Libby Strout Amerika legdagibb tinije. Édesanyja hirtelen halála után kezdett el hízni a négy fal között. Most mégis ki kíván merészkedni az emberek közé, suliba járni, hogy kipróbáljon minden, az élet kínálta lehetőséget. Jack Masselinnek van egy titka: nem ismeri fel az arcokat. Igyekszik a menő srác látszatát kelteni, egészen addig, amíg nem találkozik Libby-vel. Ők ketten belekeverednek egy kegyetlen gimnazista játékba, aminek közös büntetés lerovása és lelki tanácsadás a következménye. A két fiatal először haragszik egymásra, majd minél több időt töltenek együtt, annál kevésbé érzik egyedül magukat. Fokozatosan elmélyülő szerelmük egész világukat megváltoztatja.
Egy újabb kincs Jennifer Niven tollából. A Maxim Könyvkiadó jelentette meg 2017-ben.
Miután végeztem az írónő, Veled minden hely ragyogó című könyvével, már alíg vártam, hogy ebbe is belekezdjek. Éreztem, hogy nem fogok csalódni.
Két, egyáltalán nem hétköznapi fiatalról szó a történet.
Libby Strout Amerika legtúlsúlyodabb tinijenént vonult be a történelembe. (A könyvben gyakran emlegetik daginak, de én ezt a szót nem fogom használni, bocsi 🙂 Pont eleget hallottam én is tini koromban ahhoz, hogy megutáljam ezt a szót.)
Visszatérve a történethez: Libby 10 évesen egyik pillanatról a másikra elvesztette az édesanyját. Ez olyan mélyen érintette, hogy az evésbe menekült. Válogatás nélkül mindent megevett. Évekig nem járt iskolába, mert a túlsúly miatt nem tudta elhagyni a házat, később már a szobáját sem, végül teljesen az ágyhoz volt kötve. Egyetlen szórakozása az evésen kívül az olvasás, és a tv volt.
Végül az ő életében is elérkezett a változás, bár nem úgy, ahogy tervezte, ugyanis egyik este kórházba kellett szállítani. Viszont a csak egy megoldás volt arra, hogy segíteni tudjanak rajta. A házuk egy részét le kellett bontani, és daruval tudták kiemelni a házból. Ez volt számára a mélypont. A kórházban megkapta a megfelelő segítséget, diétába kezdett, és pszichológus járt hozzá. Ketten együtt felkészültek arra, hogy mint minden tini, iskolába, és közösségbe menjen.
Jack Masselin a suli egyik legmenőbb pasija, aki az iskola utáni idejét a műhelyében tölti.
6 éves korában leesett a tetőről, aminek következtében az agya egy része nem működik tökéletesen. Prozopagnóziában (arcvakságban) szenved. Ez röviden annyit jelent, hogy senkinek, még a saját szüleinek, testvéreinek, barátainak az arcát sem ismeri fel, ha előtte állnak. Az emberek különböző ismertetőjegyeit figyeli, mint pl. a hajszín, szemszín, az orr formája.
A két fiatal közös története akkor kezdődik, amikor Libby megjelenik az iskolában. A suli nagyszájú pasijai kitalálnak egy megalázó versenyt, mégpedig a ‘dagicsaj-rodeót’. Abból áll, hogy ki milyen hosszan tudja megölelni a túlsúlyos lányokat. Jack beszáll a játékba, viszont teljesen más okból, mint a többiek. Ezt Libby, egy boxolókat megszégyenítő jobb egyenessel jutalmazza, amiért mind a ketten közmunkán, és közös pszichológiai foglalkozáson kötnek ki, ahol elkezdik egymást egyre jobban megismerni.
Jennifer Niven ismét elég komoly témát boncolgatott, és ez alatt az iskolai zaklatást és a megaláztatást értem, de nem csalódtam benne. Fantasztikusat alkotott. A két főszereplő történetét külön-külön nézőpontból olvashatjuk, amit én személy szerint nagyon szerettem.
Szerethetők a karakterek, én Libbyt és Johnt is megkedveltem. Libby pozitív hozzáállása az emberekhez, és az élethez, mindenki számára követendő példa.
A könyv borítója jelen esetben is nagyon el lett találva, külön gratula a tervezőnek 🙂
Hogy kinek ajánlom a könyvet? Mindenkinek! Idősnek, és fiatalnak, iskolásnak és a szülőknek is. Tanuljunk Libbytől, nézzük pozitívan a dolgokat!
(A kép és a fülszöveg forrása: www.moly.hu )