Szerző: Palotás Petra
Cím: New York Café Budapest
Kiadó: Álomgyár Kiadó
Kiadás éve: 2025
Oldalak száma: 320
Fülszöveg:
Pezsgő forgatag
1926 – Budapest
Miklós, a bohém ifjú írópalánta minden vágya, hogy végre az ő műveit is megismerje a nagyközönség. 1926 telén napjainak jelentős részét a lassan újra virágzásnak induló New York Kávéházban tölti. Reméli, hogy a jázmintól illatozó primadonnák, a befutott tollforgatók, a dohányfüstben úszó irodalmárok és az éles nyelvű kritikusok közelében őt is homlokon csókolja majd a múzsa, és talán fontos kapcsolatokra is szert tehet.
Itt ismerkedik meg a szépséges és kacér szubrettel, Cilivel, aki azonban ügyet sem vet rá. Nem úgy, mint a főúr, Gyula, aki teljes figyelmét az asztaloknál ülőknek szenteli. A hivatását valódi szenvedéllyel gyakorló pincér igyekszik valamennyi óhajnak eleget tenni, miközben diszkréten őrzi az impozáns épület mennyezete alatt fülébe jutott titkokat: a vénlány Margitét, a vidékről Pestre költözött jómódú gazdáét, Alfrédét vagy éppen az arra tévedt diákokét.
Hogyan fonódik össze a legkülönfélébb vendégek sorsa a „Newyork”-ban? Felül tud kerekedni a remény és a megbocsátás a múltból hozott sérelmeken, a hiúságon és a csalfa álmokon?
Az Év Könyve díjas írónő, Palotás Petra érzelemdús regénye ezúttal a világ legszebb kávéházába invitálja az olvasót, a történeten keresztül megidézve az akkori, hóba burkolt főváros páratlan hangulatát.
„(…) az a baj, hogy folyton kullogunk a mi volt után, félünk a mi lesztől, s közben nem tudjuk megélni a legfontosabbat, a mi vant.”
Még ha nem is mindenki járt ott, de a New York Kávéház neve szerintem sokaknak ismerős lehet. Ide látogathat el az olvasó Palotás Petra legújabb, csodaszép köntösbe öltöztetett regényében. Nagyon szépen köszönöm az Álomgyár Kiadónak a recenziós példányt.
Gondolataim:
Mostanában kezdtem el felfedezni Palotás Petra könyveit, és rájöttem, hogy én nagyon szeretem a történeteit, mert egyrészt mindig a legjobb időben találkozom velük, másrészt könnyed hangvételű olvasmányt kapok, amelyek mindig kellemes kikapcsolódást nyújtanak.
Ahogy a címből is kiderül, Budapesten járunk, a neves kávéházban, a szereplőink pedig változatos korosztályból, és társadalmi osztályból képviseltetik magukat. Jelen van Miklós, a munkanélküli költő, Gyula, a főpincér, Cili a szubrett, Margit a vénkisasszony, Alfréd a vidéki gazda, Teri, a néma cselédlány, és gróf Turay Bonifác. A társaság nem is lehetne különbözőbb, de számomra a kezdeti ellenszenv egy-egy szereplővel a kötet végére már kellemes társasággá alakult. Járunk a jelenben, visszautazunk a múltba, megismerjük a szereplőket, kiismerjük a személyiségüket, velük vagyunk boldogságukban, és fájdalmukban.
Idő kellett, hogy megkedveljem a szereplőket, mert például Margit a kötet elején kifejezetten ellenszenves volt. Mindenkivel eltöltünk egy kis időt, és a kötet végére rájövünk, hogy már szinte a mindennapjaink részévé vált ez az igencsak sokszínű társaság. Nagyon gyorsan magába szippantott a történet kellemes hangulata, könnyed atmoszférája. Szeretem ahogy a szerző leírja a helyszínt, megalkotja a szereplőket, és amit a legjobban szeretek, hogy a szereplői közel sem tökéletesek. Követnek el hibákat, hoznak rossz döntéseket, hordozzák a múlt fájdalmait. Egy-egy kellemes beszélgetés, vagy akár pikírt megjegyzés között azért nehezebb témák is helyet kapnak, amelyek szívszorítóak ugyan, de ezt ellensúlyozza az egész kötet hangulata.
A helyszín természetesen a kávéház, köré épül igazából az egész történet, mégsem az áll a középpontban. Gyakran megfordulnak ott a szereplők, barátságok köttetnek, de ugyan olyan fontos szerepe van az emberi kapcsolatoknak, az érzelmeknek, a személyes történeteknek, mint magénak a kávéháznak. Viszont abban is biztos vagyok, hogy ha nincs a kávéház, akkor ez a társaság nem találkozott volna. Akkor viszont nem lettek volna hatással egymás életére, nem formálták volna a másik személyiségét.
Ahogy már említettem, a szereplők élete több szálon bontakozik ki, és kapcsolódik össze, viszont ezek a szálak nagyon szépen vannak összefűzve. Semmi sincs erőltetve, semmi nem mű. Egyszerűen csak szép.
Én nagyon szerettem olvasni, kikapcsolt, feltöltött, és kellemes hangulatot teremtett. A történelmi fikció kedvelőinek szívből ajánlom.
Értékelésem: 5/5
Idézetek a könyvből:
„Tudja az a baj, hogy sokan azt hiszik magukról, hogy időmilliomosok. Ejj ráérünk arra még… majd holnap, majd holnapután. Aztán hopp, egyszer csak meglepődünk, hogy a holnapból hirtelen tegnap lett, és hogy a ma meg, hogy is mondjam: elmaradt.”
„A kor nem tulajdonság, hanem egy állapot.”
„(…) de néha nem az a jobb, ami az egyszerűbb.”
A könyvet itt tudjátok beszerezni: