Szerző: Keri Lake
Cím: Anatéma
Kiadó: Next21 Kiadó
Kiadás éve: 2025
Oldalak száma: 688
Fülszöveg:
Pletykálnak ezt-azt, hogy mi található Boszorkányvölgy erdején túl, ahová a bűnösök mennek meghalni. A falubeliek egyszerűen Elemésztő erdőnek hívják, mert amit az erdő elvesz, azt soha nem adja vissza. Senki nem merészkedne még csak közelébe se annak a helynek – hacsak eszét nem vesztette.
Vagy ha száműzött.
Maevyth Bronwicknek esze ágában sincs berontani a fák közé, ebbe a ködbe burkolózó labirintusba, de egy tragikus esemény folytán muszáj átvágnia a csontok boltívén túlra, túl a határon, ahol halandó még soha nem járt. Fantasztikus és sötét világba kerül, amely éppoly veszedelmes, mint amennyire vonzó.
Ezen a helyen él Eidolon elátkozott ura. Neki kell elrejtenie Maevytht a mágusok elől, akik a nőt egy okkult jóslat nevében akarják feláldozni. Zevander Rydainn, aki skorpióknak parancsol, hidegfejű, számító bérgyilkos – a legveszélyesebb egész Etíriában. Hamarabb vetné oda Maevytht a tűzdrákók martalékául, mintsem hogy megvédje és garantálja a lány biztonságát.
Márpedig ez lesz a feladata.
Igéző, gótikus dark fantasy a Nocticadia szerzőjétől. Egy lány arra kényszerül, hogy átlépje a tiltott határvonalat, és a halandók birodalmából az elátkozott lelkek és torz teremtmények ijesztő világába kerül.
„Minden méreg a megfelelő dózisban. Még te is az vagy.”
Csak a szokásos. Megláttam a borítót, az éldekort, és már rendeltem is meg. Egyenesen a kiadótól, a kemény fedeles kiadást. Majd ahogy megérkezett, röhögtem egyet, hogy ezt én az életben nem fogom elolvasni, olyan apró betűs, pincétől a padlásig befolyatott szöveg van közel 700 oldalon keresztül. Majd barátnőm kitartó nyomasztására, – amit ezúton is köszönök– , Karácsonykor elkezdtem olvasni. Öt nap alatt elolvastam, nem tudtam letenni, annyira imádtam.
Gondolataim:
Elképesztően aprólékosan felépített világban járunk. Mindennek megvan a helye, mindenkinek megvan a szerepe, még ha első pillanatban úgy is tűnik, hogy amit olvasunk, az felesleges szócséplés. Egy kitaszított, megbélyegzett, és egy fizikailag és lelkileg is megsebzett főszereplő útját követjük nyomon a kötet első felében két helyszínen, majd a kötet nagyjából felétől pedig egy helyszínen.
Nagyon részletes világot kaptunk, tökéletesen kidolgozott karakterekkel. Imádtam a hangulatát, az atmoszféráját, nem akartam, hogy bármi is kiszakítson ebből a világból. Voltak benne megdöbbentő jelenetek, olyan is, amitől a hideg kirázott, frászt kaptam a pókoktól, komolyan, engem jobban kiborítottak, mint a hulló fejek, és széthagyott testrészek. 😀
A szerelmi szálat is nagyon szerettem, bár jó sokat kellett várni rá. Ezt viszont nem bánom, nem hiányzott a „meglátlak, és azonnal hű de nagyon szeretlek” nyáladzás. Szépen lassan épül egymásra ez a része is a történetnek, pontosan úgy, ahogy ez a megfontoltság a világépítésre is jellemző. A férfi főszereplőt nagyon megszerettem, minden hibájával együtt. A női főszereplőnkkel még csatát vívok, vele kicsit megingott a szimpátiám néha. Talán túl kedves volt időnként, ha fogalmazhatok így. Más bajom nem volt vele. 😀
Ahogy már említettem, a történet elején két síkon ismerjük meg az eseményeket. Egyrészt a halandók világában járunk, ahol Maevyth a narrátor, ő meséli el a múltját, és mutatja be a jelenét. A másik szálon pedig Zevander, a király bérgyilkosa mutatja be a világát. A kettőt pedig az Elemésztő erdő választja el egymástól. Aki oda belép, élve nem távozik. A világ tele van átokkal, mágiával, lázadással, ármánykodással, harcokkal, ősi fajokkal. A főszereplőink élete pedig fájdalommal, traumával, sebekkel teli. Ezzel már borítékolható a kötet borongós, gótikus hangulata. Zevandert átok sújtja. Az átok megtörésére van megoldás, aminek Maevyth a kulcsa. Csak nem úgy, ahogy azt Zevander szeretné.
Nagyon szerettem ezt a történetet. Annyira hiányzott ez a világ, ez a hangulat, ez a lassan kibontakozó esemény, hogy azt el nem tudom mondani. És a legszomorúbb az, hogy ha az én imádott barátnőm nem nyaggat, hogy olvassam már el, akkor ez a könyv még mindig ott pihenne a polcomon csak azért, mert hosszabb a megszokottnál.
Összegezve, olvassatok Keri Lake-t, én is azt fogom tenni. 🙂 Iszom minden szavát a szerzőnek. Ha tegnapra lenne itt a folytatás, az is késő lenne.
Értékelésem: 5/5
Megy is a kedvencek közé. 🙂
Idézetek a könyvből:
„Nem a tőr tesz téged veszélyessé. A fegyvert az emberi elme irányítja.”
„A mágia hatalom, és a hatalom mindig is egyet jelentett a gazdagsággal.”
„A társ gyenge pont, egy olyan túsz, akit felhasználhatnak arra, hogy totális engedelmességre kényszerítsék vele. Mert a lelki társ elvesztése állítólag még a tűzhalálnál is fájdalmasabb.”
A könyvet itt tudjátok beszerezni:
https://21.szazadkiado.hu/anatema-keri-lake-next-generation-eldekoralt-kemenytablas
