Szerző: Óvári Luca
Cím: Az ego, ami túlélte őt
Kiadó: Moguk Kiadó
Kiadás éve: 2025
Oldalak száma: 308
Ismertető:
2087-et írunk. A nevem Cylu SP-3770 polgár – legalábbis mindenki így ismert, évtizedeken át. Az otthonunk a Város volt, amiről elhitették velünk, hogy az emberiség utolsó „bárkája”. Egy hely, ami eltörli a múlt vétkeit és új alapokra helyezi a civilizáció működését. Micsoda hazug prédikáció! A történelem sosem változik. Kapzsiság, hataloméhség, erőszak – a világ továbbra is ezek mentén kering.
Szerencsére akadnak néhányan, akik tudják, hogy az élet nem ér véget e börtönerődítmény falainál. Mert odakint a horizont még mindig végtelen, a természet a maga bölcsességével gyógyul, él és lüktet. E titok ismerői pedig egyre többen vannak, és készek harcolni az igazságért.
De vajon hová vezethet mindez? Elbír-e az emberiség egy utolsó, nagy háborút, és biztosak lehetünk-e benne, hogy a remélt új világrend nem a korábbi elnyomás bűneit ismétli majd meg? Bárcsak tudnám a választ! Azt azonban tisztán érzem, hogy meg kell tennem, ami tőlem telik, mert látok kirajzolódni egy keskeny ösvényt, amely talán visszavezethet a rég elfeledett harmóniába. Nekem pedig kötelességem megakadályozni, hogy ez az út bezáruljon az emberiség előtt…
„Tudod, folyton azon gondolkodom, hogyan lehetséges az, hogy a boldogság emléke már nem okoz boldogságot, de a fájdalom emléke bármekkora időtávból is ugyanolyan fájdalmas marad…”
Az EGO azon kevés sci-fik egyike, ami lekötött, amit szerettem olvasni, és aminek vártam a folytatását. Nagyon köszönöm a szerzőnek, hogy elolvashattam a sorozat második részét is. 🙂
Gondolataim:
Óvári Luca sorozata nem egyszerű sci-fi. Egy olyan világot alkotott meg a szerző, amiről én egyrészt még nem olvastam, nem láttam, nem hallottam, másrészt olyan tűpontosan ki van dolgozva minden, ami irigylésre méltó. Minden és mindenki a helyén van, mindennek megvan a miértje. Én személy szerint csodálattal adózom nemcsak a szerző írásmódja előtt, hanem az egyedi világépítése előtt is. Magáról a történetről nem mesélnék, mert arról olvashattok az ismertetőben.
Én inkább a gondolataimat osztanám meg. A jövőben járunk, a szereplőink az első részből már ismerősek lehetnek. Gyakorlatilag ott folytatódik ez a kötet, ahol az első rész véget ért. A szerző nem finomkodik, nem kíméli sem a szereplőket, sem az olvasóit. Ilyen tekintetben George R.R.Martin-ra emlékeztetett. 🙂
Nagyon összetett a világ, amiben járunk, sőt, még a szereplők is. Közelebbről megismerjük a lélekjárókat, a létezésük történetét, és a korábbi életeiket. Itt bevallom néha elvesztem, ugyanis ahogy egyik életükből a másikba érkezünk, annyi névvel találkozunk, hogy teljesen eltévedtem a „családfában”. Ez nem a történet hibája, hanem én vagyok teljesen analfabéta, ha nevekről van szó. Képtelen vagyok sok nevet egyszerre megjegyezni. Sőt, néha még egyet is…
Sokat gondolkodtam olvasás közben. Akarva-akaratlan beleképzeltem magam a szereplőink helyzetébe. Én mit tennék, hogy reagálnék, ha egy másik életemben ébrednék fel? Körülöttem az ismerősök, családtagok, barátok, de mégis mindenki ismeretlen. Még a saját személyem is idegennek hat. Nem tudom ez mennyire bomlasztaná meg az elmét. De nyilván most egy sci-firől beszélünk, szóval a kérdésem csak költői. 🙂 Minden esetre én nagyon szerettem a különböző világokat, életeket, élethelyzeteket, és a lélekvándorok különböző személyiségét.
Végig nagyon izgalmas volt, viszont mivel én nem vagyok nagy fogyasztója ennek a zsánernek, ezért nekem figyelnem kellett minden momentumra, hogy ne essek ki belőle. De ez természetesen nem vesz el a könyv értékéből. Sőt! Luca fantasztikusan ír, ezt nem tudom elégszer hangsúlyozni. Sem a szereplői, sem a története, de még a világ amit létrehozott sem sablonos. Csak ódákat tudok zengeni róla. Az EGO-t pedig ajánlom szeretettel mindenkinek.
Értékelésem: 5/5
Idézetek a könyvből:
„Még egy kicsit bírd ki, ez már tényleg a vége. Hamarosan megérted majd, hogy az elmúlás nem átok. Sokkal inkább a létezés kínjaiért járó ajándék.”
„A gyilkolás nem hatalom, pláne nem szabadság. Sokkal inkább egy megtörhetetlen átok, ami örökre megbéklyóz.”
„Úgy hiszem, hogy nem látsz elég halált ahhoz, hogy hozzászokj a jelenlétéhez; ahhoz, ahogy rád ereszkedik, és minden alkalommal egy kicsit téged is magával visz.”
A könyvet itt tudjátok beszerezni:
https://shop.konyvmogul.hu/ovari-luca-az-ego-ami-tulelte-ot-konyv?keyword=ego