hogy miért került oda, mit követhetett el. Mindenki egy tárgyalásról beszél, azonban ő semmire nem emlékszik. A tárgyalás napján azonban kiderül, hogy nem minden az, aminek látszik, végül már Tony sem tudja eldönteni hogy mi a valóság, és mi a képzelete szüleménye.
Gondolataim:
Rettenetesen megrázó volt ez a rész tudva, hogy életrajzi ihletésű, tehát valóban megtörténtek az események. Szinte percről percre nyomon követjük, ahogy Tony egyre kétségbeesettebben küzd a démonaival, és a szeretethiány, ami egész eddigi életében elkísérte, milyen ütemben taszítja egyre mélyebbre. Amikor már azt gondolja, hogy az amerikai álmot éli, akkor ismét történik valami, ami bebizonyítja, hogy a siker, a hírnév, a pénz és a drogok nem elegendőek egy boldog élethez. Ismét rá kell jönnie, hogy nem mindenki az, akinek gondolja.
Sokszor éreztem késztetést arra, hogy rákiabáljak, hogy ne bízzon meg mindenkiben, és ha már egyszer rálépett a helyes útra, akkor küzdjön, maradjon rajta, és tanuljon meg nem-et mondani.
A kórházban játszódó jelenetek voltak rám a legnagyobb hatással. A folyamatos feszültség ott bizsergett a bőröm alatt, szinte már szomjaztam az információkat, és bíztam benne, hogy Tony újra visszatalál saját magához. Mégis számomra a legjelentősebb mondat a könyvben nem Tony szájából hangzott el, hanem az orvosa szájából. „maga nem bolond”. Úgy gondolom, hogy egy ilyen határozott orvosra volt szüksége Tonynak, aki ember is tudott maradni, mégis határozottan kommunikált vele.
Ami nekem már sok volt ebben a kötetben, azok a vallási utalások, bibliai idézetek. Tudom, hogy miért volt a valláson a hangsúly, értettem a mondanivalóját, és valóban szüksége van az ember lelkének a hitre, a reményre a mindennapokban, vagy a fontosabb eseményeknél, de sajnálom, nekem ez már nagyon sok volt.
Köszönöm szépen a Kiadónak, hogy elküldte nekem Tony Brown történetét.
Ha az ajánló felkeltette az érdeklődéseteket, akkor a Fátyol Kiadó oldaláról (Shop – Fátyol Kiadó (fatyol.hu)) ti is be tudjátok szerezni az első résszel együtt 10% kedvezménnyel. Ehhez használjátok a kuponkódomat: szavakerdeje
Borító:
A könyv végére értelmet nyert a borító. Nem tagadom, első ránézésre ez a borító sem nyerte el a tetszésemet, de jelen esetben is végig kellett olvasnom a könyvet, hogy választ kapjak a kérdésemre vele kapcsolatban.
(kép és fülszöveg: www.moly.hu)
Szerző: Damaris Kofmehl