Szerző: Catharina Maura
Cím: A rossz menyasszony
Kiadó: Libri Kiadó
Kiadás éve: 2025
Oldalak száma: 416
Ismertető:
Raven, mióta az eszét tudja, olthatatlanul szerelmes Aresba. Most pedig szenved, mert a vágyott férfi nem őt, hanem a nővérét vezeti oltárhoz.
Hannah azonban nem jelenik meg az esküvőn… Más körülmények között lefújnák az eseményt, és szomorúan tudomásul vennék a dolgot, ez azonban nem akármilyen esküvő! Itt két illusztris család gyermekének kell egybekelnie, ami óhatatlanul nagy hírveréssel jár. Micsoda botrány kerekedne! A szennylapok kéjesen csámcsognának a fiaskón, hogy a kiismerhetetlen milliárdos médiamogult faképnél hagyta az arája.
Így Ravennek nincs más választása, mint átvenni a nővére helyét… Az ő szemszögéből ez talán nem is olyan nagy tragédia, ám hamarosan megtapasztalja, hogy a házasság Ares Windsorral egyáltalán nem leányálom… Ravennek mégis eltökélt szándéka, hogy elnyerje a férfi szívét. Bármi áron, hiszen szerelemben és háborúban minden megengedett. Ez pedig háború!
„Úgy tűnik aggódik értem, ami elég vicces, hiszen ő az oka a szenvedésemnek.”
Én annyira kiszámítható vagyok, de komolyan. Rengetegszer mondtam azt, hogy készíts egy számomra szép borítót, és én megveszem a könyvet. Na ez a könyv így került hozzám. 😀 Majd a második rész is úgy, hogy nem olvastam az elsőt. 😀
Gondolataim:
Azon gondolkodom, hogy miért nem járt a nyakamra senki, hogy kezdjem el olvasni ezt a sorozatot? De komolyan, miért nem? 😀 Egy nyári délután odapillantottam a polcra, és megláttam ezt a könyvet. Na mondom eljött a te időd. 😀 Másnap elkezdtem olvasni, kb a 40.oldalig jutottam, mire beértem az irodába, és első utam a Libri polcai felé vezetett, és vittem is magammal a harmadik részt. Mert ugye a második már megvan. Függetlenül attól, hogy miről szól, ez a könyv nagyon jól van megírva. Vagy nagyon jól van lefordítva, és megszerkesztve. Vagy mind a három egyszerre. 🙂
Azonnal beszippantott, folyamatosan olvastam. Nagyon szerettem a történetet, pedig az események előrehaladtával exponenciálisan emelte a vérnyomásomat. 😀 Hannah személye iszonyatosan irritált, és az alaptörténet is piszkálta az erkölcsi értékrendemet. Mert ugye a Windsor családban generációkon átívelő hagyomány, hogy elrendezett házasságok köttetnek. Így van ezzel Ares is, akinek Raven lett kijelölve annak idején menyasszonyának, viszont úgy alakult, hogy mégis Hannah-val voltak évekig kapcsolatban. Majd miután az ara nem jelent meg az oltárnál, Ares az eredeti terv szerint Ravent vette feleségül.
Ez már alapból érdekes, mert felveti a „ha ló nincs, jó a szamár is” szemléletet. Emiatt még csak ötletem sem volt, hogy fogják ezt a helyzetet kulturáltan megoldani. Bár ez volt a történet fő mozgatórugója, emellett komoly témák is megjelentek. Gondolok itt például a szülő-gyerek kapcsolatra, az elhanyagolásra, vagy éppen a toxikus kapcsolatokra, ami Raven és az anyja között volt hosszú éveken keresztül. Borzalmasan dühített, mert ha magamból indulok ki, el nem tudom képzelni, hogy így viselkedjek a gyerekemmel, mint ahogy Ravennel bánt az anyja. És ezek után már a legkevésbé sem meglepő, hogy szegény lány önértékelése valahol mélyen, a föld alatt volt. Ha az anyja „kedvessége” nem lett volna elég, akkor ott volt Hannah, aki minden alkalmat megragadott arra, hogy a lelkébe tiporjon. Szegényt egy ponton már nagyon sajnáltam, viszont fel is néztem rá, mert a jellemfejlődése a történet során nagyon látványos volt.
Szerettem ezt a párost. Ők aztán tényleg keresztülmentek mindenen. És amit én a legjobban szerettem, hogy kommunikáltak egymással. Mert felnőtt emberek, akik rájöttek, hogy bizony egyikük sem gondolatolvasó, és ha nem beszélnek, nem tudják mi zajlik a másik fejében, és lelkében. Azért ez elég ritka a hasonló témájú könyvekben. Voltak azért részek, amelyek érzelmileg nagyon megviseltek, de nagyon szerettem ezt a párost. 🙂 Függetlenül attól, hogy azért voltak benne klisék, és kiszámítható részek rendesen. A vége sem okozott meglepetést, de magának a történetnek az atmoszférája azonnal magával ragadott.
Kíváncsi vagyok a folytatásra. 🙂
Értékelésem: 5/4,5
Idézetek a könyvből:
„Nem akarok megelégedni kevesebbel, csak a teljes odaadással. Mindent elsöprő szerelemre vágyom, és hajlandó vagyok várni rá.”
„Utálom, hogy reményt ad, de észre sem veszi. Benne van minden figyelmes gesztusában, minden együtt töltött pillanatunkban.”
„Nincs megfelelőbb idő a jelennél.”
A könyvet itt tudjátok beszerezni:
https://booklove.hu/a-rossz-menyasszony-windsor-testverek-1-3