Bekövetkezett a világvége. Az erdőket tűz pusztította el, a folyók és a tavak kiszáradtak, a tengerek szinte semmivé lettek.
Aztán jött a gyilkos kór: láz söpört végig a világon. Az emberek egymás ellen fordultak, tombolt az erőszak, melynek családok milliói estek áldozatul.
Majd megjelent a VESZETT, melynek tagjai válaszokat kerestek. És találtak egy fiút, aki tökéletesen megfelelt a céljaiknak. A fiú, Thomas, pedig épített egy Útvesztőt.
Thomas nem tudta, mennyi titok, mennyi hazugság veszi körül. Nem tudta, barátai és a VESZETT alkalmazottai közül kiben bízhat meg, és kik azok, akik alantas szándékkal megtévesztik, eszközként használják. Akik igaz barátai, azok a végsőkig hűségesek lesznek hozzá, még akkor is, amikor már emlékük sem marad róla. Amikor majd együtt kutatják az Útvesztő titkát a Tisztáson. Azét az Útvesztőét, melyet csakis Thomas rombolhat le.
James Dashner, a világszerte immár filmváltozatban is óriási sikert aratott Útvesztő-sorozat szerzője az egyik legnépszerűbb amerikai ifjúsági író. A trilógiának szánt sorozat utóbb a rajongók nagy örömére ötkötetesre bővült. Az Útvesztő és folytatásai, a Tűzpróba és a Halálkúra írója amúgy nem nagy barátja a számoknak, pedig eredetileg könyvelőként dolgozott. Most viszont rendkívül hálás azért, hogy rubrikák töltögetése helyett történetek írásából élhet, és úgy tartja, nála nagyobb mázlista kevés van a világon.
A bejegyzés cselekményleírást tartalmazhat!
Eddig ez a harmadik könyvem a sorozatból, és igaz, hogy nem volt rossz, de az Útvesztő és a Halálparancs után jobbra, ütősebbre számítottam. Ez a kötet az Útvesztő előzménysorozatához tartozik, és valóban ott ér véget, ahol az Útvesztő kezdődik. Addig viszont nagyon sok minden történik a szereplőinkkel. Ebben a kötetben kicsit jobban megismerjük a főszereplőket, megértjük a döntéseik okát, amin néha elgondolkodtunk a trilógia első részében.
Na de miről is szólt ez a könyv? Évekkel a Kitörés után vagyunk, Thomas a Veszett központjában éli mindennapjait. Tanórákra jár, vizsgálatokat végeznek rajta, azonban a társaitól teljesen elzárva tölti a napokat. A szomszéd szobában lévő Teresával csak egyszer találkozhatott.
Teltek a hónapok, és a hosszú várakozás után a Veszett úgy gondolta, hogy eljött az idő, hogy Thomas megismerje a központban lévő társait. Thomas és Teresa a „kiválasztottak”, nekik fontos szerepet szánt a Veszett, ami mérföldkő lesz a trilógiára nézve. Megtudjuk, hogy kinek köszönhető maga az Útvesztő, hogyan jött létre, milyen lények is a Siratók, és a Veszettnek milyen terveik vannak a gyerekekkel.
Mikor befejeztem a könyvet, sok érzelem kavargott bennem. Rettentő dühös voltam a Veszettre a módszereik miatt, illetve a manipulációk miatt. Csalódtam Teresában, mert úgy éreztem, hogy nem mindig viselkedett barátként, és meglepődtem Thomason, mert ebben a kötetben többet vártam tőle. Ha figyelembe veszem a trilógia első részében a viselkedését, és a stílusát, hááát,a Lázkódban inkább tűnt néha egy hisztis kislánynak.
Jobban megismerjük a Tisztársakat, és ott vagyunk, amikor elkezdődik a „kitelepítésük” az Útvesztőbe.
Ami biztos, hogy ha előzmény kötetről van szó, akkor ez a könyv tökéletes ebben a kategóriában. Viszont hiába tetszett, nem vagyok maradéktalanul elégedett. Teresa nem lett a kedvenc szereplőm, és Thomasban is csalódtam egy kicsit.
De semmiképp nem fogom abbahagyni a sorozat olvasását, már nagyon várom a trilógia második részét. (igen, sikerült össze-vissza olvasnom 😀 )
(kép és fülszöveg: www.moly.hu)