Szerző: Mörk Leonóra
Cím: A papagájos ablak
Kiadó: Jaffa Kiadó
Kiadás éve: 2024
Oldalak száma: 288
Fülszöveg:
„Te olyan megszökős vagy?” – kérdezte egyszer a barátnőm, és én bólogattam: igen, én megszökős vagyok, csak néha elfelejtkezem róla. Gyerekkoromban rendszeresen leléptem az iskolai táborokból, a szüleim már nem is csodálkoztak, amikor váratlanul megjelentem az ajtóban. Felnőttként ugyanígy hagytam magam mögött méltatlan szituációkat és időrabló rendezvényeket, elromlott kapcsolatokat és elviselhetetlenné vált munkahelyeket. Ha időben nem léptem magamtól, mindig történt valami, ami kitaszított a tarthatatlan állapotból, ráébresztve, hogy már réges-rég cselekednem kellett volna.
A könyveim is mind olyan nőkről szólnak, akik megszöknek a saját életükből. Alapvetően fegyelmezett és nem túl vagány személyiségként én ezt elsősorban képzeletben teszem meg, de néha a valóságban is. Legutóbb azért tűntem el egy időre, hogy végigjárjam Németország talán legismertebb zarándokútvonalát, a Luther életének fő helyszíneit összekötő Luther-utat. Vonattal, autóval, komppal, gyalogszerrel és szamárháton utaztam Drezdától Wittenbergig, Lipcsétől Erfurtig, Weimartól Eisenachig, és közben azt vettem észre, hogy felidéződnek az emlékeim, és magyarázatot nyernek a saját életem eseményei. Manapság, amikor mindenhol tömeg és zaj vesz körül bennünket, nem véletlenül keressük az alkalmat az elvonulásra: kolostorba, ashramba, a hegyek közé, vagy csak egy magányos vidéki házba, bárhová, ami spirituális menedékhelyet kínál. Ma a legnagyobb luxus az egyedüllét és a csend, az esély, hogy csakis magunkkal foglalkozzunk. Én is régóta vágytam már erre, és amikor lehetőségem adódott rá, nem haboztam útnak indulni.”
Megszökhetünk-e a saját életünkből? Örökre? Vagy átmenetileg? Rálátunk-e önmagunkra, ha egyedül maradunk? Felismerjük-e a sorsunk mintázatát mások történetében? Mörk Leonóra könyve egyszerre személyes hangú útinapló, szórakoztató kultúrtörténeti kalandozás és izgalmas belső utazás.
„Ha a jelek egy bizonyos irányba mutatnak, akkor azt nem véletlenül teszik.”
A papagájos ablak a második útinapló, amit elolvastam. Nagyon megválogatom azokat a könyveket, amelyek egy utazás, illetve elvonulás pillanatait mesélik el, mert én úgy gondolom, hogy csak nagyon kevesek tudják út átadni az élményeiket, hogy az olvasás is élmény legyen, és ne azt érezze az olvasó, hogy egy tankönyvet tart a kezében. De mint oly sokszor, Mörk Leonóra most is garantálta, hogy az ő könyvében nem fogok csalódni. Nagyon köszönöm az írónőnek és a Jaffa kiadónak a recenziós példányt.
Gondolataim:
Az évek során olyan sok alkalommal megfordult a fejemben, hogy olyan jó lenne néhány napra kiszakadni a hétköznapi mókuskerékből, magam mögött hagyni az állandóságot, számot vetni önmagammal, és csak a saját belső hangomat hallgatni. Ez a tervem valószínűleg még várat magára, de addig is elkísértem Mörk Leonórát a Luther-úton tett zarándoklatán.
Élvezettel olvastam ezt az útinaplót, mert nemcsak informatív volt, hanem humoros is, amihez nagyban hozzájárult a szerző írói stílusa, szórakoztató megjegyzései. A leírásokkal megismerjük Németország egyes területeit, és mindezeket nosztalgikus élmények, személyes, magánéleti történetek tesznek színesebbé. Bár a szerző úgy tervezte, hogy egyedül indul útnak, mégsem teljes magányban töltötte az utazás napjait, mert hű társa, Luthi, a Playmobil figura, aki számos képen modellkedik, mindig vele tart. Anikóhoz hasonlóan (instagram: @egeszani) én is szívesen nézegetnék még képeket a Luther-útról.
Mörk Leonóra nagyban hozzájárult, sőt, ha jobban belegondolok, kizárólag neki köszönhető a komolyzene iránt mutatott érdeklődésem. Már el sem tudok képzelni úgy egy ‘Nóra-féle könyvet’, hogy nem hallgatok valamilyen klasszikus komolyzenét. Nálam már párban járnak, és be kell vallanom, nagyon élvezem, és nem is szeretnék ezen változtatni.
Ahogy korábban említettem, a könyvben szerepet kapnak nosztalgikus visszaemlékezések többek között a gyerekkorra, az egyetemi évekre, korábbi utazásokra, borzalmas munkahelyekre. Nagyon sok olyan gondolatot oszt meg a szerző az olvasójával, amivel teljesen együtt tudok érezni, mondhatni magamra ismertem olvasás közben. Hogy egy példát is mondjak – és ezzel remélem nem fogok spoilerezni – ha valamilyen közegben, vagy helyzetben nem érzem jól magam, egy szemrebbenés nélkül továbbállok én is. Mert ugyan miért maradnék ott, ahol nekem nem komfortos? Egyszer élünk, ki tudja meddig, akkor már teljen minél több pillanat úgy, hogy jól érzem magam, nem? 🙂
A kötetben számos utalás található Nóra korábbi regényeire, azok helyszíneire, szereplőire. Nagyon szerettem ezeket a részeket, felelevenítették azokat a gondolatokat, és érzéseket, amelyeket akkor éreztem, amikor a szóban forgó regényét olvastam.
Aki a gyönyörű borító mögött egy romantikus regényt sejtet, az csalódni fog. A papagájos ablak egy olvasmányos, szórakoztató, informatív, és tanulságos útinapló, amiben kiemelkedő szerepet kap az elvonulás, a művészet, a számvetés, és a gondolatok. A szerző pedig mindezt humoros stílusban tárja az olvasó elé.
Csak ajánlani tudom mindenkinek.
Értékelésem: 5/5
Idézetek a könyvből:
„Nagyon hamar rájöttem, hogy a zene menedék.”
„A dolgok néha csak utólag nyernek értelmet.”
„(…) elvégre nem attól lesz valaki nagy ember, hogy folyton reflektorfényben áll, sőt.”
A könyvet itt tudjátok beszerezni: