Szerző: Lauren Asher
Cím: Terms and Conditions – A feltételek
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2025
Oldalak száma: 392
Ismertető:
A szerelmet nem lehet szerződéshez kötni.
DECLAN
Arra születtem, hogy a családi médiabirodalom vezérigazgatói székébe üljek. Az egyetlen gond a nagyapám végrendelete. Utolsó kívánsága szerint meg kell nősülnöm, és örököst kell nemzenem. A feladat lehetetlennek tűnik, amíg a titkárnőm fel nem ajánlja a segítségét. A házasságunk tökéletes megoldást jelenthetne a problémánkra, de minél tovább játsszuk a szerelmespár szerepét, annál kevésbé bízom a szerződésünkben. Nem lenne szabad közel kerülnöm Irishoz, főleg, mivel a végén menthetetlenül összetöröm a szívét.
IRIS
A tervem, hogy hozzámegyek Declanhez, egyszerűnek tűnt. Összeköltözünk, összeházasodunk, gyereket szülök. Szabályokat hozunk, hogy elkerüljük a buktatókat. Ezeket nem lenne szabad megszegnünk, bármekkora is a kísértés. De mi történik, ha a megjátszott kapcsolat valósággá válik? Sosem terveztünk egymásba szeretni. Én legalábbis biztosan nem.
„Anyától azt tanultam, hogy bárki vehet magának házat, de nem mindenki tud otthont szerezni. Egy házat megvehetsz, eladhatsz, felújíthatsz. Az otthon viszont bonyolultabb dolog.”
Új kedvenc sorozatom van! 🙂 Ebben a történetben mindent szeretek. Még a kliséket is, sőt az apróbb hibákat is. Nagyon köszönöm a Könyvmolyképző Kiadónak a recenziós példányt.
Gondolataim:
IMÁDOM!! Így végig nagybetűvel. Hiába volt kiszámítható, számomra maradandó élményt adott. Egyrészt imádtam a szarkasztikus, beszólogatós párbeszédeket, a szereplők humorát, az író stílusát, és történetvezetését. Mindezeken túl mélyen meghatott az egyik fő szál, ami által jobban, és mélyebben megismerjük a szereplőket. Kiderül, hogy mégsem olyan mogorva ám Declan, mint amilyennek látszani akar, de erre szerintem mindenki rájön, aki olvasott már hasonló történeteket. Mondjuk néha akkora egy őstulok volt, hogy arra szavak nincsenek. 🙂
A történet az, ami a borítószövegben is szerepel. Ahhoz, hogy Declan megkapja az örökségét, és a vezérigazgatói széket, meg kell nősülnie, és apává kell válnia. Úgy gondolja, hogy egy jó szerződés, és egy nő, aki kérdezés nélkül aláírja, majd szül neki egy gyereket meg is oldja minden problémáját. Meg is oldaná, ha a kiszemelt nem szívódott volna fel az esküvő előtt. Mivel Irisnak se kutyája, se macskája, „beugrik” feleségnek. De vele koránt sem olyan egyszerű alkudozni, mint ahogy azt Declan eltervezte.
Szerettem ezt a párost. Az állandó szócsatákat, és ahogy Iris nem hagyja magát megfélemlíteni, számomra üdítő élmény volt. Egész élete a küzdésből, a bizonyítási vágyról, és a megaláztatásról szólt. Hiába volt félelmetes főnök, mégis Declan mellett érezte azt, hogy szükség van a munkájára. Keményen meg is dolgozik érte, mert a kollégákhoz képest hátrányból indul. Mégsem éri hátrányos megkülönböztetés. Ezen a ponton, amikor ez a szál szóba került, azért összeugrott a gyomrom. Megölelgettem volna Declant minden alkalommal, amikor az emberi oldalát mutatta.
A szereplők egyikének sem volt könnyű gyerekkora, vagy kellemes emlékekkel teli múltja. Jelen esetben is igaz, hogy nem azon múlik az életedben lévő boldog pillanataid száma, mennyi pénzed van. Declannek nem kell a szomszédba menni kölcsönkérni, mégis szinte csak az édesanyjáról vannak kellemes emlékei. Ugyan ez elmondható Irisról is, mondjuk hozzá társul még egy nem mindennapi nagymama is. 🙂
„(…) -Bár jobban örültem volna, ha a nagyanyád nem támad le a mosdó előtt.
– Mit mondott neked? – harapok az ajkamba
– Megfenyegetett.
– Ne! – nevetek a tenyerembe
– És nem spórolt a részletekkel.
– Erre te?
– Mit mondhatnék valakinek, aki sálat akar kötni a beleimből? „
Rengeteget nevettem, és ugyan ennyit sírtam. Dühöngtem, meghatódtam, és sokat gondolkodtam. Mindent megkaptam ettől a kötettől, amit elvártam, és amire vágytam. Biztos, hogy hosszan velem marad még ez a történet. Borzalmas volt olvasni azt a lelki terrort, amit Declannek kellett elviselni az apjától, de léleksimogató volt, amit a háttérből mogorván ugyan, de megtett Irisért. A Forma 1-es hétvégék pedig a kedvenceim voltak. Nyilván 28 éve része az életemnek ez a sport. 🙂 És eddig csak 1 olyan könyvet olvastam, ahol említést tettek róla.
Imádtam, ment is a kedvencek közé. Nagyon köszönöm, hogy olvashattam.
Értékelésem: 5/5
(kedvenc lett)
Idézetek a könyvből:
„Egyetlen gyereknek sem szabad abban a tudatban felnőnie, hogy a szülei nem szeretik.”
„Megszokni valamit nem egyenlő azzal, hogy boldoggá tesz minket a helyzet. Egyszerűen csak megtanultam, hogy jobb egyedül lenni, mint közel engedni magamhoz másokat. Minek, ha idővel úgyis elhagynak?”
„Végül minden szerettem elmegy. Miért engednék közel magamhoz valakit, ha úgysem marad örökké velem?”
A könyvet itt tudjátok beszerezni: