Szerző: Olivia Wildenstein
Cím: House of Beating Wings – Verdeső szárnyak
Kiadó: Álomgyár Kiadó
Kiadás éve: 2026
Oldalak száma: 656
Ismertető:
Szabadítsd fel a varjakat, Fallon, és királynővé tesznek!
Mielőtt egy titokzatos látnok megjósolta uralkodói jövőmet, soha nem gondoltam volna, hogy több lehetek, mint aki most vagyok: egy varázslat nélküli félvér, akit bár a vadállatok szeretnek, minden tisztavérű tünde gyűlöl a királyságban. Nos…, kivéve egyet.
Dante Regio, Luce hercege birtokolja szívemet, mióta neki adtam az első csókomat. Ha a vasereklyék összegyűjtése segíthet megdönteni a jelenlegi király hatalmát, és trónra juttatni a testvérét, hogy aztán együtt uralkodjunk, akkor kincsvadászatra indulok.
Bárcsak a jós figyelmeztetett volna, hogy egy szárnyas démont szabadítok a világra!
És arra, hogy én leszek a rögeszméje.
Olivia Wildenstein első magyarul megjelenő könyvét imádni fogják a Sarah J. Maas- és a Mary E. Pearson-rajongók. Ez a cselszövésekkel, varázslatos lényekkel, árulással és megtévesztő szerelemmel teli nagyszabású fantasy teljesen magával ragadja az olvasót.
„Én élek. Te álmodozol. Mert az álmok biztonságosak, az élet viszont… Nos, az élet nem az.”
Úgy látszik ez az év a féltéglák éve lesz. 🙂 Nagyon vártam ennek a könyvnek a megjelenését, mert a tündék és a szárnyas démon felpiszkálta a kíváncsiságomat. 🙂 Nagyon köszönöm az Álomgyár Kiadónak nemcsak a csodaszép könyvet és a lehetőséget, hogy elolvashattam, hanem a gondosan összeállított boxot is. 🙂
Gondolataim:
Húú, képtelen voltam letenni ezt a könyvet. Egy igazán különleges világot kaptunk, amiben azért megjelentek a klasszikus kötelezők is. Gondolok itt például a hegyes fülű tündékre, a varázstalan félvérekre, a trónért folyó testvéri viszályra, és természetesen a jóslatra, ami elindítja magát a történetünket. De természetesen adott egy plátói szerelem, egy roppant naiv lány, és egy hihetetlenül jóképű, ámbár elérhetetlen herceg.
Nem mondom, hogy minden kérdésemre választ kaptam olvasás során. Emiatt közel sem éreztem tökéletesnek a történetet. Kerülgettünk eseményeket, megemlített ezt-azt a szerző, de nekem ez kevés volt. Viszont nem is lett lezárva a sztori, szóval így el tudom fogadni, hogy hagytunk elvarratlan szálakat.
A főszereplőnk, Fallon igazán különleges lány, különleges, és megmagyarázhatatlan képességekkel rendelkezik. Varázsereje nincs, viszont a kígyókkal némán kommunikál. Sőt, nemcsak a kígyókkal, de erről majd később. Szerethető karakter, nem túl sok élettapasztalattal. Elvakítja a szerelem, és emiatt olyan végtelenül naiv… Mondhatni egy álomvilágban él a tündék között. Néha mosolyogtam, és néha a szememet forgattam, sőt, néha megráztam volna, hogy azért van a szeme, hogy használja. A jóslat jelentőségére én gyorsan rájöttem, már ami Fallon személyét illeti, viszont a miértekre a választ csak később raktam össze.
Viszont volt egy pont a történetben, amikor valami történt a főszereplőnkkel, és akkor éreztem azt, hogy végre megkaptuk akit kerestünk, akire vártunk. Mondjuk jól megvárakoztatott minket, olvasókat.
De ne feledkezzünk meg a másik fontos szereplőről, a varjúról. Pontosabban a varjakról, mert történetesen öt van belőlük szétszórva. Mórrgot (hívjuk így) az egyik kedvenc karakterem lett. Egyrészt olyan higgadtsággal rendelkezett sokszor, amit komolyan megirigyeltem, másrészt nagyon szerettem a Fallonnal folytatott kommunikációját. Válaszolt annyit amennyit éppen kellett. Ha a helyzet megkívánta parancsot adott, védelmezett, nyugtatott, biztatott. Szerettem varjúként. Kíváncsi vagyok mit tud még nyújtani a továbbiakban.
Egyes események engem a Harry Potterre és az Acotarra emlékeztettek, viszont mivel mindkettőt nagyon szeretem, ezért nem bántam, hogy voltak közös, vagy legalábbis hasonló elemek ezzel a történettel. A világépítést szerettem, az események felgöngyölítése, valamint a történetvezetés is izgalmas volt. Engem azonnal beszippantott, lekötött, és még a szereplők egy részét is megszerettem. Voltak humoros karakterek, akiken hangosan nevettem, és voltak kifejezetten utált szereplők is, ahogy az elvárható. Egy intim jelenet volt benne (mondjuk nekem az sem hiányzott volna, ha kimarad), tehát nem a testiség körül forgott a történet.
Nagyon várom a folytatást, mert természetesen úgy ért véget, ahogy nem szabadna véget érnie a könyveknek. 😀 A fantasy rajongóinak ajánlom szeretettel.
Értékelésem: 5/4,5
Idézetek a könyvből:
„(…) már megtanultam, hogy ha a tündéknek nincs mit nyerniük, akkor nincs miért harcolniuk.”
„A kihívások megszállottságot váltanak ki.”
„(…) Valójában én egy édes hármasra fogadtam.
(..) Arra fogadtál, hogy hármasban leszek egy herceggel és egy halásszal?
– Egy tünde is álmodhat – vigyorgott.”
A könyvet itt tudjátok beszeretni:
https://alomgyar.hu/konyv/house-of-beating-wings-verdeso-szarnyak
