Szerző: Sándor Anikó
Cím: Thaiföldi feleség
Kiadó: Jaffa Kiadó
Kiadás éve: 2018
Oldalak száma: 222
Fülszöveg:
A lány gyönyörű volt, kicsi és törékeny. Azt írta a hirdetésben, hogy tanítónő Bangkokban, és valami rejtélyes okból kifejezetten magyar férjet keresett…
Éppen ez volt, ami az első pillanatban felkeltette a férfi érdeklődését.
Még aznap írt neki.
Korábban is eszébe jutott már, hogy ki kéne próbálnia az életet valahol máshol, egy idegen országban. A környezetéből sokan elmentek, Bécsbe, Londonba, de őt nem vonzotta Európa.
Mi lenne, ha megnézné Ázsiát?
Az interneten videókat keresett Vietnámról, Indonéziáról, Kambodzsáról, akkor botlott a nemzetközi társkereső oldalba, és a lány hirdetésébe. Néhány levélváltás után eldőlt: Thaiföld lesz az úticél!
A családjában mindenki kövér és rosszkedvű, jó volt képzelődni, milyen lenne, ha a krákogó anyja helyett ez a szépség ébresztené reggelente.
Már fél éve minden nap órákat beszélgetett az interneten a thai lánnyal, amikor egy este, Messengeren keresztül megkérte a kezét.
Akár a befejezése is lehetne ez egy tündérmesének. Ám a történet, amelynek szálai a magyarországi rendszerváltásig nyúlnak vissza, és ami napjainkban is folytatódik, valójában csak itt kezdődik.
„Azt mondta, az igaz szerelem nem ismer korlátot. Sem a távolság, sem a halál nem akadályozhat meg abban, hogy szeresd, akit szeretsz.”
Nagyon szeretem Sándor Anikó írói stílusát. A Thaiföldi feleség című kötet volt a második, amit olvastam tőle, de mindenképp szeretnék megismerkedni a többi könyvével is. Köszönöm szépen a Jaffa Kiadónak a recenziós példányt.
Gondolataim a történetről:
Sándor Anikó meglepett. Nem emlékszem arra, hogy olvastam-e valaha olyan könyvet, aminek az egyik szereplője maga a szerző, és nem kizárólag életrajzi vonatkozású a kötet, hanem a szerző beszélget az egyik főszereplőjével. Természetesen voltak benne saját maga átélt élmények is, gondolatok, de a hangsúly egy évtizedeken, és földrészeken átívelő szerelem történetén van.
Az események egyrészt a jelenben játszódnak, ahol Anikó beszélget Ignáccal, a szomszédjával a terveiről, munkáról, jövőről, valamint több, mint húsz évvel korábban is nyomon követhetjük az eseményeket, amikor Péter és két barátja egy titkos Thaiföldi kiruccanáson vesznek részt, ami gyökeresen felforgatja Péter életét. Akit egyébként a terhes párja vár otthon, és mit sem sejt abból, hogy merre lehet gyermeke apja. Ez a része a történetnek nekem első olvasásra hihetetlennek tűnt. Egy pár akik nem beszélnek egymással legalább telefonon, amíg az egyikük távol van? Hogyhogy? Majd rájöttem, hogy több, mint 20 évvel korábbi időszakban járunk, a rendszerváltás idején. Akkor még annyira nem szaladgáltak az emberek mobiltelefonnal a zsebükben.
Annyi mindent szerettem ebben a kötetben. A thai kultúra bemutatását, az érzelmek megélését, az apa-lánya kapcsolat kialakulását, és felépülését. Fantasztikus volt ez a könyv. Minden benne volt, aminek benne kellett lennie. Nem volt klisés, nem volt túlírt, ahol kellett ott tárgyilagos volt, ahol a történet megkívánta ott magasztos. Nem tudtam letenni, nem kellett 24 óra, és a végére is értem, annyira kíváncsi voltam hogyan végződik a történet. Szerettem a befejezést is, nagyon szívmelengető volt.
Azt sajnálom csak, hogy véget ért a könyv, mert nagyon szívesen barangoltam volna még Anikóval Thaiföldön, olvastam volna még a thai kultúráról, az ételekről, a thai életről. Informatív volt a történet, mégsem éreztem úgy, hogy egy útikönyvet olvasok.
A jelenben, és a múltban játszódó eseményeknél is kiemelkedő szerepet kapott az érzelmek megélése, mondhatnám úgy is, hogy ez volt a húzóereje, a fő szála a történetnek. Szinte már tündérmesébe illő, ahogy bemutatta a szerző, hogy a főszereplőink mit meg nem tesznek a szívük választottjáért. A szerelem magasztos érzése mellett helyet kap a veszteség, a gyász feldolgozása, a felelőssé válás, és a döntések súlya is.
Amitől különösen hitelesnek éreztem ezt a kötetet, hogy a szerző nemcsak szépet, és a jót mutatta meg az olvasóknak Thaiföldről, hanem a szegénységet, a nélkülözést, a küzdelmes élethelyzeteket, a helyi szokásokat, ami számunkra akár megbotránkoztató is lehet. Ezeket nem látja az ember egy turista csalogató prospektusban, pedig vannak, és erről Anikó nyíltan beszél is.
Fantasztikus olvasmány volt, szívből ajánlom mindenkinek! Én újabb kedvencet avattam!
Értékelésem: 5/5
Idézetek a könyvből:
„Hiszek a gondolatok erejében…”
„Ha masszőrként hirdette volna magát, , minden valószínűség szerint tényleg továbbgörgetem az egeret. Milyen nagy kár lett volna! De hát ilyen az ember. Előítéletes.”
„A gazdagságot ezentúl nem kívül, hanem belül fogom keresni.”
A könyvet itt tudjátok beszerezni: