Szerző: Anya Omah
Cím: Dark Cinderella
Kiadó: Libri Könyvkiadó
Kiadás éve: 2026
Oldalak száma: 428
Ismertető:
Sofia
„Hirtelen megjelenése úgy ér, mintha jeges vízzel öntöttek volna le. Nem tehetek róla, de az arcom égni kezd, amikor találkozik a tekintetünk. Persze, ez szörnyen gyerekes reakció. Hiszen a herceg is csak hús-vér ember. Na jó, királyi vér. Gleccserkék szemét sötét pillák keretezik. A tekintete átható. Mintha egyenesen arra játszana, hogy ideges legyek, ami – akarva-akaratlanul – sikerül is neki.”
Maximilian
„Ha nem engedte volna el a pillantásomat, valószínűleg még mindig bámulnám. A csinos arcát, a hatalmas szemét, amely mindig rabul ejt. Mint a mágnes. Minden túlságosan vonzó rajta. Persze, a külseje is. De nem csak az. Valami, amit nem tudok megnevezni, de amit valahogy olyan reménytelinek és szabadnak érzek. És ez még nehezebbé – sőt szinte lehetetlenné – teszi, hogy ellenálljak a vonzerejének.”
„Ha új könyvet veszel, akkor egy szabványos terméket vásároltál. Ha azonban használt könyvet veszel, akkor annak a könyvnek már egyedi története van. Mondjuk, kis lapszéli jegyzetek. Egy benne felejtett cetli. Üzenet annak, akinek egykor ajándékba adták. Ezek a dolgok megtöltik lélekkel és egyedivé teszik ezeket a példányokat.”
Már akkor felfigyeltem erre a könyvre, amikor felkerült a netre előjegyezhetőként. Nagyon vártam, bár az akkori molyos címkék kissé megtévesztőek voltak, de azóta ez korrigálva lett. Ahogy megérkezett a nyomdából, magamhoz is ragadtam egy példányt belőle.
Gondoltaim:
Vegyes érzéseim vannak ezzel a történettel kapcsolatban. Egyrészt van bennem némi csalódottság, mert én egy dark romance könyvet vártam. Hát ez a könyv nagyon nem dark. 🙂 Volt viszont egy kis Bridgerton hangulata, és egy kis Szépség és a szörnyeteg hangulata is. És mivel mindkettőt nagyon szeretem, így könnyen megbarátkoztam ezzel a történettel is.
Egy klubban indulnak az események, ahol Sofie egy eszméletlen lányt talál a mosdóban. Nagyon gyorsan kiderül, hogy az a valaki történetesen Linnea hercegnő, aki éppen életveszélyes állapotban van. Sofia dönt, megmenti az életét, és ezzel mondhatni megpecsételődik az ő sorsa is. Küldetése van, ami mindent felülír. A célja, hogy bekerüljön a palotába, hogy nyomozni tudjon az eltűnt barátnője után.
Szerettem a szereplőket, bár Maximiliant néha nem igazán értettem. Sofia egyszerű „halandó”. Ő az a szereplő, aki nem fél ellent mondani magának a trónörökösnek sem, aki emelt fővel áll a királynő előtt, és akinek az önfejűsége egyik sorscsapásból a másikba taszítja. Egy cél lebeg a szeme előtt, megtudni, hogy mi történt a barátnőjével. Ez a célja az olvasónak is, ugyanis mondhatni a történet végéig a sötétben tapogatózunk. És pont ez az, ami miatt sokan el fogják engedni ezt a történetet. Részinformációkat kapunk, és a „semmiből” nem tudunk építkezni. Nem tudjuk összerakni a történetet, hajt a kíváncsiság, de nincs kapaszkodónk.
Ha be kellene határolnom ezt a könyvet, akkor egy hosszabb előszónak mondanám. Biztos vagyok benne, hogy a folytatásával lesz teljes, ahol én azt várom, hogy konkrétumokat is megtudjak erről a történetről, és a szereplőkről.
Egyébként a könyv nagyon könnyen olvasható, a szereplőink között nagyon gyorsan megvan a kémia. Viszont az egyikük egyszerű ember, míg a másikuk egy ország trónörököse. Érdekes volt látni, hogy hol húzódik a határ, érdekes volt abba belelátni, hogy milyen kiváltságokkal rendelkeznek a királyi család tagjai, és mennyi minden van a függöny mögött, mennyi mindenre kell figyelni, és esetenként sok aláírandó papírt lebegtetni, hogy az a sok minden ne szivárogjon ki a palota falai közül.
Fontos szerepet kapnak a történetben a családi kapcsolatok, a belső vívódás, a néma segélykiáltás. Ezek olyan témák, amely egyrészt a mi életünkben is aktuálisak, másrészt mindig beszélni kell róla. A tudatmódosító szerek használatának következményeit sem szépíti a szerző, csak azért, hogy könnyebb legyen befogadni. Vannak benne keményebb részek is, de ott a romantika, az egyik fő szál, ami szerintem szépen építkezik, nincs elkapkodva, nincs elnagyolva. Mindezek mellett egy kis krimi is borzolja az olvasó idegeit. A végkifejlet pedig a folytatásért kiált. Na jó, nálam az egész könyv a folytatásért kampányol. 🙂
Összegezve, önmagában ez a kötet kicsit gyenge volt, viszont ha úgy nézem, hogy ez egy sorozat első része, akkor nagy reményeket fűzök a folytatáshoz is, mert fogadásokat kötnék rá, hogy azzal válik teljessé az ebben a részben megismert eseménysorozat, és ott fogunk választ kapni sok mindenre. 🙂
Értékelésem: 5/4
„Megvan a varázsa az új könyveknek is, de használtaknak történetük van. Olyan történetük, amit még nem ismerek, és ezért még jobban szeretem őket. A tökéletlenségük révén sokkal személyesebbnek érzem őket. És persze a legjobb szuvenírek is, amit csak egy utazásból hazahozhatunk.”
A könyvet itt tudjátok beszerezni: