Szerző: Somme Sketcher
Cím: Sinners Consumed – Elpusztított bűnösök
Kiadó: Kossuth Kiadó
Kiadás éve: 2026
Oldalak száma: 352
Ismertető:
Lángokban áll a világom, én pedig megszállottja lettem a csajnak, aki a gyufát meggyújtotta.
A véres öklöm és a lábam előtt heverő, élettelen test is ezt igazolja: Penny a végzetem.
Az úriemberi álcám már csak emlék.
Megpróbáltam elhagyni őt. Nem voltam rá képes.
Megpróbáltam kioltani az életét. Arra sem voltam képes.
Így hát lassú táncot járunk a lángokban, amíg nem marad belőlem más, mint hamu és parázs.
Csak akkor támadok fel főnixként, ha ő nincs.
A gond az, hogy sosem engedném el.
Messzire, nagyon messzire kellene menekülnie, hogy megszabaduljon tőlem.
És talán meg is teszi, ha elmondom neki az igazat:
Enyém az Anonim Bűnösök Hangposta.
És minden egyes hívását meghallgattam.
A legnagyobb bűnöm mégis az, hogy ő az én Szívkirálynőm.
„Nem vagyok hozzászokva, hogy körülvesznek olyanok, akik törődnek velem.”
Az Anonim bűnösök 3. részére azonnal lecsapok, függetlenül attól, hogy kié is lesz a főszerep a következő részben. 🙂 Mert ennyi őrültet egy helyen… 😀 Tudnom kellett, hogy folytatódik a Visconti család élete. Nagyon köszönöm a Kossuth Kiadónak a recenziós példányt.
Gondolataim:
Hűűű. Nem tudom hol kezdjem. Sokszor hallom, és olvasom, hogy a recenziókat sokan nem tudják komolyan venni, mert ha már recenzió, úgyis csak jót lehet írni róla. A Kossuth kiadó viszont őszinteséget vár (teljes joggal), és nem hamis pozitív gondolatokat. Ez az én szerencsém, mert túl sok pozitívat nem tudok elmondani erről a történetről. Na jó, azért olyan rossz sem volt. 😀
A történet ott folytatódik, ahol az előző rész félbe szakadt. A főszereplőnk Penny és Rafe, akik az első fejezet után egymásnak esnek, és utána mindig mindenhol.. Értitek. És itt véget is ér a sztori. Szeretném azzal zárni, hogy csak viccelek, de sajnos nem. Úgy éreztem, hogy megálltunk egy helyben, és onnan se előre, se hátra. Bár Rory és Angelo könyvét már rég magunk mögött hagytuk, én mégis úgy érzem, hogy ők vitték a hátukon ezt a részt. Annyit röhögtem rajtuk.. Istenem, a pulykás eset.. Visítok. 🙂
„Senki ne egyen a pulykából. Olyan rózsaszín, mint egy Barbie-ház. Nyolc fürdőszoba van a házban, és tizenketten vagyunk; nem jön ki a matek.”
Ilyen, és ehhez hasonló párbeszédek hangzottak el. Nyilván jelen volt Rafe is, és amikor elkezdtem megszeretni, elkezdtem kötődni hozzá is, és Pennyhez is, de amikor olyan tirpák ősbunkó módon dobálta ki magából a gondolatait, teljesen kiábrándultam belőle. Majd megint elkezdett normálisan viselkedni, megláttam benne a szerethető pasit, és újra kinyitotta a száját. Ez ment egészen a kötet végéig. Penny ugyan ez volt, csak nőben. Ezek miatt nem tudtam kapcsolódni a főszereplőkhöz, és ezáltal a könyvhöz sem igazán.
Viszont mindezek ellenére nagyon gyorsan elolvastam, mert kíváncsi voltam merre halad a kapcsolatuk. Nyilván tudtam, de az út érdekelt, amin elindultak. Sokat cetliztem, mert voltak benne olyan gondolatok, amelyek megérintettek, elgondolkodtattak. Továbbra is érdekes családnak tartom a Viscontikat. Megvan bennük a szerethető, gondoskodó személyiség, de ezekkel szöges ellentétben áll a vérmérsékletük, és a kegyetlenségük. Továbbra is kíváncsi vagyok Gabe történetére, mert abból a kevésből, amit kaptunk belőle, biztos, hogy neki a legnehezebb a keresztje.
Továbbra is várom a folytatást, mert nem vette el a kedvemet ez a kis visszaesés, csak azt nem értem, hogy miért kellett Penny és Rafe könyvét két részre bontani úgy, hogy ez a rész túl sokat nem adott hozzá az alap történetükhöz.
Arra mindenképp szeretném felhívni a figyelmet, hogy ez a sorozat nem egy lányregény. Alpári, vulgáris, erőszakos, tele káromkodással. Tehát mindenképp 18 éven felülieknek ajánlom, és azoknak, akik bírják ezeket a dolgokat.
Értékelésem: 5/3
Idézetek a könyvből:
„A barátság extrákkal nem tarthat örökké. Biztosan ugyanez érvényes az ellenségek extrákkal kapcsolatra is.”
„Kénytelen-kelletlen kezdem megérteni, miért szeretik a férfiak a saját cuccaikban látni a nőket. Ha az én ruháimat, az én órámat viseli, olyan érzés, mintha az enyém lenne.”
„Ő elment. Pontosan a szándékom szerint. Csak nem számítottam rá, hogy az egész bensőmet magával viszi.”
A könyvet itt tudjátok beszerezni:
https://www.kossuth.hu/Sinners-Consumed-Elpusztitott-bunosok-eldekoralt-k