Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Louis tétován téblábol az életben, halálosan unja magát az iskolában. És akkor még itt van ez a kötelező gyakorlat is…
Fogalma sincs, hová menjen, de végső soron, tökmindegy, csak essen túl rajta, minél hamarabb.
Jobb ötlet híján Jómami beprotezsálja a fodrászához, végtére is a gyakornok majdnem ugyanaz, mint a tanuló. Így csöppen Louis a Maité Fodrászatba, és az illatos-párás légkörben egy új világ nyílik meg előtte.
Most már tudja, hol a helye, mi az ő útja. Ő igen, de mit szól mindehhez az iskola (amit egyre nagyobb ívben kerül) és a család, mindenekelőtt apja, a neves sebészorvos?
Egy fiúról, aki álmodni mert.
Sok-sok évvel ezelőtt, mikor elkezdtem igazi könyvmollyá válni, akkor – néhány kivétellel – szinte csak Vörös pöttyös könyveket olvastam. Meg sem néztem ki az író, vagy milyen könyvről van szó, ha ott volt a vörös pötty a jobb alsó sarokban, akkor azt a könyvet biztos hogy nekem írták, és már olvastam is. Az utóbbi időben valamiért hanyagolva voltak a hasonló történetek, ezért amikor rátaláltam erre a könyvre, akkor szinte azonnal el is kezdtem olvasni. Nem volt tervben, ezért nem is fogjátok megtalálni a februári listámon. 🙂
Elég rövidke kis történetről van szó, a szövegezése is egyszerű, emiatt gyorsan is lehet vele haladni, viszont nekem mégis csalódást okozott. Ebben a rövid kis könyvecskében szinte az összes stílus megjelent, amivel például a polcomon találkozhatunk (már ami a könyveket illeti). Olyan érzésem volt, mintha maga az írónő sem tudta volna, hogy melyik irányzat legyen a könyv fő csapásiránya. Emiatt komolytalannak, és kidolgozatlannak éreztem, amit nagyon sajnálok, mert megörültem az értékeléseket olvasva, hogy ezt a könyvet is nekem írták. Sajnos nem így történt, viszont a Vörös pöttyösöktől attól még nem fogok megválni. 🙂
A történet főszereplője Louis, egy 14 éves kamaszfiú, aki vagyonos szülők gyereke. A társaival együtt egy 1 hetes gyakorlaton kell részt vennie, de ez annyira nem érdekli, hogy komolyabban foglalkozzon azzal hol is tölti azt az egy hetet. Ezért a nagymamája beajánlja egy fodrászatba, hogy ott tegye magát hasznossá. Ezt az apja egyáltalán nem nézi jó szemmel, aminek nem elég, hogy hangot ad, de egyéb módszerekkel is kifejezi nemtetszését.
A kezdeti érdeklődés hiánya szinte egyik napról a másikra eltűnik, és Louis örömmel megy be a fodrászatba, kiveszi a részét a munkából, és kerül egyre közelebb az ott dolgozókhoz. Még a gyengéd érzelmek is utolérik. Ez utóbbi egyébként szerintem egy kész vicc volt a történetben.
Ahhoz, hogy minél több időt tudjon a fodrász szalonban tölteni, elkezd ellógni az iskolából, hazudik nemcsak a szüleinek, de a fodrászatban dolgozóknak is, lop, verekedésbe keveredik. Lássuk be, nem egy olyan viselkedés, ami példaértékű lenne, nem állít követendő példát. Az apja egy zsarnok, akitől az egész család retteg, az anyja nem látja a fától az erdőt. Egyedül a húga volt az, akibe szorult egy kis talpraesettség.
A történet elején az olvasó megtudja mi is zajlik egy fodrász szalonban, egymást követik a semmitmondó események, utána egy nagy váltás, és máris belecsöppenünk egy laza gyújtogatásba, családon belüli erőszakba, feltűnik egy kis romantika, ami – mint ahogy korábban már említettem – egy kész vicc volt. Garance, a tanulólány annyira nem illett bele ebbe a történetbe, nem is értem, hogy az ő karaktere hogy született meg egyáltalán.
Ami dicséretre méltó, hogy egy hét gyakorlat után Louis szinte azonnal döntött a jövőjét illetően, szembeszállt az apjával, aki az első pillanattól ellenezte ezeket a terveit, ki is tartott a tervei mellett, viszont az egész szituáció kivitelezése, és ahogy ezt kezelte… jó, tudom, hogy még csak 14 éves, de ebben a korban már nagyjából benő a feje lágya az embernek, nem?
A szereplőket nem igazán sikerült megkedvelnem, egyedül talán Louis húga, és még talán Fifi aki nem idegesített.
Sajnos sok pozitívat nem tudtam elmondani erről a könyvről. Az írónő többi történetével már nem próbálkozom, ennyi elég volt. 🙂
(kép és fülszöveg: www.moly.hu)