Sarah J. Maas – Tüskék és rózsák udvara

A tizenkilenc éves Feyre az erdőben vadászva megöl egy farkast, ám nem sokkal ezután egy másik szörnyeteg bukkan fel, aki jóvátétel gyanánt magával hurcolja egy olyan baljós és mágikus vidékre, amit a lány csak a legendákból ismer. Feyre hamar rájön, hogy fogvatartója valójában nem állat, hanem Tamlin, egyike azoknak a halálos és halhatatlan tündéreknek, akik egykor a világ felett uralkodtak. 
Tamlin birtokán Feyre jéghideg gyűlölete forró szenvedéllyé alakul át, és ez az érzés felperzsel minden olyan hazugságot és figyelmeztetést, amit neki a tündérek csodálatos, ámde veszedelmes világáról korábban mondtak. Azonban a tündérek birodalma felett egyre nő egy ősi, gonosz árnyék és Feyre-nak kell megtalálnia a módját, hogy feltartóztassa… vagy örök pusztulásra ítélje Tamlint és világát. 

A Kristen Cashore és George R. R. Martin rajongók imádni fogják. 
Szexi, akciódús sorozat első kötete.

 

Két dolog miatt döntöttem úgy, hogy ezt a könyvet nekem el kell olvasnom! Az egyik, az Üvegtrón sorozat, ami egyszerűen fantasztikus, izgalmas, letehetetlen, a másik ok, pedig, hogy a tündérek (az Arkangyalok mellett) a gyengéim. Elég sok munkám volt az utóbbi időben, ezért nem olyan tempóban haladtam vele, ahogy szerettem volna, és már alíg vártam az estéket, hogy, eljussak odáig, hogy végre le tudok ülni olvasni.

A történet egyik főszereplője Feyre, aki egy viskóban él az apjával, és két nővérével. Feyre az anyja halálos ágyán megígérte neki, hogy vigyázni, és gondoskodni fog a családról. Mivel pénzük nem nagyon volt, ezért az erdőbe járt vadászni, hogy legyen mit enniük. Segítsége nem akadt, az apja alíg tud lábra állni, és a nővéreire sem számíthat.

Egyik nap őzre vadászott, amikor egy farkas is szemet vetett a zsákmányra. Mivel szó szerint az életük múlt azon, hogy hazaviszi-e az őzet, ezért a farkast lelőtte. Később egy szörnyeteg törte rá a családra az ajtót, és két választási lehetőséget adott Feyre-nek. Vagy vele megy, és a tündérek közt fog élni, vagy megöli. Végül Feyre úgy döntött, hogy a tündérrel tart. Mindezt egy olyan szabály megszegése miatt, amiről nem is tudott.

A falutól 2 napi járásra van Prythian, a tündérek földje, amit egy láthatatlan fal választ el az emberektől. A túloldalán kegyetlen szörnyetegekkel.
Hét kerületre van osztva a terület: a tavasz, az ősz, a nyár, a tél, a hajnal, az éjszaka, és a nappal udvarára. Feyre a tavasz udvarába kerül, aminek a főura Tamlin, és ahol egy átok miatt 49 éve mindenki álarcot visel.
Innen már teljesen magával ragadott a történet, mert még véletlenül sem arról szólt, amire én számítottam. Természetesen Feyre mindent megtesz, hogy megszökjön az udvarból, de mindig belebotlik egy rejtélyes szörnyetegbe, ilyenkor vagy Tamlin, vagy Lucien siet a segítségére. Nem fogolyként tartják ott, hanem úgy bánnak vele, mint egy vendéggel. Feyre folyamatosan a családja miatt aggódik, de Tamlin ígérete, – mely szerint gondoskodott a családjáról, – megnyugtatja, bár továbbra is utálja a tündéreket. Egyébként a tündérek is az embereket.

Természetesen ebből a tündérmeséből sem hiányozhat a szerelmi szál, viszont nem az első látásra egymásba szeretnek, és oldalakon keresztül csöpögős történetre kell gondolni. Sorról sorra, oldalról oldalra van felépítve a történet romantikus része, amit én egyszerűen imádtam 🙂

Ha a kedvenc karakteremet kellene kiválasztanom, nagy bajban lennék. Az elejétől kezdve odáig voltam Tamlinért és Lucienért, és bár amikor Rhys feltünt a színen, őt nem igazán szerettem, de ahogy közeledtem a könyv vége felé, őt is a szívembe zártam.

Feyre személyét nem nagyon tudom hova tenni. A történet elején nagyon szimpatikus volt, ahogy egyedül gondoskodott magáról, és a családjáról, éveken keresztül tartotta magát az anyjának tett ígéretéhez. A történet végén szintén nagyon kedveltem, szerettem olvasni hogy mi mindent megtesz, és feláldoz Tamlinért, és az udvaráért, még a saját életét is eldobta volna értük. De a történet közepén, háááát ott nem volt a kedvencem. Nekem sok volt a „jaj én ezt nem tudom megcsinálni”, vagy az „én ezt nem tudom megfesteni” hozzáállása. Itt hova tűnt a történet elején megismert elszánt, bátor, és mindent véghezvivő Feyre?

A könyv olvasása közben szinte lelkiismeret furdalásom volt, hogy ennyire elhanyagoltam mostanában a tündérekről szóló történeteket. Szinte nem ismertem magamra. De a jövőben ezen változtatni fogok! Rájöttem, hogy hiányzik a fantasy világ!

Hogy kinek ajánlom a könyvet? Mindenkinek aki szintén odáig van a tündérekért, szereti az izgalmas kalandokat, a romantikát, és bármikor vevő egy igazi tündérmesére 🙂

 

/fülszöveg és borítókép: www.moly.hu/

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük