Szerző: Rubin Eszter
Cím: Árnyékkert
Kiadó: Jaffa Kiadó
Kiadás éve: 2019
Oldalak száma: 344
Fülszöveg:
Az Árnyékkert fordulatos, nagy ívű családregény, amely finom iróniával vezet végig a Stark-ház harminc évet felölelő krónikáján.
Az 1980-as években kezdődő és napjainkig ívelő történet két főhőse, Gyuri és Lia kamaszkori szerelemből lép át a házasságba. Eleinte jól alakul az életük, a rendszerváltás lehetőségeit megragadva igyekeznek előrejutni. Gyermekeik születnek, karriert és házat építenek, ám az otthonuk falán egy napon repedés jelenik meg. Ezt követően, rejtélyes módon, a kapcsolatuk és az életük is repedezni kezd. A házuk mintha önálló életre kelne, a dolgozószoba külső fala eltűnik, sűrű borostyánból nőtt függöny zárja el a nappaliba nyíló ajtót. A különös hely mindenkit megbabonáz és hatalmában tart.
A szereplők szélsőséges érzelmek rabjaivá válnak, egyre inkább az elemi ösztönök és nyers érdekek vezérlik őket, még a lelki bántalmazástól sem riadnak vissza. Titkokat rejtegetnek, megcsalnak és megcsalatnak. A romlás feltartóztathatatlannak tűnik, és felfal mindent, ami útjába kerül.
A regény fejezetei az évszakok változását követve, fokozatosan tárják fel a családtagok közti kapcsolatok mélyrétegeit, az önsorsrontás és élethazugságok széles skáláját. Egyszerre lebilincselő és hátborzongató, amint a harmonikus együttélés lépésről lépésre hullik szét, a katartikus végkifejlet felé haladva. A szerző mindezt Budapest közelmúltbeli és jelen valóságába helyezi, kiváló arányérzékkel vegyítve a racionálisan érzékelhetőt a szürreálissal.
RUBIN ESZTER családregénye, ez a sokféle olvasatot kínáló, sejtelmes hangulatú mű szimbólumokban gazdag, mágikus erejű szövegével a kortárs próza magával ragadó darabja.
„A hazugság sosem vezet jóra. Megmérgezi az emberi kapcsolatokat.”
Két dolog miatt esett erre a könyvre a választásom. Az egyik a borító, ami első pillanatban magával ragadott. Megfogott a hangulata és a színvilága. A másik pedig, hogy egy családregényről van szó, amit egyre jobban kedvelek, és örömmel forgatok. Nagyon köszönöm a Jaffa kiadónak a recenziós példányt.
Gondolataim:
Nehezen találom a szavakat. Annyira összetett volt ez a történet, nemcsak egy családregényt kaptunk, hanem egy mély lélektani történetet is, ráadásul egy erősen unszimpatikus szereplőgárdával.
Az események a 80-as évekbe történő visszaemlékezéssel indulnak, amikor megismerjük a főszereplő párosunkat, Liát és Gyurit. Fiatalok, és szerelmesek. Gyuri a katonaságban tölti a napjait, és Liával hosszú levelezéseket folytatnak. A kapcsolatuk viharos, és a legkevésbé sem példaértékű. Az ő életük alakulását követjük nyomon. Házasság, gyerekek, nagy ház. Majd jönnek a falon a repedések, penészfoltok, amelyek rávetíthetőek a házasságukra is.
Ha egy szóval kellene jellemeznem ezt a történetet, akkor azt mondanám, hogy nyomasztó. Mert valóban nyomasztó volt olvasni egy olyan család életéről, akik az együtt töltött hosszú évtizedek alatt egy boldog pillanatot nem tudhattak magukénak. Rosszindulat, ármánykodás, hazugságok, megcsalás, és lelki szenvedés kísérte a Stark család életét.
Nem szerettem a szereplőket. Liából szinte a lapokon is átsugárzott a rosszindulat. Az őszinteségről tart előadást, miközben nem ismeri a szó jelentését. Manipulál, és színésznőket meghazudtoló tehetséggel játssza el az áldozat szerepét, miközben abban a luxusban él, amit a férje teremtett meg neki. Stark Gyuri pedig manipulálható, de érződik rajta, hogy szabadulni próbálna abból az élethelyzetből, amibe belekényszerült.
Kettejük kapcsolata már a kezdetekkor is intenzív volt, és hazugságra épült, várható volt, hogy ez a gödör amiből indultak, az évek folyamán csak mélyebb lesz.
Rubin Eszter négy nagy részre osztva lendületesen, néhol iróniával fűszerezve, mégis szépirodalmi stílusban tárja az olvasó elé a Stark család történetét. A történetvezetés – mint a bemutatott család élete – hol nyugodtabb, hol intenzívebb. Soha nem hagyja unatkozni az olvasót, még a lassabb, magyarázóbb részeknél sem. Én ennek kifejezetten örültem, itt, ha mondhatóm így, megpihentem egy kicsit amíg olvastam. Szükség volt rá, mert valóban nem egyszerű, és léleksimogató egy tönkrement és tönkretett életről olvasni. Viszont biztos, hogy sokáig velem lesz még ez a történet, bőven adott elég gondolkodni valót.
Akik szeretik a lélektani, családregényeket, azoknak ajánlom ezt a kötetet.
Értékelésem: 5/4,5
Idézetek a könyvből:
„De ne feledd, minden egyes nappal egyre fogy a jövő, és gyarapodik a múlt, amit ostoba illúziók kergetésére fecséreltél. Minden pillanattal bővül az eltékozolt idő mennyisége.”
„Csak a feltétel nélküli szülői szeretet tesz valóságossá.”
„Az őszinteségnél egyelőre nem találtak fel jobbat.”
A könyvet itt tudjátok beszerezni:
Árnyékkert – magyar (jaffa.hu)