Szerző: Polcz Alaine
Cím: Asszony a fronton
Kiadó: Jelenkor Kiadó
Kiadás éve: 2021
Oldalak száma: 190
Fülszöveg:
„Minden háborúnak ezer arca van. Ez az enyém, ahogy én élem meg. Egy fiatal nő, én magam, tizenkilenc-húsz évesen pár hónapos asszonyként hogyan kerültem az erdélyi kisebbségi sorból, az anyaországhoz visszakapcsolt Erdélyből a csákvári Esterházy-kastélyba. Egy asszony élete a fronton. Éhezés, tetvek, lövészárokásás, krumplihámozás, hideg, mocsok. Ez az élet nem csak az enyém volt. Férjem fehér hajú édesanyját ugyanúgy elhurcolták és megerőszakolták, mint a serdülő lányokat. Az orosz katonák megtámadtak, elvertek, megvédtek, csizmával a kezemre léptek, megetettek. Milyenek voltak ők, és milyenek voltunk mi? Miért erőszakolták meg a nőket, hogy esetleg az életükkel fizessenek érte? Nem csak a bombák és a lövedékek pusztítottak, nem csak magyarokat és németeket végeztek ki. Miért harcoltak ők? És mi?” – Polcz Alaine
„Kár tépelődni, mindent el kell fogadni, ahogy jön…nem lehet ellene tenni.”
Erre a könyvre már 2022-ben felfigyeltem, Könyvelem Csaba ajánlását követően. Most eljött az ideje, hogy elolvassam, és meséljek róla annak apropóján, hogy hamarosan ismét megjelenik a Jelenkor Kiadó gondozásában.
Gondolataim:
Számos könyvet olvastam már eddig a második világháború alatt történt eseményekről. Volt amelyik egy gyerek szemszögéből íródott, mások felnőtt emberek szavait közvetítették. Ami közös volt mindegyikben, hogy a főszereplők zsidók voltak, és a nácik kegyetlenségeit mesélték el az olvasóknak. Ami az Asszony a fronton kötet különlegességét képezi, hogy az elbeszélője maga a szerző, aki kolozsvári születési református vallást gyakorló fiatal felnőtt volt a háború idején. Ő nem a német katonák kegyetlenségét, hanem az orosz seregek megszállása alatti bántalmazást, megaláztatást, és kegyetlenséget osztja meg az olvasóival.
A szerző nem finomkodik, őszintén, szókimondóan tárja az olvasók elé az átélt, és megélt borzalmakat, éhezést, és a bizonytalanságot. A történetét olvasva egy bátor, ámbár önfejű fiatal asszony jelent meg az oldalakon. De talán pont ezek a tulajdonságok voltak azok, amelyeknek köszönhetően túlélte a háborút, és az oroszok megszállását.
Ami különösen tetszett a könyvben, hogy meghagyták a régies kifejezéseket. Nem lett modernizálva, emiatt megmaradt a szerző stílusa, hitelessége. Egy fiatal, szerelmes nő naivitása elevenedik meg az oldalakon, aki szó szerint a frontvonalban éli meg a háborút, a halált, a nélkülözést. Szembe száll a katonákkal, bátorsága, és talpraesettsége segíti a túlélésben.
Nagyon megrázó történet volt, nem volt szépítve a brutalitás, a szerző nem finomkodott a szavakkal. Éppen ezért egy nagyon értékes könyvnek tartom, amit ajánlok azoknak az olvasóknak, akik érdeklődnek a második világháborús események iránt.
Értékelésem: 5/5
Idézetek a könyvből:
„Ilyenek voltak az oroszok. Egyik kezükkel ütöttek, a másikkal simogattak.”
„Nagy szorultságomban nem vettem észre, hogy ha a halált hívom, nem tehetek fogadalmat az életemre.”
„Akkoriban csak azért viseltem bátrabban magamat, mert belső szorultságomban nem volt mód félnem.”
A könyvet itt tudjátok előrendelni: