Szerző: Harper L. Woods
Cím: The Cursed – Az Átkozott
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2026
Oldalak száma: 344
Ismertető:
A csont szövetsége perzselő és szívdobogtató folytatása!
Árulás.
Ő volt az éjszakában rám váró álnokság, a váratlan igazság. Egész életemben átvertek. Most végre megtudtam az igazat. A bábja voltam, csak nem vettem észre a zsinórjaimat.
Hiába tudom, hogy elárult, nem tudok megszabadulni a köztünk lévő, tagadhatatlan köteléktől. Gray egyetlen pillantásával képes lángra lobbantani a lelkemet. Ellenségek vagyunk, és nemsokára összecsapunk azért a jövőért, amit nemrég még el akartam pusztítani.
A magiszter halála után már nem vágyom annyira a bosszút. A megmaradt boszorkányok nem játszottak szerepet a nagynéném halálában, és az egyetlen, aki a sérelmek gyógyításának útjában áll, éppen az, aki elszántan az ágyában akar tartani.
De a Koven életben maradt tagjai sosem fogják megbocsátani, hogy részt vettem vezetőik leigázásában és elpusztításában. Az egészben az a legrosszabb, hogy ezért nem is tudom hibáztatni őket. Naiv voltam. Mindent oly nagyszerűen elképzeltem, de a sorsnak más tervei voltak. Olyanok, amik már századokkal a születésem előtt mozgásba lendültek.
Ám még ez is hazugság volt, és most az én kötelességem, hogy minden erőmet latba vetve megpróbáljam megállítani.
Hogy megvédjem a Kovenemet a férjem gyűlöletétől – bármi áron.
„A jövő a miénk, hogy azt írjunk bele, amit csak akarunk.”
Valamikor ősz elején (?) került hozzám ez a kötet, amit nagyon szépen köszönök a Könyvmolyképző Kiadónak. Halloween-ra tartogattam, és komolyan, egy hős vagyok, hogy kibírtam addig az olvasással. 😀
Gondolataim:
Elöljáróban szeretném leszögezni, hogy ez a könyv nem a széplelkű olvasóknak való.
Nem tudom mit mondd el rólam az a tény, hogy minden brutalitása ellenére én imádtam ezt a könyvet. 😀 Willow és Gray harca mindig adott egy pluszt a történetnek. Ez a rész ott folytatódott, ahol az első véget ért, ezért érdemes sorban olvasni a köteteket. Érdekes volt a beltartalma, pontosabban a hangulata, mert egy érzelmi hullámvasút volt, viszont nem az olvasónak, hanem a szereplőknek. Megéltek magasságokat, mélységeket, vágyat, árulást, dühöt. Bár viszonylag kevés szerepet kapott, de én egyre inkább megkedveltem Belzebubot. 😀
Bevallom kicsit életidegen volt Lucifer karaktere. No nem a kegyetlen karaktere, hanem a gondoskodó, szerelmes karaktere. 😀 Viszont engem teljesen levett a lábamról. Mindezek mellett a manipuláció nagymestere, és a „lovagias ördög” (ez de rossz hasonlat volt…), aki mégis teret enged Willownak, hogy kapcsolódjon a természethez, megtalálja a hangját, az erejét, és saját magát. Egy rövid időre visszatérünk a múltba is, helyére kerül néhány kirakós darabka is.
A történet sodró lendületű, és az arcpirító jelenetekkel sem spórol a szerző. Talán még az első részt is felülmúlja. 😀 Itt szeretném megjegyezni, hogy aki nem tolerálja az explicit jeleneteket, vagy az erőszakosabbnak tűnő együttlétet, az semmi esetre se vegye a kezébe ezt a kötetet. A szereplőink között a kémia nagyon erős, ámbár Willow mindent megtesz, hogy ennek ellenálljon. Lucifert (Grayt) is érik meglepetések, mert hiába figyel, mégsem tud mindent a felesége múltjáról. Gondolok itt például arra, hogy miket kellett megtennie a lánynak fiatalabb korában, még a házasság előtt. Ez a kettősség jellemezte az egész kötetet. Egyszerre vonzották és taszították egymást, szerették, és elárulták egymást, még úgy is, hogy egyek voltak, de két testben. A mágia minden oldalon jelen van, mégsem éreztem túlzónak, mert valahogy beleolvadt a szereplők személyiségébe. Ahogy Willow indulatai meg tudták mozgatni az elemeket.. Á imádtam. De nem különben Lucifert, aki mosolyogva tudta a földdel egyenlővé tenni a számára nemkívánatos személyeket. Megjegyzem okkal. 🙂 Mosolyogva tudott a felesége arcába lökni olyan fél mondatokat, amelyek az egész hátralévő életére hatással lesznek.
Valahol fejlődtek mindketten, de együtt. Tényleg érdekes volt az ő párosuk, mert szinte mindenben különböztek, de mégis egyek és egyformák voltak.
Egyedül a könyv vége tudott kiborítani, mert ez a függővég exponenciálisan megemelte a vérnyomásomat… Mondtam már ugye, hogy ezt a megoldást kitöröltetném a köztudatból. 🙂
Minden sötétsége, kegyetlensége és brutalitása ellenére én nagyon szerettem ezt a részt, és nagyon várom a folytatást. Remélem ott Belzebub is kap egy kicsivel több szerepet. Vagy a későbbiek folyamán egy saját könyvet akár.. 🙂 A szárnyas bukott angyalok valahogy megdobogtatják a szívemet. 😀
Értékelésem: 5/5
Idézetek a könyvből:
„A vágy nem egyenlő a szeretettel. A vonzódástól még nem vagyunk szövetségesek.”
„Mit csináljak, hogy megértsd? Soha nem vagy egyedül, és ezt sem kell egyedül csinálnod.”
„A legtöbb, amit tehetünk a világért, az, hogy megadjuk a gyermekeinknek a lehetőséget a boldogulásra. A tudás hatalom, és ez a legszebb ajándék, amit a körülöttetek változó világban adni tudok nektek.”
A könyvet itt tudjátok beszerezni:
https://konyvmolykepzo.hu/products-page/konyv/the-cursed-5527