Szerző: Debreczeni József
Cím: Hideg krematórium
Kiadó: Jelenkor Kiadó
Kiadás éve: 2024
Oldalak száma: 288
Fülszöveg:
„Debreczeni József nevéhez fűződik a magyar irodalom szinte egyetlen autentikus táborregénye, a Hideg krematórium – ez a hideg forrósággal megírt riportkönyv Auschwitz borzalmairól (1950). Lírájának is ihletője volt a haláltábor élete és élménye, ám riportregényében nem ragadja el a szenvedély és a fájdalom. Amikor ezt a művét írja, még ha soraiból, mintegy az emélkek és a tények mögül fel-felparázslik is a gyűlölet, melyet a pusztítás nagymesterei és az őket éltető fasizmus iránt érez, az önsajnálatnak a hangja idegen tőle. Riportot, helyzetjelentést ír az embertelenség világáról ebben a műben, hiszen olyan félelmeket sorakoztat fel, amelyek meztelen igazságukkal és tényvoltukkal a képzelet kitaláló és regényesítő gesztusait is elhomályosítják. Előadásmódja puritán, közlése pedig csak fokozza ennek benyomását, s a legnagyobb írói diadalát abban kell látnunk, hogy emberi nyelven tudott szólni a haláltábor borzalmairól, amelyekről valóban nem lehet beszélni – a halál roppant súlya, egyetemes jelenléte miatt. ”
Bori Imre
„A Hideg krematórium prózai közlésformája ellenére is tragédia. Annak ellenére, hogy író-hőse személy szerint nem hal fizikai halált. Prométheuszi sors ez, a költészet tüzét, fényét, melegét elorzó és emberek közöttt szétosztó poéta oktalan és igazságtalan szenvedése. A tragédia magasságába a humánum meghurcolása, az öntudat megalázása emeli regényét… Mint ahogyan Ibsen drámáiban is mindig a múlt, egy látszólag lezárt életszakasz élményvilága tör fel elemi erővel, úgy teszi tragikussá a Hideg krematóriumot az egyéni „túléltség”, a megmentett élet ellenére is az a puszta tény, hogy a regénybe foglaltak, az elmondottak egyáltalán elképzelhetők és lehetségeek voltak a huszadik századi Európában. Gondolati konklúzióját, művészi tanulságait ebben kell… összegeznünk: a Hideg krematórium ma is időszerű olvasmány, felejthetetlen és a feledéstől megmentő emberi dokumentumok magasrendű írói megfogalmazása.”
Szeli István
„Isten malmai lassan őrölnek, a haláltáborokéi – annál gyorsabban.”
Ez a könyv egészen addig rejtve maradt előlem, amíg a munkám során nem találkoztam vele. Természetesen első dolgom volt utána olvasni nemcsak a történetnek, hanem a szerzőnek is. Hálásan köszönöm a kiadóvezetőmnek, hogy kikölcsönözhettem a polcáról. 🙂
Gondolataim:
Mindig nehéz szavakba önteni a gondolataimat és az érzéseimet, amikor egy holokauszt témájú könyv kerül a kezembe. Rengeteg ilyen történet van, mind más szemszögből íródott. Van amelyik könnyebben emészthető, és van amelyik nehezebb olvasmánynak bizonyul. Ez utóbbi kategóriába tartozik Debreczeni József regénye is.
A szerző Brunner József néven született 1905-ben. Az irodalom berkeiben tevékenykedett, íróként, újságíróként, később műfordítóként is dolgozott. A második világháború során zsidó származása miatt elvesztette munkáját, majd Auschwitzba deportálták. Ott és a különböző táborokban átélt borzalmakat és kínzásokat a Hideg krematórium című regényében tárja az olvasó elé.
Ahogy olvastam ezt a történetet mindig ugyan az a mondat jutott eszembe. Biztos ti is hallottátok már: „Holló a hollónak nem vájja ki a szemét.”
Ezzel szemben az ember az embertársának ott árt, ahol tud. Többek között erre is rávilágít a szerző.
Nagyon nehéz olvasmány volt. Talán a legnehezebb, amit ebben a témában olvastam. Ez egyrészt az írásmódnak is köszönhető. Debreczeni tárgyilagosan, a lényegre szorítkozva írja le azokat a kegyetlenségeket, amiket el kellett szenvedniük. Újságíró énjéhez hűen, választékosan fogalmaz, mégsem elrugaszkodott az írásmódja. A regény nem szépíti a valóságot, csak azért, hogy „könnyebben fogyasztható” legyen. Az embertelen bánásmód, megaláztatás, erőszak, éhezés, és még hosszan sorolhatnám azokat a borzalmakat, amiket bemutat a könyv.
A témában több film, és még több könyv született. Egy olyan ember szájából „hallani”, hogy milyen szenvedéseken kellett nap nap után keresztülmenniük, amikor emberi mivoltuk lett semmivé, amikor fiú az apát hagyja magára, mert „előbb-utóbb” úgyis a halál szegődik mindenki társául, – aki mindezt átélte, megélte, majd egyik percben a túlélésért harcolt, a másikban pedig a halált várta, soha nem könnyű. Sem beszélni, sem írni róla. Legalábbis úgy nem, hogy ne öntené el az embert a harag, és ne gyűlne könny a szemébe.
A hideg krematórium az egyik legértékesebb olvasmány ebben a témában.
Értékelésem: 5/5
Idézetek a könyvből:
„Élni akarok, haza akarok menni…Á,okfutóként bosszút állni, számonkérni, és igazságot szolgáltatni azoknak, akik idehurcoltak.”
„- Meghalni mindig ráérsz. – mondom, de hangom magamnak sem meggyőző.
– Mondd, ki lehet bírni az ilyesmit? – kérdezi
– Nem.
– Hát akkor?
– Nem lehet, de kell.”
„Az ember egyszer csak úgy gondol a halálra, mint egy finom, frissítő gőzfürdőre.”
A könyvet itt tudjátok beszerezni: