Szerző: K. A. Tucker
Cím: A Curse of Blood and Stone – Vér és kő átka
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2025
Oldalak száma: 496
Fülszöveg:
„Nem tudom, hogyan lehetnék jó királya a népemnek, amíg téged szeretlek.”
Zander feláldozta ugyan a koronáját, hogy ezzel megmentse Romeria életét, ám retteg attól, mit jelenthet a lány létezése a birodalma jövőjére nézve.
Mindketten tudják, hogy egyetlen halhatatlan sem fogadná el őt Islor királynéjaként. Száműzöttekként, egymás oldalán – miközben ismét szakadék tátong közöttük – figyelik, ahogy egy újabb, ezúttal minden képzeletüket felülmúló fenyegetés kezd kibontakozni a királyságban.
Válaszok után kutatva, útban a Venhorn-hegység felé egyetlen iránymutatójuk egy kétes prófécia, amelyben való hitét maroknyi szövetségesük is rohamosan veszíti el. És míg Romeria küszködve igyekszik uralma alá hajtani újdonsült képességeit, addig a halandó felkelés ereje egyre csak duzzad.
Vajon időben meglelik a választ, vagy máris túl késő?
TikTok-szenzáció! #BookTok, #OlvassEgyJót
Hagyd, hogy téged is elbűvöljön!
„Muszáj lesz megtanulnia, hogy kevesek megmentéséért nem kockáztathatja a többség életét.”
De nagyon vártam már ezt a könyvet! Nagyon szeretem K.A. Tucker stílusát, a történeteit, a történetvezetését, és gyakorlatilag bármit, ami a szerzőhöz köthető. Meglepődtem, amikor szembe jött velem a neve egy fantasy esetében, de természetesen nem csalódtam. A sorozat második részét is volt lehetőségem elolvasni, amit nagyon köszönök a Könyvmolyképző Kiadónak.
Gondolataim:
Rájöttem, hogy én szeretem a lassan építkező történeteket, kiváltképp, ha abban a történetben romantikus szál is van. Ebben az esetben talán kicsit túl lassan is indultak be az események. Ott vesszük fel a fonalat, ahol az első rész véget ért. A szereplőink Venhorn hegyei közé menekülnek, a vérátok egyre terjed, Romeria ereje egyre nagyobb, Atticus befolyása pedig mindenhova elér. Zander küzd az érzéseivel, és az érzései ellen, mert már saját magának sem tudja elhinni azt, amit érez. A könyv eleje lényegében az ő belső vívódása saját magával, és „harc” Romeriával. Na itt azért volt egy kis problémám, mert azt éreztem, hogy visszamentünk ovis szintre. Értem az okokat, viszont a „kivitelezés” nekem kicsit túl gyerekes volt. Ahhoz képest meg különösen, hogy nagyon gyors volt az átmenet az ellenségeskedés és a szerelem között.
Ezt leszámítva én szerettem ezt a részt. Valóban lassan bontakoztak ki az események, soknak tűnhet a felesleges vándorlás, de igazából én élveztem ezeket a részeket is, mert itt volt lehetőség megismerni a mellékszereplőket. Kiderült, hogy Jarek hiába ősbunkó, azért nagyon (tényleg nagyon!) mélyen van benne valami szerethető is. Szépen összeáll a kirakó, megérkeznek a halandók is a történetbe. Pan és Eden üde színfoltja volt az eseményeknek. Egymás szöges ellentétei, és én pont ezt szeretem a szerző karakterábrázolásában, hogy nem egy sablon alapján építi fel a szereplőit. Van szerethető karaktere, van gyámoltalan, van vagány, van olyan akit a holdig rúgnál (jelen esetben Abarrane, aki annyira, de annyira idegesített, hogy szavak nincsenek rá). A cselekmény is izgalmas, mert éreztem az egyensúlyt a harc, a mágia, és a leírások között. Nem éreztem eltúlozva egyiket sem, nem éreztem azt, hogy valamerre jobban húzna a szíve a szerzőnek.
A csatajelenetek izgalmasak, bár Romeriatól néha füstölt a fejem. Neki mindig akkor volt valami fontos mondanivalója, amikor a többieket kaszabolták.. Most ebből úgy tűnhet, hogy nem igazán kedvelem őt, pedig valójában semmi bajom nincs vele. Szépen lassan bontakozik ki az ereje, és ismeri meg nemcsak a képességeit, hanem önmagát is. Elkötelezett a nép iránt, szívén viseli a halandók sorsát, és biztos, hogy senki nem akar vele összetűzésbe keveredni.
Zander karakterében is láttam némi fejlődést a történet eleje és vége között. Amilyen gyerekesen viselkedett a kötet elején, igazán meglepő volt a jellemfejlődése a kötet végére.
A történet vége meglepett. És természetesen úgy ért véget, hogy ha tegnapra lenne nálam a folytatás, az is késő lenne. A lassan építkező történet ellenére én izgalmasnak találtam ezt a részt, és nagyon várom a folytatást. A fantasy rajongóinak ajánlom ezt a kötetet. És igazából a szerző bármelyik könyvét, zsánertől függetlenül.
Értékelésem: 5/4,5
Idézetek a könyvből:
„Szavakkal sokkal súlyosabb sebeket ejthetsz, mint azokkal – biccentek a padlón hagyott fegyverei felé.”
„(…) sokkal könnyebb valami létező dologból merítkezni, mint a semmiből alkotni.”
„De úgy sosem fogsz sikerrel járni, ha ölbe tett kézzel vársz, míg mások határoznak helyetted.”
A könyvet itt tudjátok beszerezni:
https://konyvmolykepzo.hu/products-page/konyv/a-curse-of-blood-and-stone-ver-es-ko-atka