Szerző: Nicky Pellegrino
Cím: Az élet receptje
Kiadó: Lettero
Kiadás éve: 2020
Műfaj: romantikus
Oldalak száma: 384

Négy nő érkezik Szicília egyik kisvárosának főzőiskolájába. Moll az ínyenc blogger. Tricia a befutott ügyvédnő. Valerie a friss özvegy. Poppy az elvált ingatlanügynök.
Luca Amore, a főzőiskola vezetője igazán sármos férfi. Azt hiszi, ez a tanfolyam is olyan lesz, mint a többi. Már eltervezte a menetrendet: hagyományos recepteket tanít a nőknek, és bemutatja a környék legjobb csokoládéműhelyeit, borászatait, pékségeit.
Még egyikük sem sejti: mire az olasz kaland véget ér, nem csak a dél-olasz konyha titkaira derül fény, hanem mindnyájuk élete megváltozik.

Nagyon régen jártam Olaszországban (Szicíliáig nem jutottam még el sajnos), de az biztos, hogy hatalmas élmény volt, nagy hatással volt rám. Imádom az olasz embereket, az olasz ételeket, a szűk kis utcákat, az olaszok temperamentumát, egyszóval mindent, ami oda köthető. Ezért egy percig nem gondolkodtam, hogy elolvassam-e ezt a könyvet. Már az egy pluszt adott, hogy Szicíliában játszódik, de hogy még főznek is benne.. 🙂 Minden adott volt a tökéletes kikapcsolódáshoz.

A történet röviden:

Luca, miután feladta a londoni fotós karrierjét, hazaköltözött Szicíliába, és elindította a főzőiskoláját. A hozzá látogató, tanulni vágyó emberekkel nemcsak a helyi specialitásokat kóstoltatja meg, hanem a helyiek munkáját is megismerteti velük. Részt vesznek például borkóstoláson, csokoládé készítésen.

Luca főzőiskoláját 4 nő keresi fel a világ 4 különböző pontjáról. Más társadalmi helyzetűek, más életkorúak, ebből kifolyólag természetesen nem egyformán reagálnak a különböző élethelyzetekre. 

Poppy, Moll, Tricia és Valeri több-kevesebb sikerrel és lelkesedéssel veti bele magát az olasz ételek elkészítésébe. 9 napot töltenek együtt, és az eltérő személyiségüknek köszönhetően részük van heves vitákban, maguk mögött hagynak nagy titkokat, és egy eddigiektől eltérő, szebb, jobb jövőben is reménykednek.

Gondolataim:

A könyv felépítése különleges, több szemszögből ismerjük meg a történetet, viszont a megszokottól eltérően, a nagyobb fejezetek a szereplőink monológjával indul. Nem hozzánk, olvasónkhoz intézi a szavait az adott szereplő, hanem a főzőiskola egy másik tagjával folytat beszélgetést, viszont ezt leginkább egy olyan telefonbeszélgetéshez tudnám hasonlítani, ahol csak az egyik felet halljuk.

Imádtam azokat a részeket, amikor főzésre került a sor, vagy amikor kiültek egy kávézó teraszára meginni egy kávét, vagy egy Aperol Spritzet. Ezáltal újra átéltem azokat a csodálatos pillanatokat, amiben nekem is részem volt. Hitelesen volt leírva az olaszok személyisége, a piacok hangulata. Egyszóval nagyon szerettem olvasni, nosztalgikus hangulatba kerültem.

Azonban mégsem tudok 5 csillagot adni a történetnek, mert voltak problémáim bizonyos részekkel, illetve a szereplőinkkel is. Tricia a tipikus gazdag feleség, aki nem tudja értékelni sem az életét, sem a ezt a nyaralást, Valeri, aki a múltban él, nem a jelenben, és nem értettem Luca titkos múltját. Pontosabban értettem, csak annyira felesleges volt ebbe a történetbe. A végén pedig amin meglepődtem az Moll vallomása. Könnyeket csal az ember szemébe, de az alap történethez nem tesz hozzá. Az ételek iránti töretlen lelkesedése nagyon pozitív, de úgy éreztem, hogy nem tudja igazán élvezni, mert első dolga volt mindent dokumentálni. Értem én, hogy a blogján szeretne mindent hitelesen visszaadni, de kicsit túlzásnak éreztem.

Ami különösen tetszett, azok a könyv végén található receptek. Amint lesz időm, biztos, hogy ki fogom próbálni őket. 🙂

Ha lenne kiegészítő könyve Poppynak, és Mollnak, azt nagyon szívesen elolvasnám, kíváncsi vagyok mi lett a sorsuk. 

Borító:

A borító nagyon hangulatos, nagyon tetszenek a színei. Már csak emiatt is megakadt a szemem ezen a köteten. Viszont mivel egy főzőiskola és az ételek köré épül a történet, nem tudom hova tenni a borítón szereplő 1 db nőt. Tekintve, hogy négyen voltak Luca tanítványai. 🙂

Aki szereti a romantikus, egy délutáni olvasnivalókat, szereti a különleges ételeket, annak ajánlom ezt a könyvet. 🙂 Viszont éhesen tényleg ne kezdjetek bele. 🙂

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)