Szerző: Heather Webber
Cím: Kuriózumok kávézója
Kiadó: Kossuth Kiadó
Kiadás éve: 2025
Oldalak száma: 416
Fülszöveg:
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Egy rejtélyes levél.
Egy elfogadott állásajánlat.
És esély a továbblépésre.
Ava Harrison egy hónappal volt barátja tragikus halála után egy furcsa álláshirdetést tartalmazó levelet kap: „Gondozót keresünk egy bogaras öregúr, és elkényeztetett, igazi szörnyeteg nősténymacskája mellé.” Ava úgy érzi, kísértet van a dologban, de az alabamai Driftwoodban betöltendő állás kivételes lehetőségnek ígérkezik arra, hogy új életet kezdjen. Normális életet.
Maggie Mae Brightwell látszólag óriási energiával vezeti a Szarkát, a driftwoodi kávézót, ami egyben kuriózumok boltja is. A derűs felszín alatt azonban ott rejtőzik a fájdalmas valóság… Az állandó elfoglaltság a legjobb módja annak, hogy elterelje Maggie figyelmét anyja elvesztéséről, és idősödő apja miatti aggodalmairól.
Ava és Maggie hamar ráébrednek, hogy rokonlelkek, hiszen mindkettejüket kísérti valami – ám el kell engedniük a múltat, hogy továbbléphessenek. Olykor ugyanis a hullámok olyan helyre sodornak minket, ahová valójában tartozunk.
„Az élet rövid, mondta egyszer. Túl rövid ahhoz, hogy boldogtalanul, egymástól külön éljük le, amikor mindketten tudjuk, hogy együtt kell lennünk.”
Heather Webber neve nálam garancia egy bájos történetre, önismeretre, egy romantikus kalandra, és egy kis varázslatra. Na és persze sok sok telesírt zsebkendőre. Mert bizony, szem nem marad szárazon a szerző könyveit olvasva. Hálásan köszönöm a Kossuth kiadónak, hogy most is megjelenést követően olvashattam a szerző legújabb könyvét.
Gondolataim:
Teljesen vakon kezdtem bele az olvasásba. Nem tudtam semmit a történetről, nem olvastam fülszöveget, és ez így volt jól.
A főszereplőnk Ava, aki egy rejtélyes álláshirdetést kap postán, ami új lehetőségeket kapuit nyitja ki előtte. Hirtelen ötlettől vezérelve, és mert reméli, hogy segít feldolgozni a gyászt, amit egy hónapja érez, autóba ül, és meg sem áll Driftwood-ig. Egy hangulatos kisvárosban találja magát, emberek között, egy kávézóban, ki nem mondott titkok, és elfojtott érzelmek között. De ahogy telnek a napok, úgy kezd beilleszkedni, és kezdi otthonának tekinteni a helyet. A saját titkait őrzi ő is, viszont egyre többször előforduló rosszulléteire egy idő után magyarázatot várnak a kisváros lakói.
Ennek a történetnek minden mondatát imádtam. Nem volt tökéletes, mert voltak benne kisebb hibák, elütések, de mindezek ellenére én nagyon szerettem az őszi kisvárosi hangulatot, a szereplők egyszerű báját, a kuriózumok felbukkanását, és azt a léleksimogatóan mágikus, romantikus hangulatot, ami belengte Driftwood kis közösségét. Bár ha őszinte akarok lenni (és miért ne lennék), pont annyira volt fájdalmas, mint amennyire hangulatos a történet. Nemcsak romantikus, mágikus realizmus, hanem a gyászfeldolgozás, az elengedés, az elfogadás, és és az újrakezdés története ez. De láthatunk benne egy kis tündérmesét is. Már aki hisz benne. 🙂 Én hiszek abban, hogy az ember érzi, hogy jó helyen van-e? Hogy az út, amin végigmegy, az ő útja-e. Pontosan tudja, érzi, mi a jó számára. Az, hogy tud-e, vagy szeretne-e változtatni azon, ami nem teszi boldoggá, vagy nem érzi benne önmagát, az már egy másik kérdés.
Nem vallási témájú a kötet, mégis nagy szerepe van benne a hitnek. A hitnek saját magadban, és másokban. Szerepe van a bizalomnak, az elfogadásnak. Mind mind olyan értékek, amelyek által úgy gondolom, hogy gazdagabb lesz az olvasó, aki kézbe veszi ezt a kötetet. De igazából bármelyik másik Webber könyvet is, mert annyi minden van bennük, annyival több lesz általuk az ember.
A szereplők nagyon szerethetőek voltak, de sebezhetőek is. Igazi kisvárosi közösség, ahol a bogaras öregúrtól kezdve, az ügyeletes szépfiúig, az egyedülálló anyától, és a félelmetes és rejtélyes „boszorkányig” mindenki képviselte magát. Nem lehetett unatkozni közöttük. 🙂
A szerző stílusát én nagyon szeretem, mert könnyed, lágy, szívet melengető, és ha már itt tartunk, szívet tépő történetekkel lepi meg az olvasóit. Nekem képtelenség 2-3 nap alatt elolvasni, mert egy érzelmi hullámvasúton ülök közben. Egyik oldalon nevetek, a másik oldalon már zokogok.
Nem tudok negatívat mondani, számomra ez a történet úgy volt tökéletes, ahogy volt. Nagyon sokat adott, elraktároztam amit el kellett, és várom a következő Heather Webber történetet.
Nekem hatalmas kedvenc lett, és nagyon köszönöm a Kossuth Kiadónak, hogy ismét olyan olvasmányélményt kaptam tőlük, ami sokáig velem marad.
Értékelésem: 5/5
Nagy kedvenc lett. 🙂
Idézetek a könyvből:
„A ragaszkodás rendben van, szép dolog, feltéve, hogy megfelelő okból ragaszkodsz.”
„Ha egyszer szembenéztél a halállal, onnantól tisztábban látod az életet.”
„Ha továbbra is kísért a múltad, ha továbbra is a félelem irányítja az életedet, soha nem lesz olyan jövőd, amilyenre vágysz, nem lesz részed a boldogság, amiről álmodsz. Meg kell békélned a múltaddal, hogy tovább tudj lépni. Ne rejtőzz tovább a fájdalmad elől! Át kell menned ahhoz a dolgokon, hogy túljuss rajtuk.”
A könyvet itt tudjátok beszerezni: